A latin erotika nagymestere a divatvilágban

Deluxe magazin:

A kubai Narciso Rodriguez útja a világhír felé nem volt zökkenőmentes, de mára mégis a legfelkapottabb divattervezők közé tartozik, akinek kreációiból hollywoodi sztárok válogatnak. Tervezésében szívesen keveri a latin erotikát a Párizsban tanult finom, de szigorú szabásvonalakkal.

Narciso Rodriguez design

Narciso Rodriguez tervezésében három kultúra stílusa egyesül, az amerikai elegancia, az európai vonalak és a latin erotika. Ennek okai leginkább életrajzában keresendőek, hiszen a kubai származású divatmester dolgozott már Párizsban, Madridban, Milánóban és az Egyesült Államokban is.

A dizájner 1961-ben született kubai bevándorlók gyermekeként New Jersey-ben. Már az általános iskolában készített vázlatokat különböző kreációkról, így nem volt kérdés számára, hol tanuljon tovább. Szülei őrültségnek tartották, hogy divattervező váljon belőle, inkább orvosnak vagy ügyvédnek szánták, de a fiatal tehetség nem adta fel terveit. Beiratkozott a New York-i Parsons School of Designba, majd az iskola elvégzése után szabadúszóként dolgozott három évig.

Narciso Rodriguez

Ebben az időszakban a sikerek elkerülték, de később Donna Karan mellé került segédtervezőként. Az itt szerzett tapasztalatoknak köszönhetően később Calvin Klein vette fel maga mellé női ruhakollekciója megálmodására. 1995-ben Párizsban folytatta munkáját a Cerruttinál, ahol már belekóstolt a férfiruhák tervezésébe is, és később ő lett a női részleg kreatív igazgatója.

1997-ben elindította saját márkáját Massimo Ferretti segítségével, aki a Moschino divatház és az Alberta Ferretti tulajdonosa jelenleg is. Továbbá szerződést kötött több nagy divatcéggel is, például az LVMH (Moet-Hennessy-Louis Vuitton) és a Loewe nevű vállalattal is.

Előbbi egy francia vállalat, amely olyan márkákat foglal magába, mint például a Kenzo, Givenchy, Fendi, Dior. Az utóbbi egy spanyol luxusbrand, ahol Rodriguez bőrruha-kollekciót tervezett. Az igazi hírnevet mégis Carolyn Bessette Kennedy, az ifjabb John F. Kennedy menyasszonyának esküvői ruhája hozta el számára. Ez a kreáció az ő tervezése és ajándéka volt a pár számára.

Karrierje továbbra is felfelé ívelt, hiszen ő volt az egyetlen amerikai, aki két egymást követő évben nyerte el  az Armerikai Divattervezők Tanácsának díját, 2005-ben és 2006-ban. A megtisztelő elismerést azonban problémák árnyékolták be. Ferretti és Narciso Rodriguez a köztük lévő konfliktusok miatt felrúgták szerződésüket, amelynek eredményeként a tervező eladósodott. A tehetséges dizájner újabb befektetőt és társat keresett Anna Wintour, a Vogue szerkesztőjének segítségével. Végül Bill McComb, a Liz Clairborne divatcég igazgatója vásárolta fel a vállalatot 12 millió dollárért (2,3 milliárd forintért).

A pénzügyi gondok megoldása után Narciso Rodriguez már koncentrálhatott a brand bővítésére, így a 2003-as Shiseido’s nevű parfüm után, 2009-ben új illattal állt elő. Rodriguez parfümjeit a Beauté Prestige Intarnational Division támogatja, amely a “for her” vagy a “for him” jelzéssel látja el az üvegeket.

A tervező népszerűségét bizonyítja, hogy a különböző gálákon, rendezvényeken a sztárok előszeretettel hordanak Narciso Rodriguez-darabokat, köztük Jessica Alba, Charlize Theron, Jennifer Hudson és Claire Danes, de emellett az Egyesült Államok first lady-je, Michelle Obama is az ő kreációját választotta a  választási éjszakán.

2009 júniusában a tervező bemutatta a 2009/2010-es őszi-téli kollekcióját, amely állítása szerint a legteljesebb, amit valaha alkotott.

www.kubainfo.net – Kubai utazás mesterfokon

Enyhül az amerikai-kubai viszony: már nincs fényújság a havannai USA-képviselet falán

USA képviseleti iroda

MTI:

Az épület ötödik emeletén kiépített,másfél méter magas, s 25 ablaknyi széles fényújságot még a Bush-kormányzat idején létesítették, s az annyira felbosszantotta a havannai vezetést, hogy 2006 januárjában Fidel Castro akkori kubai elnök több százezres tüntetést szerveztetett az érdekképviselethez. Castro a washingtoni kormány “álságos” provokációjának nevezte az amerikai akciót, amely szerinte újabb válsághoz vezet Kuba és az Egyesült Államok viszonyában. Miközben beszélt, a háta mögött hírek, valamint Abraham Lincoln-, Mahátma Gandhi- és Lech Walesa-idézetek futottak.

