Fidel feltámadása

168 Óra: 2006-ban, nyolcvanévesen súlyos betegség támadta meg, és már nekrológjait kezdték írni. Államfői tisztéről lemondott, az ügyek intézését az öccsének engedte át. A nyilvánosság évekig nem vagy alig hallott róla. Olykor a régi barátot, Hugo Chávez venezuelai elnököt lehetett látni a tévében a betegágyánál; e látogatásokat mindenki búcsúzásnak tekintette. Elterelődött róla a figyelem. Kuba-szakértők cikkeket, könyveket kezdtek publikálni a „Fidel utáni” Kubáról, Raúl, az öcs várható reformkurzusáról. Aztán idén júliusban, egy szép napon… ACZÉL ENDRE írása.

Fidel Castro törékenyen bár, de láthatóan felépülve és szellemi frissességét megőrizve megjelent a televízióban. Aztán bemutatta emlékiratainak első kötetét. Nem sokat kellett várni rá, és felbukkant a parlamentben is: 11 perces, világpolitikai kérdésekkel foglalkozó beszédet mondott. Ebből az alkalomból felöltötte korábban kötelezőnek számító, olívazöld katonai egyenruhájának felső részét. Legvégül – most, szeptember elején – immár alul-felül egyenruhában (bár rangjelzés nélkül) zarándokolt el alma materéhez, a Havanai Egyetemhez, s a szabad ég alatt már 35 perces szónoklatot tartott több ezer diák előtt. Eközben nem kis feltűnést keltett, hogy a Granma, a Kubai Kommunista Párt központi lapja újból „főparancsnoknak” nevezte őt; s ugyancsak, hogy egyetemi hallgatósága előtt ismét ilyenként mutatták be, sőt a műsorközlő a „máximo lider” (legfőbb vezető) kifejezést is használta.

Akik látták, nem lidércet vizionáltak, hanem egy újból erőre kapó öregembert, aki mellesleg – és változatlanul – a párt főtitkára. A „kubanológus szekta” új kérdése tehát nem az, vajon mire készül Raúl, hanem hogy mire készül Fidel. Talán vissza a hatalomba?

Formálisan bizonyosan nem. A kérdés nem ez. Hanem inkább az, hogy visszanyervén egészségét, milyen fokon képes és akar beleszólni az ország sorsába a háttérből. És ha igen, akkor milyen módszerekkel?

Mire gondolhatott?

Azt már az eddigiekből is látni, hogy belpolitikai ügyekről a nyilvánosság előtt nem beszél; ezt meghagyja hivatalosan regnáló öccsének. Viszont gondoskodott arról, hogy a nagyvilág belelásson gondolkodásába. Tett ugyanis egy szenzációt keltő nyilatkozatot magánvendége, Jeffrey Goldberg amerikai újságíró, a The Atlantic magazin munkatársa előtt. Goldberg megkérdezte tőle: mindazok után, ami történt, ma is úgy gondolja-e, mint hajdanán, fáradhatatlan forradalmárként, hogy a kubai modell méltó az exportra?

A válasz, amit kapott, ekképp hangzott: „A kubai modell már nálunk sem működik.” (Más fordításban: „A kubai modell már nekünk se jó.”)

Fidel Castro a havannai delfináriumban

– Vajon mire gondolhatott Fidel? – kérdezte Goldberg a társaságában levő Julia Sweig ismert Latin-Amerika-szakértőtől. – Én a mondatot annak beismeréseként értelmeztem, hogy a „kubai modell” túl nagy gazdasági szerephez juttatta az államot az ország gazdasági életében – hangzott a válasz, azzal a kiegészítéssel, hogy Fidel valószínűleg „teret akart nyitni” a Raúl által eltervezett, de a kommunista politikai-katonai elit várható ellenállásába ütköző reformok előtt.

Amikor ezek a szavak nyomtatásban megjelentek, Fidel Castro tett egy egészen különös, hiteltelen hátrasasszét. Talán azért, hogy hallgatósága – amely természetesen már tudott a „kubai modell már nekünk se jó” kijelentésről – nehogy illúzióit veszítse. „Valójában a válaszom szögesen ellentétes volt azzal az értelmezéssel, amelyet a két amerikai újságíró a kubai modellel kapcsolatban közzétett – mondta. – Az én hitem az, és erről az egész világ tud, hogy a kapitalista rendszer működésképtelenné vált az Egyesült Államokban és az egész világon.”

