Kuba változtat migrációs politikáján

MNO: Gazdasági és szociális politikája széles körű reformjának részeként a kubai kormány rugalmasabbá teszi az utazási és migrációs szabályokat, hogy megkönnyítse a kapcsolattartást a „nemzet és az emigránsok közössége között” – jelentette be Raúl Castro államfő hétfőn.

Raúl a parlament ülésszakát záró beszédében hangsúlyozta, hogy Kuba módosítja azokat a döntéseket, amelyek a maguk idején fontos szerepet játszottak, de feleslegesen maradtak érvényben. Rámutatott, hogy mostanra a kubai kivándorlók többsége gazdasági okokból hagyta el hazáját, és csaknem mindannyian megőrizték a család és a szülőhaza iránti szeretetüket. A kubaiak túlnyomó többsége nem utazhat külföldre turistaként, s az egyik fő követelésük az utazások liberalizálása. A kevés
„szerencsésnek” is rengeteg előírást kell teljesítenie, kezdve egy konzulátus által hitelesített meghívó levéltől a hatóságok kedvétől függő kiutazási engedély és útlevél megszerzéséig. Már ez is mintegy 400 dollárba kerül, miközben a havi átlagbér 20 dollár körül mozog. Bár Raúl Castro részleteket nem közölt a könnyítésekről, feltehetőleg a kiutazási engedély eltörléséről lehet szó.

A parlament a nap folyamán jóváhagyta a kormány által előterjesztett, a kommunista párt kongresszusa által már áprilisban elfogadott gazdasági és szociális reformcsomagot. A több mint háromszáz intézkedést tartalmazó program végleg leszámol a Fidel Castro által évtizedeken keresztül épített paternalista társadalommal, csökkenti az állam szerepét olyan szektorokban, mint a mezőgazdaság, a szolgáltatások, a közlekedés és az építőipar a kisvállalkozások, szövetkezetek és bérbeadások javára. A következő öt év során a gazdaság felélesztésének céljából egymillió állami munkahelyet szüntetnek meg, fokozatosan leépítik a szubvenciókat, és a jegyrendszerről áttérnek a szabad kereskedésre. Különös fontos szerepet szánnak a magánfoglalkoztatás megteremtésének mint az állami foglalkoztatás alternatívájának.

Jelenleg mintegy 320 ezer magánvállalkozó működik Kubában, többségük az élelmiszergyártásban és -forgalmazásban, valamint a közlekedési szolgáltatásokban. Bár a gazdaságban a fő szerepet továbbra is „a tervgazdálkodás és a szocialista állami vállalatok” játsszák, bizonyos piaci mechanizmusokat is figyelembe vesznek. Így például bevezetik az ingatlanok adásvételét, leegyszerűsítik a tulajdon átruházásának más formáit, valamint engedélyezik a járművek adásvételét magánszemélyek között.

Raúl Castro beszámolójában elmondta, hogy az idei első félévben 1,9 százalékkal bővül a hazai össztermék, és a kedvező folyamatoknak köszönhetően az éves növekedés 2,9 százalék lesz. Kijelentette, hogy a kormány „folytatja a kubai gazdaság hitelképességének visszaszerzését” célzó kitartó munkát. Hangsúlyozta, hogy helyre kell állítani a pénzügyi fegyelmet, és el kell felejteni az „átgondolatlan és ésszerűtlen” cselekedeteket.

www.kubainfo.net

Megfiatalítja a pártot Castro

HirTv: Megfiatalítja a Kubai Kommunista Pártot Raul Castro. A párt hatodik kongresszusán nyitóbeszédében a vezető azt javasolta, hogy maximum 10 évig lehessen magas rangú politikai beosztást betölteni az országban. Kétórás beszédben a kommunista vezető gazdasági változásokat sürgetett.

Régi időket idéző katonai parádéval emlékeztek meg Havannában a kubai szocialista forradalom kikiáltásáról és a disznó-öbölbeli konfliktus 50. évfordulójáról. 1961-ben kubai emigránsok, amerikai támogatással próbáltak meg partra szállni a szigetországban, hogy megbuktassák a Castro-rezsimet. A katonai díszszemlét Raúl Castro elnök tábornoki egyenruhában nézte végig. A dísztribün előtt a kubai forradalom jelszavait skandáló tömeg éltette a kubai forradalmat. A tömegben az ifjú kommunisták is képviseltették magukat.

A felvonulás nyitotta meg a Kubai Kommunista Párt 6. kongresszusát. A legutóbbit 14 éve tartották. A gyűlést most először nem Fidel Castro, hanem öccse Raul vezette. Kétórás beszédében óvatos politikai és további gazdasági reformokat jelentett be, közte az állami és pártvezetés megfiatalítását. „Arra a következtetésre jutottunk, hogy javasoljuk a magas politikai és állami pozíciókban eltölthető szolgálati idő korlátozását maximum kétszer 5 évben. Ez azért lehetséges és szükséges, mert a jelenlegi körülmények nagyon mások, mint a forradalom első évtizedében” – mondta a kubai elnök.