A fényújság július nagyobbik felében már nem működött, s magukat megnevezni nem kívánó nyugati diplomaták szerint nincs is terv újbóli bekapcsolására. Mint egy washingtoni kutatóintézet Kuba-szakértője mondta, a fényújságot – akárcsak más Bush-kezdeményezéseket – nagy üdvrivalgással fogadták Miamiban, a kubai emigráció központjában. Magában a szigetországban viszont a lépésnek nagyon csekély hatása volt, s ezért Barack Obama amerikai elnöknek igaza van, amikor véget vetett a dolognak.

Az új washingtoni kormányzat egyébként számos más lépést is tett az immár fél évszázada igen fagyos kubai-amerikai viszony javítása érdekében. Például feloldotta az Egyesült Államokban élő kubai emigránsok hazautazásaira vonatkozó korlátozásokat, néhány hete pedig – 2003 óta először – a két ország tisztségviselői közvetlen megbeszéléseket folytattak migrációs kérdésekről.

www.kubainfo.net – Kuba utazás, autóbérlés, repülőjegy, hotelfoglalás

Kétfejű, de stabil a kubai rezsim három év elteltével is

MTI:

Elemzők, diplomaták és ellenzékiekegyetértenek abban, hogy a rendszer biztos lábakon áll, pedig a rezsim kétfejű, és a gazdaság az egyik legsúlyosabb válságát éli át. “El kell ismerni a totalitárius modell stabilitását. Továbbra is minden béklyóba van kötve, jó erősen” – mondja Elizardo Sánchez, a belső ellenzék egyik legismertebb vezetője. Szerinte kényelmes ez a kétfejű rendszer, hiszen Raúl és Fidel kölcsönösen egymást vádolhatja, ha valami nem működik.

Raul Castro, Fidel Castro - http://www.kubainfo.net

Az augusztusban 83. életévét betöltő Fidel – vagy ahogy a kubaiak nevezik, a “comandante” (parancsnok) – utoljára 2006. július 26-án, Kuba nemzeti ünnepén lépett a nagy nyilvánosság elé. Holguínban tartott beszédet a Moncada laktanya ostromának 53. évfordulóján, majd pár nap múlva életmentő műtéten esett át, és azóta sem gyógyult fel. Hatalmát 2008 februárjáig fokozatosan átadta öccsének, Raúlnak, egyedül a mindenható kommunista párt főtitkári tisztségét tartotta meg.

Folyamatos viták folynak arról Havannában, hogy inkább Fidel, vagy inkább a pragmatikusabbnak tartott Raúl dirigál-e. Sánchez és a kubaiak többségének véleménye szerint Fidelé az utolsó szó. Mások azt állítják, hogy a 78 éves Raúl megszilárdította hatalmát, a Fidelhez hű kádereket lecserélte saját híveire. Sok megfigyelő pedig úgy hiszi, hogy Ángel Castro ötödik és nyolcadik fia szétosztotta egymás között a hatalmat, bár időnként “határviszályok” törnek ki.

Európai és amerikai diplomaták utaltak arra, hogy amikor Fidel külföldi vendégeket fogadott, például Felipe Calderón mexikói vagy Michele Bachelet chilei elnököt, Raúl azzal nyugtatgatta őket, hogy a comandante kizárólag személyes véleményét fejtette ki, mint az elvek harcosa. Egy latin-amerikai diplomata azonban lényegtelennek nevezte, hogy ki a főparancsnok, hiszen a döntő fontosságú dolgok nem változtak, Kubában továbbra is megsértik az emberi jogokat, és egyre gyorsabb ütemben romlik az elvitathatatlan társadalmi vívmányok, azaz az egészségügy és az oktatás színvonala.

Ami a külpolitikát illeti, normalizálódtak a karibi szigetország kapcsolatai Európával és Latin-Amerikával, de az Egyesült Államok esetében csak kisebb kiigazítások történtek az utóbbi hónapokban, Barack Obama amerikai elnök hivatalba lépésével. Raúlnak sikerült elnyernie az egész Latin-Amerika támogatását az amerikai embargó eltörléséért vívott harcában és elérte, hogy az Amerikai Államok Szervezete 47 év elteltével visszavonja a Kuba tagságát felfüggesztő határozatot.

A kubai átlagpolgárok életében azonban kevés dolog vagy semmi nem javult 2006 óta, noha egyesek ábrándokba ringatták magukat, amikor Raúl strukturális változásokat és sok abszurd tiltás feloldását ígérte. “Nem hiszem, hogy Raúl bármilyen politikai kockázatot vállalna olyan mélyreható változások elősegítésével, amelyek aztán olyan helyzeteket idéznének elő, hogy kicsúszik a kezéből az ellenőrzés” – fogalmazott egy szakértő.