Egy blogbejegyzésben Goldberg udvariasan reagált Fidel kijelentésére, pláne, hogy cáfoló szavaiban a „főparancsnok” azt mondta, vendége kiváló újságíró, aki „nem agyal ki, csak továbbít és értelmez bizonyos kifejezéseket”. Az amerikai újságíró köszönetet mondott e szavakért vendéglátójának, egyszersmind – nyelvi kísérlet gyanánt – felrajzolta: ha Fidel valóban az ellenkezőjét mondta volna annak, amit, akkor a mondata így hangzott volna: „A kubai modell olyannyira jól működik nálunk, hogy exportálni akarjuk.” De ilyesmi nem hangzott el.

A delfinshow-n

Mindent egybevéve a „feltámadott Fidel” manapság hajlamos különös dolgokra. Meghívta például Goldberget és kísérőjét a híres (valóban világszenzációnak számító) havannai delfinshowra – ugyanoda, ahol röviddel azelőtt egyszer már maga is felbukkant, s ahol Che Guevara lánya, Celia állatorvos idomárként dolgozik –, s arra biztatta, hogy hozza magával egyik aznapi beszélgetőpartnerét, aki nem más, mint Adela Dworin, a kubai zsidó közösség elnöke volt. Amint aztán ők hárman megérkeztek, Fidel a kamerák kereszttüzében megcsókolta Adelát, Goldberg szerint talán azért, hogy „megint üzenjen Ahmadinezsádnak”. (Ennek a közjátéknak előtörténete van. Fidel Castro a parlamentben is, a diákok előtt is fölfestette egy atomháború rémképét, amelyet összefüggésbe hozott az Egyesült Államok és Izrael Irán-ellenes terveivel. Ezt a témát hosszasan vitatta Goldberggel is. Nem titkolta, hogy erősen kritikus Izraellel szemben, viszont egyfolytában ostorozta Ahmadinezsád iráni elnök antiszemitizmusát, mondván, Irán akkor tenne többet a békéért, ha elismerné a holokauszt egyediségét, és megpróbálná megérteni, miért aggódnak az izraeliek a puszta létükért.)

Visszatérve most már a reformok ügyéhez, az igazat szólva Raúl Castro közel négyéves országlása alatt nem sok minden történt. Valami azt súgja nekem, hogy a dolgok abban a tempóban kezdtek gyorsulni, ahogyan Fidel visszanyerte az egészségét. Bejelentés történt arról, hogy bizonyos teret nyitnak önálló, egyszemélyes de akár társas kisvállalkozások előtt, s a borbélyok például már a saját zsebükre dolgozhatnak. Immár szabadon vásárolható mobiltelefon és (ami sokkal lényegesebb) építőanyag, amelynek forgalmát eddig az állam 100 százalékig monopolizálta. Fontosabb ennél, hogy külföldiek – hacsak nem amerikaiak – idegenforgalmi fejlesztés céljaira (innen származik Kuba bevételeinek zöme) immár ingatlanokat vásárolhatnak. Végül, de nem utolsósorban júliusban Moratinos spanyol külügyminiszter és a kubai római katolikus egyház „brókerolása” nyomán kiengedtek 52 politikai foglyot. (Ezekből a korábbi ezrek helyett már csak úgy 150-en vannak rács mögött.)

Semmittevők

Amúgy a rendszernek természetesen organikus bajai vannak, amelyeken a kis könnyítések nem segítenek. Szakértők úgy számolják, hogy az alkalmazott munkaerő tekintetében iszonyúan felduzzasztott állami bürokrácia és állami ipar dolgozói közül a felének gyakorlatilag nincsen munkája, s őket a többiek tartják el. Raúl Castro rá is dörgött az országra: „Eltökéltem, hogy Kubát a továbbiakban nem fogják a világ egyetlen olyan országának tekinteni, ahol nem kell dolgozni.” Eddig körülbelül ennyi történt.

Gyanítom, hogy az a fajta, nevében kommunista, gyakorlatában államkapitalista modell, amelyet Kína épített ki, gyakorol bizonyos vonzerőt a kubaiakra. Ami a rendszer „kézben tartását”, a hatalom szigorú centralizációját illeti, erre a kínai kommunistákkal együtt a kubaiak is képesek. Akár erős elnyomás árán is. Afelől azonban erős kétségeim vannak, hogy a kubai ember a maga mentalitásával, amelyben – hogy finoman fogalmazzak – nagyobb tere van a „léha”, zenével, szórakozással, játékkal, kicsapongásokkal, testi örömökkel teli életmódnak, mint a fáradhatatlan jövedelemszerzésnek, ugyanolyan messze juthatna, mint a kínai. (Pláne tőke nélkül.) Ez nem rasszista megközelítés, csupán egy olyan párhuzamnak másfelé terelése, amely az európai kontinensen is kitapintható: az Észak a protestáns etikára és a szorgos adófizetésre, a Dél a jövedelmet meghaladó költekezésre és az adóelkerülésre van berendezkedve.

www.kubainfo.net

Vége a kubai jegyrendszernek is

MNO: Kubában egyelőre a „szocializmus kiigazításának” hívják az új gazdasági rendelkezéseket: legkésőbb 2012-ben majdnem teljesen megszűnik a jegyrendszer, a dolgozók hitelt vehetnek föl, a nyugdíjas orvosok magánrendeléseket tarthatnak, a tanárok magántanítványokat vállalhatnak, de még jelentősebb tény, hogy az ismét megjelenő munkanélküliségen kívül az egyéni vállalkozók adót fizetnek és hiteleket is fölvehetnek.