A gazdasági változások érdekében Castro szerint be kell engedni a külföldi tőkét, el kell felejteni a jegyrendszert és bizonyos állami támogatásokat. Az élelmiszerellátás érdekében pedig meg kell reformálni az agrárszektort, és nagyobb önállóságot kell adni az állami vállalatoknak. Castro azt azonban kizárta, hogy a változások lehetőséget adjanak a magántulajdon felhalmozásának, mert az ellentmond a szocializmus lényegének. A kubai vezető sikerként könyvelte el, hogy amióta tavaly októberben engedélyezték a magánvállalkozások beindítását, több mint 200 ezren váltották ki az ehhez szükséges engedélyt.

www.kubainfo.net

Százezrek vonultak Havannában

MTI:

Több százezer kubai vonult fel szombaton Havannában, megemlékezve a Disznó-öbölbeli invázió visszaveréséről, amikor – épp ötven éve – emigránsok próbáltak meg partra szállni a szigetországban, s megbuktatni a Castro-rendszert.

A megemlékezés egy katonai parádéval kezdődött, amelyet Raúl Castro elnök is megtekintett, tábornoki egyenruhában. Utána pedig több százezer kubai vonult el a dísztribün előtt a kubai forradalom hagyományos jelszavait skandálva: “Éljen Fidel”, “Éljen Raúl”, “Éljen a forradalom”, “Éljen a szabad Kuba”. A tömegdemonstráción nemcsak a Disznó-öbölbeli partraszállás kudarcát ünnepelték, hanem azt is, hogy Fidel Castro 1961. április 16-án (két évvel hatalomra kerülése után) hirdette ki a kubai forradalom szocialista jellegét.

A felvonulás után, magyar idő szerint az éjszakai órákban kezdődik meg a Kubai Kommunista Párt kongresszusa – az első 1997 óta. A tanácskozáson kulcsfontosságú gazdasági reformokat akarnak jóváhagyni.

A 84 éves Fidel – aki mostanra már átadta az államfői és a pártvezetői posztot öccsének, a 79 éves Raúlnak – hivatalosan csak mint “az eszmék egyszerű harcosa” vesz részt a kongresszuson.

www.kubainfo.net

A szakadék szélén táncol Kuba

Kitekinto: Az idei év utolsó ülését tartotta a kubai parlament a múlt héten, melynek a fő témája a 2010-es év gazdasági teljesítményének értékelése volt. Kiderült, a helyzet sokkal súlyosabb, mint ahogy azt sejteni lehetett. A változtatás most már elkerülhetetlen, akár jóváhagyja a “kubai nép” a Gazdasági és Társadalmi Irányváltoztatás nevű dokumentumot akár nem, a Castro fivérek nem ülhetnek ölbe tett kézzel, a kubai rendszer alapjai egyre inkább meginognak.

December elsejétől nyitva áll a lehetőség a kubaiak előtt, hogy nyíltan tájékozódjanak a fent említett reformcsomagról, amely a karibi szigetország kilábalását hivatott segíteni a szovjet blokk összeomlása utáni második legsúlyosabb gazdasági válságból. Az év utolsó Nemzetgyűlésén nem csak Raúl Castro szólalt fel, hanem a kubai gazdasági miniszter Marino Murillo és a pénzügyminiszter, Lina Pedraza is. Mindhárman a helyzet tarthatatlanságáról és a változtatás kényszeréről beszéltek. Az üléssorozatot a havannai sajtó közvetítette, így az üzenet már nem csak a pártszékház párnázott ajtói mögött ülők, hanem mindenki számára nyilvánvaló lett. Reformok kellenek: most vagy soha.

2010-ben a gazdasági növekedés 2,1%-os volt, egy kicsivel több, mint az 1,9%-os várt érték. – ezzel a pozitív felütéssel nyitotta Marino Murillo beszédét.

A gazdasági miniszter ezek után kritikus hangot ütött meg, kénytelen volt beismerni, eltértek a beruházási tervektől és a termelékenység sem volt a leghatékonyabb ebben az évben. Kuba egyik előző területen sem tudta teljesíteni az előírt színvonalat. Murillo megnevezte ennek okait, kihangsúlyozta azokat a pontokat, amik szerinte hozzájárultak a siralmas gazdasági teljesítmény produkálásához. Az improvizáció, a fegyelem és a szigor hiánya illetve a költségvetés elégtelen kezelése csak néhány azok közül, amiket a kommunista kormányzat elbaltázott a 2010-es évben.

Nem kétséges, hogy ha nem maradtak volna el az időközi elemzések, a kubai gazdaság meglovagolhatta volna a nemzetközi konjunkturális hullámot. – mondta a gazdasági miniszter

Marino Murillo szerint most kell őszintének lenni, itt az ideje önkritikát gyakorolni, mert ez az utolsó pont ahol a befektetési tevékenység hatékonyabbá tételével és a primer szektor, azaz a mezőgazdaság fejlesztésének erőteljes támogatásával még elérhetőek a 2015-re kitűzött célszámok. Murillo maga kezdte az őszinteségi hullámot, beismerte, hogy az ő háza táján sem volt minden rendben. Sokkal szigorúbbnak kellett volna lennie a gazdaság irányítását, leginkább a mezőgazdaságot illetően. Ha a mezőgazdasági termelés, a cukor- és az élelmiszeripar nem tud megfelelni az elvárt színvonalnak, jövőre akár 1600 millió dollár értékben importálhat Kuba élelmiszereket a hazai szükséglet kielégítésére.

Az államháztartási deficit szintje is igen elkeserítő mértéket mutat, a várt 0,8% helyett három százalékponttal magasabb értéket, 3,8%-ot mértek év végén.