Számos megfigyelő úgy véli, hogy a reformok azért fékeződtek le, mert az évtizedek során kivérzett gazdaságot a nemzetközi válság és a 10 milliárd dolláros károkat okozó tavalyi hurrikánok teljesen padlóra vitték. Az importtól és a venezuelai kőolajszállításoktól jelentősen függő gazdaság fellendítésének érdekében Raúl engedélyezte a bérek felső határának megszüntetését és a parlagon heverő állami földek szétosztását kistermelők között, ám mindkét intézkedést nagyon lassan ültetik át a gyakorlatba. A nikkel importjából, valamint a szolgáltatásokból, köztük a turizmusból származó devizabevételek csökkenése, valamint az – exportbevételeket már négyszeresen meghaladó – importköltségek növekedése miatt a kormány 2,5 százalékra vitte le az idei gazdasági növekedés korábban 6 százalékra becsült célszámát.

www.kubainfo.net

Kirúgás Castro szidalmazásáért

MTI:

Feltehetően a Castro-fivérek zárt körben elhangzott szidalmazása miatt váltottak le több vezető kubai politikust a márciusi kormányátalakítás során. Erre következtetnek hírügynökségek azoknak a fotóknak az alapján, amelyet a minap mutatott be egy Miamiban működő tv-csatorna.

A MegaTV által María Elvira Salazar, egy kubai emigráns újságírónő műsorában (Elvira Live) sugárzott felvételek abból a videóból valók, amely Conrado Hernández üzletember kubai nyaralójában készült egy parti alkalmából. A fotókon sörözés és dominózás közben látható Carlos Lage kubai ügyvezető miniszterelnök, Felipe Pérez Roque külügyminiszter és Fernando Remírez de Estenoz, a kommunista párt KB külügyi osztályának vezetője. Mindhárom politikus a márciusi átfogó kormányátalakítás során veszítette el pozícióját.

Annak idején Havanna az illetők “méltatlan magatartásával” indokolta leváltásukat, amely után nem sokkal a kommunista pártból is távozniuk kellett. Egyes kubai források azonban már akkor azt állították, hogy láttak egy videofelvételt, amelyen a három politikus becsmérlő hangon beszél Fidel és Raúl Castróról, a szigetország két meghatározó politikusáról. Szerintük ez volt az illetők eltávolításának valódi oka.

Carlos Lage és Felipe Perez Roque Matanzasban

A szóban forgó videofelvételt az AP hírügynökség tudomása szerint a kubai vezetés levetíti a kommunista párt tagjai és az ifjúsági szervezet vezetői előtt. Csak találgatni lehet, hogyan került ki a felvétel kópiája Kubából Miamiba, a Castro-ellenes kubai emigráció fészkébe. A vetítésekre meghívott kubai párttagok ugyanis még papírt, ceruzát vagy tollat sem vihettek magukkal, nehogy jegyzetelni tudják a látott és hallott dolgokat.

Spanyolországi hírek szerint az összejövetel vendéglátóját, Hernándezt őrizetbe vették, és a politikai rendőrség Villa Marista nevű börtönében tartják fogva. Ezt azonban kubai forrás egyelőre nem erősítette meg. Hernández volt a főnöke a kubai-baszk gazdasági kapcsolatok előmozdításán fáradozó társaságnak (SPRI).

Salazar szerint a műsorában bemutatott fotókat egy ismeretlen személy adta le borítékba zárva a MegaTV székházában. Az újságírónő, akinek műsora naponta a legjobb adásidőben látható a floridai csatornán, nem volt hajlandó elárulni, hogy a fotókon kívül a videofelvétel is a birtokában van-e.

A fényképek külföldre csempészését azért tartja jelentősnek, mert ezzel első ízben látható képi bizonyítéka az eddig csak szóbeszédből ismert pártvezetői dáridónak, amelyen  “a (kubai) polgári elit összeesküvést sző, illetve negatív megjegyzésekkel illeti a Castro-fivéreket”.

www.kubainfo.net – Autóbérlés Kubában

Ferrero-Waldner elégedett az EU és Kuba együttműködésével

MTI:

Benita Ferrero-Waldner Argentína és Mexikó után érkezett nyolcórás látogatásra a karibi szigetországba. Csütörtökön megbeszélést folytatott Bruno Rodríguez külügy-, Rodrigo Malmierca külkereskedelmi és Abel Prieto kulturális miniszterrel.

“Mindkét fél nagyon konstruktív szellemben tárgyalt. Minden jól sikerült. A (külügyi) biztos nagyon elégedett, nagyon örül” – mondta Javier Nino, az Európai Bizottság havannai missziójának vezetője. Ferrero-Waldner nem nyilatkozott a külföldi sajtónak.