Kubában a napokban jelentették be, hogy a foglalkoztatási reform során fél év alatt elbocsátanak több mint félmillió alkalmazottat az állami intézményekből és 465 ezer főt átirányítanak a magánszektorba. Tehát megjelenik a munkanélküliség is, mert ezek után nem mindenkinek jut állás Kubában. Az El Salvador-i lapok egyike írt a salvadori-kubai kormány között zajló tárgyalásokról, amelyek keretében felmerült az esetleg munka nélkül maradók alkalmazása az El Salvador-i munkaerőpiacon. A spanyol El Mundo és a katalán La Vanguardia is hozzájutott az új gazdasági intézkedések többi részletéhez: a kubai kis és középvállalkozások már felvehetnek mikrohiteleket, de adózni is fognak – a listán egyelőre 124 szellemi foglalkozás és kisipari tevékenység szerepel –, amelyeket ismét engedélyeztek több mint 40 év után. Kötelesek majd fizetni a havi 25 százalékos társadalombiztosítást és még az állami intézmények ellátói is lehetnek. A szolgáltatói szféra, köztük az idegenforgalom is lehetőségekhez jut: az éttermeket 40 százalékos, a művészeket 25 százalékos jövedelemadóra kötelezik, a lakásukat bérbe adókat pedig 20 százalékos jövedelemadó terheli.

A közelmúltban Raúl Castro kormánya elutasította a felajánlott négymillió eurós spanyol mikrohiteleket, amikor a spanyol kisebbségi szocialista kormány küldöttsége a szigetországban járt. De a helyzet változott ezen a téren is, mert a kormány most azt mérlegeli, hogy az említett összegnél jóval nagyobb hitelt vesz föl. De még nem dőlt el, hogy a spanyol vagy a norvég kormány, esetleg az Európai Unió vagy az ENSZ hitelkeretét választja.

A jegyrendszer listájáról 2011-től újabb és eddig nyomott áron biztosított árutételek tűnnek el: például a kávé, a tojás és a tisztálkodási szerek. 2012-ben a jegyrendszer teljesen megszűnik vagy csak a legkevesebbet keresők használhatják föl.

Az új gazdasági modell kidolgozói így érvelnek: a verseny és a kis- és középvállalkozások, valamint a szövetkezetek megjelenésével fizetőképességet hoznak a piacra, és ezzel csökkentik az elbocsátottak elégedetlenségét is.

www.kubainfo.net

Félmillió állami munkahely szűnik meg Kubában

MTI:

Kuba több mint félmillió embert fog elbocsájtani állami állásokból a következő fél évben, miközben megkönnyítik magánvállalkozások létrehozását, jelentette be hétfőn a kubai központi szakszervezet. A változtatásokkal a kommunista szigetország teljesítőképességét akarják növelni.

Az elbocsájtások minden kormányszektort érinteni fognak. A kormány nemsokára megkezdi az állami dolgozók teljesítményalapú díjazását is, de erről pontos részleteket már nem mondtak. Megszüntetik azt a gyakorlatot is, hogy az elbocsájtott munkásoknak addig fizetik fizetésük hatvan százalékát, amíg új munkahelyet nem biztosítanak nekik.

Az nem derült ki, hogy ezzel párhuzamosan a kubai gazdaság melyik részeit nyitják meg a magánvállalkozások előtt. A szakszervezet elmondása szerint olyan ágazatok maradnak állami kézben, mint a mezőgazdaság, építőipar, oktatás és rendfenntartás.

Az országot vezető Raúl Castro hatalomba lépésével sokan várták, hogy reformokat indít meg Kuba. Az állami állások tervezett megszüntetésére már egy évvel korábban utalt az elnök egy beszédben, akkor egymillió munkást említve. Jelenleg a 4,9 millió kubai dolgozó 95 százaléka áll az állam alkalmazásában.

www.kubainfo.net

Castro: A kubai modell nem működik

Index:

Fidel Castro arról beszélt, hogy a kubai modell már nem működik, a kijelentés erősítheti a volt vezetőt 2006-ban váltó Raúl Castro elnök és a jelenlegi kormányzat gazdasági reformjait. Fidel Castro az 1962-es kubai rakétaválságban tett egyes kijelentéseit is felülértékelte.