Az adórendszer is “plasztikázásra” szorul

2009-ben a munkavállalók száma 143 800 fő volt, 2011-re a számuk az előrejelzések szerint ugrásszerűen nő majd, 250 000-en lesznek. Ez azt a – kormány számára kellemes – hírt foglalja magába, hogy az adóbevételek nagyjából egymilliárd dollárral emelkednének, ha a munkaképes korúak mindegyike el tudna helyezkedni. Lina Pedraza pénzügyminiszter szerint a kormány feladata az elkövetkezendő időben az lesz, hogy kiterjesszék a magántevékenységek részvételi arányát az adórendszerben, hogy a fizetési struktúrába sokkal produktívabb módon épüljenek be.

Ezt persze úgy kellene elérni, hogy véletlenül se fordulhasson elő a tulajdon és a vagyon koncentrációja. “Jaj lenne” a kommunista berendezkedésnek, ha a rendszerellenes csoportok annyira megerősödnének, hogy a végén megbuktatnák a Castroék által olyan nagy műgonddal épített olívzöld Forradalmat. Egyébként ez az aggály hangzik el egyre gyakrabban a Kubai Kommunista Párt ülésein.

A pénzügyminiszter asszony is külön fejezetet szánt a legérzékenyebb szektorral, a mezőgazdasággal kapcsolatos kérdéseknek. Tervei szerint olyan speciális sarcot kellene kivetni a mezőgazdasági termelésre, amely alacsonyabb színvonalú, mint a magánvállalkozásokra kivetett adó, így nem kedvteleníti el a termelőket.

Pedraza beszédét végül azzal a hajmeresztő kijelentéssel zárta, hogy nem fogják megadóztatni a fizetéseket egészen addig, amíg a “gazdasági előrejelzések ezt megengedik”. Hozzátette gyorsan, hogy ez persze az ÁFÁ-ra nem vonatkozik. Végighallgatva a gazdasági, majd a pénzügyminiszter felszólalásait a gazdaság állapotáról, a kubai munkavállalók jobb ha felkészülnek a személyi jövedelemadó bevezetésére.

Szegény embert az ág is húzza

A Nemzetgyűlés idei utolsó üléssorozatát Raúl Castro beszéde zárta. Az elnök bejelentette, hogy 2011. év végéig befejezik a külföldi beszállítók bankszámláinak zárolását. Ezt a 2008 óta húzódó likviditási válság miatt volt kénytelen megtenni a kubai kormány. A kis Commandante nem mondta ki nyíltan a beszédében, hogy pontosan mekkora összegről beszélt, de szakértők jóslata alapján nagyjából 600 beszállító összesen egymilliárd dollárjáról volt szó.

A korlátozást 2009 óta folyamatosan oldja fel a kormány, a hitelezőknek a kellemetlenségért cserébe öt éven keresztül évi 2%-os kamatot ígért Castro .

Ennek ellenére a karibi szigetországnak még mindig nem sikerült kilábalnia a likviditási válságból, amely tulajdonképpen a 2008-as gazdasági világválságnak és a saját gazdaságpolitikai hiányosságuknak tulajdonítható továbbá annak, hogy abban az évben több pusztító hurrikán is végigsöpört az országon.

Nem javít Kuba helyzetén az sem, hogy erősen függ az importoktól. Noha a kormány már megpróbálkozott az adósságszerkezetének átstrukturálásával, a terv nem jött be, az ország fizetésképtelen lett. A kormány ezután elodázta a külföldi partnerekkel közös vállalatai számára az osztalékfizetést.

Ennek ellenére Raúl Castro azzal próbálja nyugtatni a hitelezőket, hogy Kuba jelentős fejlődést ért el az adósságszerkezetének átalakításában, ezért a jövőben valószínűleg ki tudja őket fizetni. Sikerült a hitelezők bizalmát visszanyerni, 2015-ig kaptak haladékot 2 milliárd dollár visszafizetésére. Ezzel szemben a kormány csak tavaly merte bejelenteni, hogy a külföldi adósság mértéke 2007-ben 17,8 milliárd dollárra rúgott és a gazdasági elemzők úgy saccolják, hogy az összeg mára 20 milliárd dollár körüli lehet, ami egyenlő a GDP 50%-ával.

Atyai szigor: A szocialista modell frissítése elkerülhetetlen

Ha most nem hozzuk helyre a hibáinkat, kifutunk az időből- mondta Raúl Castro parlament előtti beszédében.

A kis Castro megismételte, hogy a piaci szocialista rendszer nem lesz egyenlő a kapitalizmussal, majd hozzátette, hogy a kiigazítási tervek csak az első lépést jelentik a “kubai szocialista jövő ösvényén”.

Raúl nem hazudtolta meg bátyját, aki hosszú delejes szónoklatairól volt híres, több mint két órán át beszélt a hibákról megemlítve túlzottan atyáskodó hozzáállását a “kubai nép” ügyéhez, a Forradalom idealizálását és azt, hogy valóban hitte, hogy az képes elhozni a teljes társadalmi egyenlőséget. A kis Commandante – aki e szavakkal látszólag ostorozta magát,  valójában azonban a naiv idealista szerepét vette fel – arra kérte a kubaiakat, hogy változtassanak a gondolkodásmódjukon a vezetési kereteket illetően, legyenek sokkal állhatatosabbak és soha ne alkudjanak meg a “gonosszal”.