A hivatalos kubai közlemény szerint Rodríguez megerősítette, hogy Kuba kész bármikor tárgyalni a kölcsönös tisztelet és egyenlőség, valamint a belügyekbe való be nem avatkozás elveinek alapján. A külügyminiszter sürgette az Európai Uniót, hogy vizsgálja felül az általa elavultnak és igazságtalannak nevezett, még 1996-ban elfogadott közös álláspontját Kubával kapcsolatban.

Ferrero-Waldner hétfőn Argentínában síkra szállt az EU és a Kuba közötti politikai párbeszéd elmélyítéséért. Kijelentette, hogy Kuba pozitív lépéseket tett az őszinte dialógus felé, és lehetne tárgyalni a közös érdeklődésre számot tartó témákról, köztük az emberi jogokról. Az EU és Kuba kapcsolatainak éves felülvizsgálatakor az Európai Tanács júniusban a politikai párbeszéd fenntartása mellett döntött, de rámutatott arra, hogy nincs előrelépés az emberi jogok helyzetét illetően.

Ferrero-Waldner pályázik az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) főtitkári tisztségére, mivel az Európai Bizottság mandátumának közelgő lejártával megszűnik jelenlegi megbízatása. Diplomáciai források az EFE spanyol hírügynökségnek úgy kommentálták az osztrák diplomata havannai látogatását, hogy annak köze lehet ahhoz, hogy Kuba már bebizonyította, hogy számos támogatót tud összeszedni olyan szervezetekben, mint az UNESCO.

Az EU-tagállamok külügyminiszterei tavaly júniusban döntöttek a Kuba ellen 2003-ban elrendelt, 2005-ben felfüggesztett diplomáciai szankciók feloldása mellett, valamint tettek javaslatot a politikai párbeszéd felvételére. Az EU és Kuba októberben írta alá az együttműködési megállapodást.

Brüsszel idén 41,5 millió euróval támogatja Kubát, aminek egy részét a tavalyi hurrikánok pusztításainak felszámolására fordítanak.

www.kubainfo.net – Kuba utazási ajánlatok

Vér és nap az arénában

168Óra: Ötven éve, 1959 nyarán kérte fel a Kubában élő Hemingwayt a Life néhány riport megírására – a Halál délután folytatásaként – a spanyolországi bikavidalokról. Ez volt a Nobel-díjas író utolsó irodalmi vállalkozása. Előzményei között BOKOR LÁSZLÓ tallózott.

A Havanna környéki trópuskertben örök nyár honol. A Pilart végleg kikötötték az ólomszínű pálmafák közé: az Antillák vízárja helyett már csak napfényben fürödhet, akár az egész Virrasztó Tanya. A függönyréseken át pontfények vetődnek mozgalmas életét kísérő tárgyaira. Itt vannak Hemingway kiadatlan írásai, a jegyzettömbök, a toll- és ceruzarengeteg, a 46-os vadászcipők, a Bowie-kések, a fegyverei, rendjelei, irodalmi elismerései és egy nyolcezer kötetes könyvtár – mindezt Mary, a negyedik feleség Kubának adományozta egy múzeum céljára.

Hemingway sokat írt a háborúkról, amelyekben részt vett. Az elsőben önkéntesként, megsebesült, de lábadozva már a görög–török harcokról tudósít. Aztán Kínából.

A spanyol polgárháborúba nemcsak jegyzetfüzettel érkezik: mentőautókat visz a köztársaságiaknak. Az akkor megjelenő Kilimandzsáró havából kikandikálva azt figyeli: hősei szükségszerű halála szolgál-e valamit az igazságon túl is? Úgy találja, az elkerülhetetlennel is szembe kell szegezni a bátorságot. Ám a kitárt mellű Milicista elsiratása közben megírja Az ötödik hadoszlopot is, ami ettől válik közfogalommá, mint a lopakodó, álnok behatolások harcmodora. (Az ebből készült drámát 1946-ban a Nemzeti is bemutatta.) A második világháborúban maga toborozta géppuskás legénységgel kutat a karibi vizeken német U-hajók után, a saint-lő-i áttörés viszont már a Nagy Vörös Egyesnél éri, és amerikai bajtársaival jut el megannyi kalandon át Párizsba.

A békeévek novellafüzéreiben – akár Greene-nél, Steinbecknél vagy Mailernél – ott portyázik még a háború. Afrikai vadászkalandjait úgy szövik át rejtőzködési és fegyverismeretei, mint szervezetét a sok itallal leplezett kórtünetek. Utolsó regényében (A folyón át a fák közé) mintha önnön halálát láttatná: korábbi katonahősei – Henry hadnagytól Robert Jordanig – Gantwell ezredes alakjában búcsúznak az élettől.