Fidel Castro azt mondta a szigetországban járó egyik amerikai újságírónak, hogy Kuba kommunista gazdasági modellje nem működik, írja az AP . A volt kubai vezető csak nagyon ritkán beszél az ország ügyeiről, mióta 2006-ban öccse, Raúl Castro vette át Kuba vezetését.

Jeffrey Goldberg, a The Atlantic újságírója azt is írta blogján, hogy Fidel Castro saját lépéseit is megkérdőjelezte az 1962-es kubai rakétaválság idején. Az exelnök először adott interjút amerikai újságírónak lemondása óta.

Raúl Castro többször is beszélt már arról, hogy nincs minden rendben a szigetországban, azonban az 1959-es forradalom atyja eddig nem tett erre utaló kijelentést. 2006-os lemondása óta Fidel Castro szinte kizárólag külpolitikai kérdésekben foglalt állást, Kubával és belpolitikával csak ritkán foglalkozott, hogy ne tűnjön úgy, beleszól öccse elképzeléseibe.

Goldberg arra volt kíváncsi, hogy Fidel Castro szerint a kubai gazdasági berendezkedést még mindig megéri-e kiterjeszteni más országokra. “A kubai modell már nálunk sem működik” – válaszolta Castro az újságíró blogposztja szerint. A volt vezető ebéd közben, a Közel-Keletről szóló értekezés után beszélt erről, de nem fejtette ki, hogy pontosan mire gondol.

A kubai kormányzat eddig még nem kommentálta Goldberg beszámolóját, de a washingtoni Council on Foreign Relations Kuba-szakértője, Julia Sweig is jelen volt az ebédnél, és megerősítette az elhangzottakat. Szerinte a kijelentések összhangban vannak Raúl Castro reformtörekvéseivel.

Raúl Castro egy sor kisebb gazdasági reformot vezetett be, és figyelmeztette a kubaiakat, hogy a jövőben kevesebbet várhatnak az államtól. Szerinte át kellene nézni, hogy mennyire szólhat bele az állam a gazdaságba, a munkahelyeknek az egyötöde felesleges. Az apróbb változtatásokat között pedig főleg farmereknek és borbélyoknak lehetnek saját vállalkozásaik. Ugyanakkor azt is világossá tette, hogy nem akar letérni az eddigi útról és bevezetni a kapitalizmust Kubában.

Castro 2006-ban, súlyos egészségügyi problémák miatt adta át az elnöki széket öccsének. Az elmúlt négy évben az írásnak szentelte magát, az utóbbi másfél hónapban sokszorozta meg nyilvános szerepléseit.

www.kubainfo.net

Távközléssel törhetik át a kubai embargót

Napi.hu: Számos távközlési szolgáltató sürgeti a Kubával szembeni amerikai embargó lazítását, hogy az ország mobiltelefon piaca megnyílhasson előttük.

Az olyan óriáscégek, mint a Nokia az AT&T vagy a Verizon arra kérik az Obama adminisztrációt, hogy cselekedjen az elnök 2009 áprilisban előadott beszédével összhangban, mely szerint a külvilággal történő több kommunikáció csökkenti a kubaiak függőségét a Castro rezsimmel szemben.

A telekommunikációs vállalatok szerint bár az előírások mára lazultak valamelyest a telekommunikáció terén, egyéb szabályozások miatt továbbra sem teljesen világos, hogy mit tehetnek meg Kubában és mit nem az embargó megsértése nélkül, ezért a többségük továbbra is távol marad a szigetországtól.

Kuba egyébként a karibi térség legnagyobb telekommunikációs piaca lehet, ahol a mobiltelefonok penetrációja még mindig nagyon alacsony. A 11,4 milliós országban jelenleg mintegy 800 ezer telefon lehet használatban, így rendkívül fontos lehet, hogy mely vállalatok tudják először lábukat megvetni a szocialista országban.

Az AT&T és a Verizon első lépésként az országba utazó amerikaiak számára szeretne roaming szolgáltatást indítani, mely ugyan elhanyagolható a társaságok bevételéhez képest, ám a kezdeti lépéseket jelentheti az országban.

A vállalatok azt is szeretnék elérni, hogy az ország kommunikációs ügynöksége törölje el a kubai államnak a telefonkapcsolat létrehozásáért fizethető maximum díjat, mely jelenleg 19 cent, miközben a szigetország 84 centet kér a kapcsolat létrehozásáért – írja a Bloomberg.

www.kubainfo.net