Az elnök a Kommunista Párt  és a kormányzat kapcsolatáról meghökkentő kijelentést tett:

A Kommunista Párt irányítja és ellenőrzi saját tevékenységét, de semmilyen szinten nem szólhat bele a kormány ügyeibe, hiszen mindkettőnek saját szabályai és folyamatai vannak, más-más társadalmi küldetéssel rendelkeznek.

Ez nagy arculcsapás lehet a Kommunista Pártnak, melynek a következő ülése csak 2011. április 16-19. között esedékes. A VI. Kongresszuson a Párt nagy öregjei is részt vesznek majd, ugyanis az mérföldkő lesz a párt történetében. Nem csak a Forradalom évfordulóját ünneplik meg, az “újrakozmetikázási” lendület is elkapta a tagokat, a vezetésnek össze kell dugnia a fejét és ki kell jelölnie a Párt számára követendő új útvonalat.

http://www.kubainfo.net

Kínai beruházás Kubában

MNO: Jövőre közel hatmilliárd dollár értékű olajfinomító-bővítési terv megvalósítását kezdi meg Kubában a kínai CNPC nemzeti olajvállalat. A kubai Cienfuegosban lévő olajfinomító bővítési projektje értékét tekintve egyike a szigetország valaha végrehajtott legnagyobb beruházásainak.

Olajfúró torony a tengeren - Kubainfo.net

A projektet nagyrészt a kínai Eximbank finanszírozza, míg Venezuela olajszállítások formájában ad hitelgaranciát politikai szövetségesének és vezető kereskedelmi partnerének, Kubának. A bővítéssel a „szovjet időkben” épült, Havannától mintegy 250 kilométerre délkeletre levő finomító kapacitása napi 150 ezer hordóra nő az eddigi 65 ezerről. A munkálatokat várhatóan a jövő év első negyedében kezdi a CNPC építőipari vállalkozása, a befejezés 2013 végén várható.

A beruházásból 4,5 milliárd dollár a finomító bővítését és korszerűsítését szolgálja, míg 1,3 milliárd dollárból cseppfolyósítottföldgáz-terminált (LNG) létesítenek. A finomítót a kubai állami Cuba Petroleo és a venezuelai állami energiacég, a PDVSA közösen működteti, mint a kubai–venezuelai stratégiai szövetség egyik legfontosabb gazdasági létesítményét.

www.kubainfo.net

Végleg visszavonult Fidel Castro?

MTI: A Reuters szerint esetleg lemondott utolsóként megmaradt vezetői posztjáról, a kubai kommunista párt első titkári tisztségéről az egykori vezér.

Fidel Castro esetleg lemondott utolsóként megmaradt vezetői posztjáról, a kubai kommunista párt első titkári tisztségéről – legalábbis a Reuters brit hírügynökség csütörtöki anyaga szerint ilyen értelmezése is lehet Castro előző napi szavainak. A hírügynökség mindezt arra alapozza, hogy szerdán, diákokkal találkozva a kubai sajtó szerint Castro azt mondta, hogy nem a párt első titkáraként van velük.

“Megbetegedtem, és azt tettem, amit tennem kellett: delegáltam a hatáskörömet. Nem csinálhatok valamit, ha nem vagyok abban a helyzetben, hogy teljes időmet neki szenteljem” – mondta.

Fidel Castro a betegsége miatt 2006-ban ideiglenesen, majd 2008 februárjában végleg átadta az állam- és kormányfői tisztségét öccsének, Raúl Castrónak, de a Kubai Kommunista Párt első titkári posztját legalább névleg megtartotta. A párt jövő áprilisban tartja a 13 éve első kongresszusát, amelyet a gazdasági reformnak szentelnek.

www.kubainfo.net

Kubai reformok – elmozdulás a kínai gazdasági modell felé?

MTI: Azon ritka alkalmak esetében, amikor a kubai politikai vezetők irányváltást akarnak jelezni, vagy egyszerűen csak meg akarják erősíteni addigi politikájukat, rendszerint összehívják a kommunista párt kongresszusát. Ezt hagyományosan ötévenként tartják, a legutóbbira 1997-ben került sor. A gazdasági problémák, Fidel Castro betegsége és lemondása, a tapintható döntésképtelenség oda vezetett, hogy egyre halogatták a soron következő, VI. pártkongresszus összehívását. Raúl Castro végül november elején jelentette be, hogy jövő év áprilisában tartják meg a tanácskozást, hogy “alapvető döntéseket hozzanak a kubai gazdasági modell korszerűsítéséről” – írta a The Economist című brit hetilap.

A bejelentés röviddel azután hangzott el, hogy a kormány nyilvánosságra hozta terveit, melyek értelmében legkevesebb 500 ezer állami alkalmazottat bocsátanak el, és magánvállalkozásra vagy szövetkezetek létrehozására ösztönzik az embereket. A “társadalmi-gazdasági politika új irányelveit” egy minap megjelentetett 32 oldalas füzet tartalmazza, amelyet a kongresszus fog jóváhagyni.