De mielőtt őérte szólna a harang, még bejárja a régi hadiösvényeket. Az évszázadok óta nyírt és öntözött gyepszőnyegekről nem a szavannák jutnak eszébe, hanem spanyolhon zöldellő olajligetei. Menne újra Andalúziába s az Ebro partjára, csakhogy 1959 Madridjában még a caudillo diktál, és diktált tömeges megtorlásokat is, mielőtt az Elesettek Völgyének emlékhelyét megépíttette volna. És most itt ez a megbízás, a világ leghíresebb magazinjától, ráadásul érti, rajongja is e halált kihívó fiestát, amelyben két régi barát, Antonio Ordón~ez és sógora, Luis Miguel Dominguín között dől el az év bajnoka cím. Sóhajtva teszi félre dilemmáit, és csomagolni kezd.

Amerikai turisták akkor már vízum nélkül utazhattak Spanyolországba, de a Guardia Civilnek azért voltak tiltólistái. Egy határőr félrevonta a feleségével érkező írót, és belelapozott útlevelébe. „Rokona ön annak a bizonyos Ernesto Hemingwaynek?” „Olyannyira – adta meg magát –, hogy magam lennék az.” S akkor következett a csoda, a váratlan fordulat, a katona kihúzta magát – „nagy tisztelője vagyok önnek, minden könyvét olvastam” –, és beütötte a stemplit.

Madrid felé, a hosszú autóúton Ernesto (itt már mindenki így hívta) a tájat magyarázta feleségének, a lehántott kérgű paratölgyerdőket, szurdokvölgyeket, s a hegyeket friss havazásként belepő mészkőréteget. A Wellington Szállóban már a viadalra öltözködő Antonióra is rátalál. Egymásba karolva mentek ki az arénába, ahol a matador szinte neki bravúroskodott, és addig-addig forgott-pörgött muletájával, ezzel a fapálcára szerelt skarlátszínű posztóval, amíg jó idő múlva úgy látta: itt a legkedvezőbb pillanat. Első szúrásra a penge csontot ért ugyan, de a bika második dührohamára már markolatig szaladt a kard.

Luis Miguel viszont oly sikeresen vívott Oviedóban, hogy az elnökség az állat mindkét fülét és farkát is neki ítélte. Ezekkel a trófeákkal futhatta díszkörét, mielőtt még arról értesülhetett volna, hogy Antoniót Toledóban felöklelte egy vad bika, „hat hüvelyk mélységű izomszakadást okozva” – ahogy Hemingway később a sebészorvostól hallotta. Sebzett volt már az állat is, vérük összefolyt az utolsó összecsapásnál, aztán – mintha mindkettejükből kikapcsolták volna az áramot – összeestek. A hír olyan izgalmakat váltott ki, hogy a rádióban megelőzte egy amerikai légijárőr malőrjét is. „Olyanok a fájdalmai – tolmácsolta a telefonba Ernesto –, mint amikor a mutató eléri a Beaufort-orkánskála tízes fokát… A párviadalnak alighanem befellegzett…”

Halálrulett

Aztán mégis csoda történt. Úgy látszik, a matadorcsontoknak és -izmoknak több rugalmasságot mért ki a természet, mint bárki másnak, mert a konzíliumok vélte felépülési idő előtt – igaz, gumihevederekkel torreádorruhája alatt – folytatódhattak a viadalok országszerte. Ment a karaván Zaragozába, Madrid felé, de jártak Teruelnél is, ahol egy egész brigád tömegsírjánál Hemingway levette sapkáját, a murciai síkság datolyapálmái közül pedig elvitette magát oda, ahol García Lorcát megölték a francoisták.

Az ibériai halálrulett most az arénákban pörgött tovább. A valenciai viadalon már ötödször kerültek szembe egymással a sógorok és a Samuel Flores óriásbikák. A felajzott tömeg döbbenten figyelte az egyedül itt erélynek-erénynek-erőnek és előnynek számító gyors köpönyegforgatásokat és pontos döféseket.

Az elnökségek a legyőzött bikák számából s a haláltáncnak beillő sasszéfigurákból végül is Antoniót hirdették ki 1959 győztesének.

A cím családban maradt. Az ünnepi toron, amíg a két – sok vért látott és vesztett – matador pecsenyevilláival imitálta még egyszer a kardforgatás fortélyait, Ernesto töltőtolla már egy étlap hátoldalán siklott.

Veszélyes nyár

Mary szerint tizedik nagyriportját írta a rendelt kettő helyett. De nehéz volt leadnia: a viharos éjszakán a telefonközpont képtelen volt New Yorkot behozni, Hemingway ezért az amerikai légibázisról kért rádiós segítséget. Másnapjuk a Pradóé volt, majd hajóra szálltak. Ernie-t – most újra az lett – utolsó afrikai szafárija várta. Amire a Life nem tartott igényt (a gengszterromantika jobban kellett az olvasónak…), azt visszaküldte. Ő forgatta a papírokat egy darabig, aztán testamentumának egyik záradékába ezt írta: „Hagyjátok pihenni, mint engem…” Jó pár év múlva mégis kiadták, Veszélyes nyár címmel. „Ez csak egy hemingwayáda” – írta fülszövegébe a szerkesztő.

Ernest Hemingway kifutott az időből. Aligha ismerhette már a katalán festő, Jordi Pallare`s szavait, amelyek az ő lényeglátását igazolták a Pireneusok spanyolfala mögül is: „A bikaviadalok hazájának színei – piros vitalitás és sárga idealizmus, vér és nap, fény és szenvedély – maga a létezés. Tánc a halállal. Az életért.”

www.kubainfo.net – Kuba minden mennyiségben

A pápa kinevezte Kuba új nunciusát

Vatikáni rádió: XVI. Benedek pápa július 23-án, csütörtökön Giovanni Angelo Becciu érsek személyében kinevezte Kuba új nunciusát. A főpásztor eddig Angola, valamint Sao Tomé és Principe apostoli nunciusaként szolgált. Márciusban Luandában köszöntötte a Szentatyát, angolai apostoli látgatása során.

Giovanni Angelo Becciu érsek kánonjogi diplomát szerzett. 1984-ben lépett a Szentszék diplomáciai szolgálatába. Az Egyesült Államok apostoli nunciatúráján tanácsosként dolgozott, majd afrikai országokban, valamint Új-Zélandon, Nagy-Britanniában és Franciaországban teljesített szentszéki diplomáciai szolgálatot.

Becciu érsek a havannai pápai képviseleten Luigi Bonazzi érsek helyébe lép, akit a Szentatya március 14-én Litvánia és Észtország apostoli nunciusává nevezett ki.

www.kubainfo.net – hírek Kubából

Minden eddiginél több turista Kubában

FN.hu: Az idei első félévben rekordot döntött a turisták száma Kubában, de a növekvő látogatószám mellett is csökkentek a devizabevételek, az árfolyamhatások miatt.

A statisztikai hivatal kimutatása szerint az első félévben 1,37 millió látogató érkezett Kubába, mintegy 3 százalékkal több, mint a tavalyi első félévben. Csak júniusban 165 ezer turistát regisztráltak, ez 7,3 százalékkal több, mint egy éve, tavaly júniusban.

www.kubainfo.net – Utazzon Kubába velünk

Kuba hotel - http://www.kubainfo.net

1899 (110 éve történt) Megszületett Ernest Miller Hemingway Nobel-díjas amerikai író

Pecsinapilap.hu: Ernest Miller Hemingway (Oak Park, Illinois, USA, 1899. július 21. – Ketchum, Idaho, USA, 1961. július 2.) amerikai, irodalmi Nobel-díjas regényíró, novellista, újságíró. Az elveszett nemzedék jeles tagja.

A kalandos életű író jómódú polgárcsaládból származott. Oak Parkban, Chicago (Illinois) egyik külvárosában született mint második gyerek és első fiú. Apja Clarence Edmonds Hemingway vidéki orvos volt, anyja Grace Hall Hemingway. A család egy hathálószobás Viktória-korabeli stílusú házban lakott, melyet még Hemingway anyai nagyapja épített. A nagyapa, Ernest Miller Hall, angol emigráns volt, és az amerikai polgárháború veteránja.

Hemingway és Castro - http://www.kubainfo.net

Hemingway anyja, egy uralkodó természetű és erősen vallásos asszony, szigorúan betartotta az Oak Park-i protestáns erkölcsöket. Hemingway később Oak Parkról, ahol felnőtt, így írt: “A helyet széles gyepek és szűk látókörök jellemezték.” Hemingway inkább természetkedvelő apjához húzott. Együtt mentek vadászni Michigan erdőiben, táborozni, horgászni a tavak körül. A család gyakran töltötte nyári vakációit a Windemere-nek nevezett nyaralójukban, a Walloon tó partján. A természet iránti vonzódás Hemingwayben korán megalapozta élete végéig tartó szenvedélyét a szabadban űzhető kalandok iránt, és vágyakozását a messzi, elszigetelt tájak felé.

Hemingway az Oak Park és a River Forest nevű középiskolákban (1913-1917) kiváló tanulmányi eredményeket ért el az angol és az azzal kapcsolatos tárgyakban, azonkívül kultiválta az úszást, ökölvívást, és az amerikaifutballt. A középiskola után kihagyta az egyetemet, és megkezdte írói tevékenységét mint riporter The Kansas City Star nevű újságnál. Annak ellenére, hogy csak hat hónapig dolgozott a Star-nál (1917 október-1918 április), írói pályája alatt mindvégig az újság stílusát követte mint alapvető vezérfonalat: “Írj rövid mondatokat és paragráfusokat. Használj erőteljes angolt. Légy pozitív, ne negatív.” Hemingway születésének századik évfordulóján a Star az utolsó száz év egyik legjobb riporterének nevezte őt.