Vajon a Castro fivérek életük alkonyán arra készülnek, hogy Kubát egy, a kínaihoz hasonló vegyes gazdaság felé vezessék? Vagy ezek csupán rövid távú, visszafordítható intézkedések, melyek célja az akut pénzhiány enyhítése? A kormány által a közelmúltban közzétett 178 engedélyezett vállalkozási forma listája kiábrándító olvasmány azoknak, akik radikális reformokban reménykedtek. Olyan szakmák is szerepelnek rajta, mint a bohóc, a gombfelvarró vagy a jelmezes táncos (a hivatalos kikötés szerint Beny Moré, az 1940-es években népszerű kubai énekes öltözetében), de engedélyezik a bútorjavítást (az árusítást nem) és olyan hagyományos mesterségeket, mint a vízvezeték-szerelés vagy a kőművesség. Az irányelvekben mindazonáltal rögzítették: nem fogják megengedni a “tulajdon halmozását”. Ráadásul a vállalkozások adója 25-től 50 százalékig terjed.

Vannak, akik szerint csupán arról van szó, hogy engedélyezik az illegálisan már eddig is elterjedt kisvállalkozásokat. A széles körű törvényesítés érdekében a kubai kommunista rendszer egyik dogmáját rúgja fel az a változás, hogy a kisvállalkozók ezentúl a családtagjaikon kívül is vehetnek fel alkalmazottakat. Nem fogják többé maximálni a béreket, és magánszemélyeknek megengedik, hogy bérbe adják, megvásárolják vagy eladják lakásukat.

Sok kubai azonban szkeptikusan tekint a reformokra. Még emlékeznek arra, amikor az 1991-es IV. pártkongresszust követően bizonyos korlátok között engedélyezték a magánvállalkozásokat, megengedték az embereknek, hogy szobákat adjanak ki, vagy saját éttermet nyissanak. Ezek az üzletek virágzásnak is indultak, de amint az állam pénzügyei javultak, és az olcsó venezuelai olaj részben pótolta az eltűnő szovjet bőkezűséget, a hatóságok leállították az újabb engedélyek kiadását, drákói adókkal és végtelen bürokráciával fojtották meg a családi vállalkozásokat.

A kubai bérek alacsonyak (20-30 dollár havonta a nem hivatalos átváltási árfolyamon), és jegyrendszer van érvényben. De az állam eddig biztosította a foglalkoztatást, az ingyenes egészségügyi ellátást és oktatást, erősen támogatta a lakhatást és a közlekedést. Mindezt ma már nehezen tudja teljesíteni. A központi tervezés rossz hatékonyságához és az amerikai gazdasági embargóhoz az elmúlt években újabb csapások járultak, köztük a 2008-as pusztító hurrikánok és a turizmus visszaesése a világméretű recesszió miatt.

Raul Castro - http://www.kubainfo.net

Raúl Castro úgy látja, hogy Kuba nem képes tovább fenntartani azt a felduzzasztott és paternalista államot, amelyet bátyjától, Fideltől örökölt, s az állami fizetéseket a termelékenységtől szeretné függővé tenni. A kormány közgazdászai úgy számolnak, hogy 1 millió munkás, minden negyedik állami alkalmazott fölösleges. Az első elbocsátások megkezdődtek, a havannai minisztériumokból több száz embert küldtek el.

A pártkongresszus összehívása a kubai vezetők közötti négyéves vita kicsúcsosodásának jele. Raúl és szövetségesei nyilvánvalóan megnyerték ezt a harcot a Fidel által támogatott doktriner hivatalnokokkal szemben. Raúl győzelmét fokozatos kormányátalakítás követte, az elődje által kinevezett miniszterek közül már csak három van hivatalban. Raúl, aki védelmi miniszter volt, számos katonatisztet ültetett különféle vezető civil állásokba. A GAESA, a fegyveres erők holdingja a kubai gazdaság domináns intézményévé nőtte ki magát, amelyet Raúl veje, Luis Alberto Rodríguez ezredes vezet. Héctor Oroza ezredes, a GAESA korábbi második embere nemrég egy másik nagy állami konglomerátum, a CIMEX vezetője lett, amelyet addig civil igazgató irányított.

Az új irányelvek azt ígérik, hogy fokozzák a gazdaság decentralizálását, amit Fidel korábban ellenzett. Az állami vállalatok széles körű autonómiát kapnak; elvárják tőlük, hogy megálljanak a saját lábukon, és ha ez nem sikerül, felszámolják őket. Szabadabban létesíthetnek vegyes vállalatokat külföldi cégekkel munkahelyteremtés céljából az új “különleges fejlesztési övezetekben”. A reform előkészítése jegyében sok vállalatnál máris tisztogatások folynak, számos régi vezetőt különböző vádakkal – hűtlen kezelés, kenőpénzek elfogadása és adása – leváltottak, ellenük büntetőeljárásokat indítottak.

Bár az irányelvek nem rajzolják fel teljes részletességgel az elképzelt új gazdasági rendszert, a közelmúltbeli bejelentésekkel együtt kibontakozik belőlük Raúl víziója Kuba jövőjéről: megbízható katonatisztek által irányított erős állami vállalatok, kísérlet a feketepiac megadóztatására és szabályozására a kisvállalkozások engedélyezésével, a bérek, árak és a foglalkoztatás hozzáigazítása az üzleti eredményekhez és a termelékenységhez. A végső cél az export előmozdítása és az importtól való függőség csökkentése, valamint az értéktelen peso és a konvertibilis fizetőeszközök egységesítése lehet.

www.kubainfo.net

Életbe lépett Kubában az önfoglalkoztatásról szóló törvény

MTI:

Életbe lépett Kubában az önfoglalkoztatásról és az állami alkalmazottak számának csökkentéséről szóló törvény, amelytől Raúl Castro kormánya azt várja, hogy segít leküzdeni a karibi szigetországot sújtó mély gazdasági válságot.