Miután úgy döntött, hogy részt vesz az első világháborúban, otthagyta az újságot, és apja tiltakozása ellenére katonának jelentkezett. Az orvosi vizsgálat azonban felfedezte rövidlátását, így mint önkéntes csatlakozott a Vöröskereszt Mentőszolgálatához (Red Cross Ambulance Corps). 1918-ban, útban az olasz front felé, megállt az állandó német bombázás alatt álló Párizsban – olyan közel akart kerülni a harchoz amennyire csak tudott. Az olasz fronton aztán nemsokára tanúja lehetett a háború brutalitásának. Szolgálatának első napján felrobbant egy lőszergyár Milánó közelében, és az emberi (főleg női) maradványokat neki kellett felszednie. Ez volt első találkozása a halállal. Később ezt az élményét “A Natural History of the Dead” című elbeszélésében írta le. 1918 júliusában Hemingway az olasz Fossaltánál súlyosan megsérült. Mialatt utánpótlást szállított a katonáknak, osztrák tűzvonalba került, lábait repeszgránát találta el. Sebesülése végetvetett gépkocsivezetői beosztásának. Később az olasz kormány a katonai bátorság ezüst érdemrendjével jutalmazta (medaglia d’argento), amiért saját sérülései ellenére egy sebesült katonát behúzott a menedékhelyre. Sebesülése után az amerikai vöröskereszt vezetése alatt működő milánói kórházban dolgozott, ahol beleszeretett egy Agnes von Kurowsky nevű amerikai ápolónőbe. Ez a viszony később fő motívumként szolgált a Búcsú a fegyverektől (A Farewell to Arms) című regényében.

1921-ben Hemingway összeházasodott Elizabeth Hadley Richardsonnal, majd Párizsba költöztek. Az író innen küldött tudósításokat a görög-török forradalomról a Toronto Star nevű kanadai lapnak. Ebben az időben csatlakozott a “párizsi modern irodalmi mozgalom”-hoz, amely főképpen az önkéntes száműzetésben élő, fiatal amerikai irókból és költőkből verődött össze. Itt ismerkedett meg Gertrude Stein amerikai írónővel, aki szintén Párizst választotta otthonának. Mint irodalmi mentor, Stein maga köré gyűjtötte a fiatal amerikai írókat és költőket. Hemingway visszaemlékezései szerint (Vándorünnep–A Moveable Feast), az elveszett nemzedék elnevezés is Gertrude Steintől származik. “Ez az, ami vagy,” mondta Stein. “Mindannyian ezek vagytok, az összes fiatal aki a háborúban szolgált. Ti vagytok az elveszett nemzedék.” Párizsban barátságot kötött többek között az amerikai Sherwood Anderson íróval, és Ezra Pound költővel. Az amerikai írók csoportja gyakran látogatta az amerikai Sylvia Beach Shakespeare & Company nevű párizsi könyvesboltját. Sylvia Beach híres volt arról, hogy lelkesen segítette a tehetséges, újító írókat. 1922-ben az ő támogatásával látott nyomdafestéket James Joyce Ulysses című regénye is; a könyv kiadását az Egyesült Államokban betiltották, de Hemingway megpróbálta írótársa regényének másolatait hazájába csempészni. Hemingway első munkáját, “Három történet és tíz vers” (Three Stories and Ten Poems), Párizsban adták ki 1923-ban. Ugyanebben az évben feleségével visszatért Torontóba. Itt született első fia, John Hadley Nicanor Hemingway.

Hemingway amerikai irodalmi karrierje egy novellasorozat, “A mi időnkben” (In Our Time, 1925) publikálásával kezdődött. A novellák kiadása az író számára fontos fordulópontot jelentett; az, hogy az irodalmi körök elfogadták minimalista stílusát, nagyban megnövelte írói önbizalmát. Franciaországi baráti köre inspiráló hatással volt első regénye, A nap is felkel (The Sun Also Rises, 1926) megírásához. A regényt Angliában adták ki először Fiesta címen. Ez a félig-meddig önéletrajzi könyve a Párizsban és Spanyolországban élő amerikaiakról szól. A regényt Európában és az Egyesült Államokban egyöntetű siker fogadta.

1927-ben Hemingway elvált Elizabeth Hadley Richardson-tól és feleségül vette a katolikus Pauline Pfeiffert. A házasság után a protestáns Hemingway áttért a katolikus vallásra. 1927-ben megjelent “Férfiak nők nélkül” (Men Without Women) című novellagyűjteménye. A gyűjtemény magába foglalta “A bérgyilkosok” (“The Killers”) című legismertebb novelláját is. 1927-ben Kansas City-ben megszületett második fia, Patrick, és két évvel később a harmadik, Gregory.

1928-ban Hemingway és Pfeiffer a Key West (Florida) szigetre költöztek, azzal a céllal hogy új szakaszt nyissanak közös életükben; tervüket azonban egy tragikus esemény félbeszakította. Ugyanebben az évben Hemingway apja, Clarence, aki anyagi és egészségügyi problémákkal küszködött, egy polgárháború-korabeli pisztollyal agyonlőtte magát. Hemingwayt apja öngyilkossága mélyen megrázta. Az esemény később bekerült az Akiért a harang szól (For Whom the Bell Tolls) című regényébe.