A vonatkozó szabályozások az interneten és a hivatalos közlönynek számító újság hétfői számában jelentek meg, s ezzel törvényerőre is léptek. Az újságosbódék előtt ezúttal hosszú sorok alakultak ki, hogy hozzájussanak – az amúgy nem túl keresett – újsághoz, amely ezúttal több mint száz oldalból állt.

A kormány 178 foglalkozás esetében engedélyezte a 17 évesnél idősebb kubaiak számára magánvállalkozás indítását. Korlátozás nincs, egy személy akár több vállalkozást is elindíthat.

A magánszektorban négy adót vetnek ki: jövedelemadót, általános forgalmi adót, közszolgáltatási adót és béradót. A vállalkozók többsége választhatja az egyszerűsített adót is, amely jövedelemtől függetlenül egy összegben határozza meg a havonta fizetendő adót.

A jövedelemadót sávosan határozták meg: évi 5000 peso (200 amerikai dollár) és 10 ezer peso (400 dollár) közötti jövedelem esetén 25 százalék, míg 10 ezer pesótól egységesen 50 százalék az adó mértéke. Emellett társadalombiztosítási járulékot is fizetni kell, mégpedig a jövedelem 25 százalékát. Az élelmiszerekre 5 százalék lesz az áfa, az összes többi termék és szolgáltatás áfáját 10 százalékban határozták meg.

Újdonság, hogy 83 foglalkozás esetén a vállalkozó felvehet olyan alkalmazottat, aki nem családtag, megteremtve ezáltal a mikro- és kisvállalkozások létrehozásának lehetőségét. A magánvállalkozónak és az alkalmazottnak egyaránt 25-25 százalékos adót kell fizetnie a bér után, ami nyugdíjjogosultságot von maga után.

Kubában legalább félmillió állami alkalmazottnak mondanak fel a jövő év közepéig. Őket rendelkezési állományba helyezik, és kárpótlásul egy havi bért kapnak. Ha az egy hónap alatt nem találnak munkát, legfeljebb öt hónapig a bérük 60 százaléka illeti meg őket. Akinek munkát ajánlanak – például a munkaerőhiánnyal küzdő építőiparban vagy mezőgazdaságban -, de nem fogadja el, elveszti jogosultságát a “munkanélküli segélyre”.

Kubában jelenleg a foglalkoztatottak több mint 85 százaléka dolgozik az állami szektorban. A havi átlagbér 20 dollár körüli. A magánvállalkozók/önfoglalkoztatók száma hivatalosan 144 ezer volt a tavalyi év végén, de illegálisan további ezrek keresték meg kenyerüket magánvállalkozással. Tavaly 1,7 százalékos volt a munkanélküliség.

Kuba mély gazdasági válságot él át, súlyos likviditási gondjai vannak, amit a kormány szerint a jelenlegi nemzetközi gazdasági válság, a folytatódó amerikai blokád, valamint a 2008-as hurrikánok pusztításai együttesen idéztek elő. Raúl Castro államfő azt állítja, hogy ezek a gazdasági reformok nem jelentik a szocialista rendszer végét. Mindössze arról van szó, hogy a kormány nem tudja tovább támogatni az élet minden vetületét – mondta Castro, arra figyelmeztetve honfitársait, hogy keményen kell dolgozniuk a jövőben.

www.kubainfo.net

Fidel feltámadása

168 Óra: 2006-ban, nyolcvanévesen súlyos betegség támadta meg, és már nekrológjait kezdték írni. Államfői tisztéről lemondott, az ügyek intézését az öccsének engedte át. A nyilvánosság évekig nem vagy alig hallott róla. Olykor a régi barátot, Hugo Chávez venezuelai elnököt lehetett látni a tévében a betegágyánál; e látogatásokat mindenki búcsúzásnak tekintette. Elterelődött róla a figyelem. Kuba-szakértők cikkeket, könyveket kezdtek publikálni a „Fidel utáni” Kubáról, Raúl, az öcs várható reformkurzusáról. Aztán idén júliusban, egy szép napon… ACZÉL ENDRE írása.

Fidel Castro törékenyen bár, de láthatóan felépülve és szellemi frissességét megőrizve megjelent a televízióban. Aztán bemutatta emlékiratainak első kötetét. Nem sokat kellett várni rá, és felbukkant a parlamentben is: 11 perces, világpolitikai kérdésekkel foglalkozó beszédet mondott. Ebből az alkalomból felöltötte korábban kötelezőnek számító, olívazöld katonai egyenruhájának felső részét. Legvégül – most, szeptember elején – immár alul-felül egyenruhában (bár rangjelzés nélkül) zarándokolt el alma materéhez, a Havanai Egyetemhez, s a szabad ég alatt már 35 perces szónoklatot tartott több ezer diák előtt. Eközben nem kis feltűnést keltett, hogy a Granma, a Kubai Kommunista Párt központi lapja újból „főparancsnoknak” nevezte őt; s ugyancsak, hogy egyetemi hallgatósága előtt ismét ilyenként mutatták be, sőt a műsorközlő a „máximo lider” (legfőbb vezető) kifejezést is használta.

Akik látták, nem lidércet vizionáltak, hanem egy újból erőre kapó öregembert, aki mellesleg – és változatlanul – a párt főtitkára. A „kubanológus szekta” új kérdése tehát nem az, vajon mire készül Raúl, hanem hogy mire készül Fidel. Talán vissza a hatalomba?

Formálisan bizonyosan nem. A kérdés nem ez. Hanem inkább az, hogy visszanyervén egészségét, milyen fokon képes és akar beleszólni az ország sorsába a háttérből. És ha igen, akkor milyen módszerekkel?

Mire gondolhatott?

Azt már az eddigiekből is látni, hogy belpolitikai ügyekről a nyilvánosság előtt nem beszél; ezt meghagyja hivatalosan regnáló öccsének. Viszont gondoskodott arról, hogy a nagyvilág belelásson gondolkodásába. Tett ugyanis egy szenzációt keltő nyilatkozatot magánvendége, Jeffrey Goldberg amerikai újságíró, a The Atlantic magazin munkatársa előtt. Goldberg megkérdezte tőle: mindazok után, ami történt, ma is úgy gondolja-e, mint hajdanán, fáradhatatlan forradalmárként, hogy a kubai modell méltó az exportra?

A válasz, amit kapott, ekképp hangzott: „A kubai modell már nálunk sem működik.” (Más fordításban: „A kubai modell már nekünk se jó.”)

Fidel Castro a havannai delfináriumban

– Vajon mire gondolhatott Fidel? – kérdezte Goldberg a társaságában levő Julia Sweig ismert Latin-Amerika-szakértőtől. – Én a mondatot annak beismeréseként értelmeztem, hogy a „kubai modell” túl nagy gazdasági szerephez juttatta az államot az ország gazdasági életében – hangzott a válasz, azzal a kiegészítéssel, hogy Fidel valószínűleg „teret akart nyitni” a Raúl által eltervezett, de a kommunista politikai-katonai elit várható ellenállásába ütköző reformok előtt.

Amikor ezek a szavak nyomtatásban megjelentek, Fidel Castro tett egy egészen különös, hiteltelen hátrasasszét. Talán azért, hogy hallgatósága – amely természetesen már tudott a „kubai modell már nekünk se jó” kijelentésről – nehogy illúzióit veszítse. „Valójában a válaszom szögesen ellentétes volt azzal az értelmezéssel, amelyet a két amerikai újságíró a kubai modellel kapcsolatban közzétett – mondta. – Az én hitem az, és erről az egész világ tud, hogy a kapitalista rendszer működésképtelenné vált az Egyesült Államokban és az egész világon.”

Egy blogbejegyzésben Goldberg udvariasan reagált Fidel kijelentésére, pláne, hogy cáfoló szavaiban a „főparancsnok” azt mondta, vendége kiváló újságíró, aki „nem agyal ki, csak továbbít és értelmez bizonyos kifejezéseket”. Az amerikai újságíró köszönetet mondott e szavakért vendéglátójának, egyszersmind – nyelvi kísérlet gyanánt – felrajzolta: ha Fidel valóban az ellenkezőjét mondta volna annak, amit, akkor a mondata így hangzott volna: „A kubai modell olyannyira jól működik nálunk, hogy exportálni akarjuk.” De ilyesmi nem hangzott el.

A delfinshow-n

Mindent egybevéve a „feltámadott Fidel” manapság hajlamos különös dolgokra. Meghívta például Goldberget és kísérőjét a híres (valóban világszenzációnak számító) havannai delfinshowra – ugyanoda, ahol röviddel azelőtt egyszer már maga is felbukkant, s ahol Che Guevara lánya, Celia állatorvos idomárként dolgozik –, s arra biztatta, hogy hozza magával egyik aznapi beszélgetőpartnerét, aki nem más, mint Adela Dworin, a kubai zsidó közösség elnöke volt. Amint aztán ők hárman megérkeztek, Fidel a kamerák kereszttüzében megcsókolta Adelát, Goldberg szerint talán azért, hogy „megint üzenjen Ahmadinezsádnak”. (Ennek a közjátéknak előtörténete van. Fidel Castro a parlamentben is, a diákok előtt is fölfestette egy atomháború rémképét, amelyet összefüggésbe hozott az Egyesült Államok és Izrael Irán-ellenes terveivel. Ezt a témát hosszasan vitatta Goldberggel is. Nem titkolta, hogy erősen kritikus Izraellel szemben, viszont egyfolytában ostorozta Ahmadinezsád iráni elnök antiszemitizmusát, mondván, Irán akkor tenne többet a békéért, ha elismerné a holokauszt egyediségét, és megpróbálná megérteni, miért aggódnak az izraeliek a puszta létükért.)

Visszatérve most már a reformok ügyéhez, az igazat szólva Raúl Castro közel négyéves országlása alatt nem sok minden történt. Valami azt súgja nekem, hogy a dolgok abban a tempóban kezdtek gyorsulni, ahogyan Fidel visszanyerte az egészségét. Bejelentés történt arról, hogy bizonyos teret nyitnak önálló, egyszemélyes de akár társas kisvállalkozások előtt, s a borbélyok például már a saját zsebükre dolgozhatnak. Immár szabadon vásárolható mobiltelefon és (ami sokkal lényegesebb) építőanyag, amelynek forgalmát eddig az állam 100 százalékig monopolizálta. Fontosabb ennél, hogy külföldiek – hacsak nem amerikaiak – idegenforgalmi fejlesztés céljaira (innen származik Kuba bevételeinek zöme) immár ingatlanokat vásárolhatnak. Végül, de nem utolsósorban júliusban Moratinos spanyol külügyminiszter és a kubai római katolikus egyház „brókerolása” nyomán kiengedtek 52 politikai foglyot. (Ezekből a korábbi ezrek helyett már csak úgy 150-en vannak rács mögött.)

Semmittevők

Amúgy a rendszernek természetesen organikus bajai vannak, amelyeken a kis könnyítések nem segítenek. Szakértők úgy számolják, hogy az alkalmazott munkaerő tekintetében iszonyúan felduzzasztott állami bürokrácia és állami ipar dolgozói közül a felének gyakorlatilag nincsen munkája, s őket a többiek tartják el. Raúl Castro rá is dörgött az országra: „Eltökéltem, hogy Kubát a továbbiakban nem fogják a világ egyetlen olyan országának tekinteni, ahol nem kell dolgozni.” Eddig körülbelül ennyi történt.

Gyanítom, hogy az a fajta, nevében kommunista, gyakorlatában államkapitalista modell, amelyet Kína épített ki, gyakorol bizonyos vonzerőt a kubaiakra. Ami a rendszer „kézben tartását”, a hatalom szigorú centralizációját illeti, erre a kínai kommunistákkal együtt a kubaiak is képesek. Akár erős elnyomás árán is. Afelől azonban erős kétségeim vannak, hogy a kubai ember a maga mentalitásával, amelyben – hogy finoman fogalmazzak – nagyobb tere van a „léha”, zenével, szórakozással, játékkal, kicsapongásokkal, testi örömökkel teli életmódnak, mint a fáradhatatlan jövedelemszerzésnek, ugyanolyan messze juthatna, mint a kínai. (Pláne tőke nélkül.) Ez nem rasszista megközelítés, csupán egy olyan párhuzamnak másfelé terelése, amely az európai kontinensen is kitapintható: az Észak a protestáns etikára és a szorgos adófizetésre, a Dél a jövedelmet meghaladó költekezésre és az adóelkerülésre van berendezkedve.

www.kubainfo.net

Vége a kubai jegyrendszernek is

MNO: Kubában egyelőre a „szocializmus kiigazításának” hívják az új gazdasági rendelkezéseket: legkésőbb 2012-ben majdnem teljesen megszűnik a jegyrendszer, a dolgozók hitelt vehetnek föl, a nyugdíjas orvosok magánrendeléseket tarthatnak, a tanárok magántanítványokat vállalhatnak, de még jelentősebb tény, hogy az ismét megjelenő munkanélküliségen kívül az egyéni vállalkozók adót fizetnek és hiteleket is fölvehetnek.

Kubában a napokban jelentették be, hogy a foglalkoztatási reform során fél év alatt elbocsátanak több mint félmillió alkalmazottat az állami intézményekből és 465 ezer főt átirányítanak a magánszektorba. Tehát megjelenik a munkanélküliség is, mert ezek után nem mindenkinek jut állás Kubában. Az El Salvador-i lapok egyike írt a salvadori-kubai kormány között zajló tárgyalásokról, amelyek keretében felmerült az esetleg munka nélkül maradók alkalmazása az El Salvador-i munkaerőpiacon. A spanyol El Mundo és a katalán La Vanguardia is hozzájutott az új gazdasági intézkedések többi részletéhez: a kubai kis és középvállalkozások már felvehetnek mikrohiteleket, de adózni is fognak – a listán egyelőre 124 szellemi foglalkozás és kisipari tevékenység szerepel –, amelyeket ismét engedélyeztek több mint 40 év után. Kötelesek majd fizetni a havi 25 százalékos társadalombiztosítást és még az állami intézmények ellátói is lehetnek. A szolgáltatói szféra, köztük az idegenforgalom is lehetőségekhez jut: az éttermeket 40 százalékos, a művészeket 25 százalékos jövedelemadóra kötelezik, a lakásukat bérbe adókat pedig 20 százalékos jövedelemadó terheli.

A közelmúltban Raúl Castro kormánya elutasította a felajánlott négymillió eurós spanyol mikrohiteleket, amikor a spanyol kisebbségi szocialista kormány küldöttsége a szigetországban járt. De a helyzet változott ezen a téren is, mert a kormány most azt mérlegeli, hogy az említett összegnél jóval nagyobb hitelt vesz föl. De még nem dőlt el, hogy a spanyol vagy a norvég kormány, esetleg az Európai Unió vagy az ENSZ hitelkeretét választja.

A jegyrendszer listájáról 2011-től újabb és eddig nyomott áron biztosított árutételek tűnnek el: például a kávé, a tojás és a tisztálkodási szerek. 2012-ben a jegyrendszer teljesen megszűnik vagy csak a legkevesebbet keresők használhatják föl.

Az új gazdasági modell kidolgozói így érvelnek: a verseny és a kis- és középvállalkozások, valamint a szövetkezetek megjelenésével fizetőképességet hoznak a piacra, és ezzel csökkentik az elbocsátottak elégedetlenségét is.

www.kubainfo.net