1933-ban Mombaszába (Nairobi) utazott, azután Kenyába, majd Tanzániába. Serengetiben vadászatnak szentelte idejét. Az 1935-ben kiadott “Green Hills of Africa”, “The Snows of Kilimanjaro” és a “The Short Happy Life of Francis Macomber” című írásait egytől-egyig afrikai kalandjai inspirálták. 1937-ben Hemingway Spanyolországba utazott hogy tudósításokat küldjön a spanyol polgárháborúról az Alliance nevű északamerikai újságnak. A háború komoly feszültséget okozott Hemingway házasságában. Az odaadó katolikus Pauline Pfeiffer a katolikus-párti, fasiszta Franco kormánnyal szimpatizált, míg Hemingway a republikánusokat támogatta.

1938-ban kiadásra került The Fifth Column című egyetlen színdarabja, és 49 novellája The Fifth Column and the First Forty-Nine Stories címen.

Amikor az Egyesült Államok 1941 december 7.-én belépett a második világháborúba, Hemingway egy ideig részt vett a tengerészeti hadviselésben Kuba partjain, ahol az amerikai haditengerészetet segítette a német tengeralattjárók felkutatásában. 1944-ben Angliába telepedett át mint haditudósító. Részt vett a normandiai partraszállásban, ahol újra megsebesült. Elsőként vonult be Párizsba egy francia partizáncsapat parancsnokaként, amiért előbb parancsmegszegés miatt haditörvényszék elé állították, majd végülis kitüntették. Miután a háború véget ért, visszatért Kubába.

Az 1950-ben írt “A folyón át a fák közé” (Across the River and Into the Trees) című regényét kedvezőtlen kritika fogadta. 1953-ban Pulitzer-díjat kapott Az öreg halász és a tenger című kisregényéért. Egy évvel később megkapta az irodalmi Nobel-díjat, amit személyesen nem tudott átvenni, mert 1954-ben repülőgépével lezuhant Afrika fölött. Bár komoly sérüléseket szenvedett, a balesetet túlélte.

A következő években az Idaho állambeli Ketchum városában kezeltette magas vérnyomását és mániás depresszióját. Az egyre súlyosbodó depressziója miatt kapott elektrosokkos kezelések is nagyban hozzájárulhattak ahhoz, hogy 1961. július 2-án főbelőtte magát. Szerinte emlékezőtehetsége romlását is az elektrosokkos kezelésnek köszönhette; erre többször hivatkozott mint életkedve elvesztésének nyomós okára.

Hemingway mindvégig kalandos életet élt. Résztvett a spanyol polgárháborúban mint önkéntes katona és haditudósító, vadászott Afrika erdeiben és szavannáin, bikaviadalokra járt Spanyolországban. Volt amatőr ökölvívó, és szeretett halászni. Erősen ivott, míg végül a mértéktelen ivás alkoholizmussá fajult.

Hemingway háza Key West szigetén ma múzeum. Itt írta munkái 70%-át a ház mögötti, dolgozószobává alakíttatott garázsban. 1940-ben, a Pauline Pfeiffertől való válása következtében elvesztette szeretett Key West-i otthonát. Pár héttel a válás után feleségül vette Martha Gellhorn-t, aki négy évig riportertársa volt Spanyolországban. Ugyanebben az évben publikálták a Kubában és Key West-en megírt Akiért a harang szól című regényét. Négyévi viszálykodó házasság után Martha Gellhorn-tól is elvált. Negyedik és egyben legutolsó felesége, Mary Wells Monks, akivel 1946-ban házasodott össze, szintén háborús riporter volt. Házasságuk alatt legtöbb idejüket Hemingway Finca Vigía nevű kubai birtokán töltötték.

A háború után írni kezdte következő regényét, az Édenkert-et (The Garden of Eden). A könyvet, melyet nem fejezett be, halála után adták ki 1986-ban, erősen rövidített formában.

Műveinek jellegzetessége

A jéghegy-elv

Saját élményeiből ihletett regényei és novellái a férfias erényeket testesítik meg. Hemingway műveire jellemző a tömörség, ami mindig sokkal nagyobb mondanivalót hordoz magában, mint ami olvasható. Írói hitvallása a jéghegy-elv volt. Számára a tömören, minden sallang nélkül megírt művek csak a jéghegy csúcsát jelentették, a sorok közötti olvasás elengedhetetlen volt. A történet valós tartalma mindig a felszín alatt játszódik, akárcsak a vízfelszín alatti jéghegy. Kiválóan példázza ezt a Macska az esőben című, rövid lélegzetvételű novellája, ahol egy szinte semmitmondó esemény álarca mögött a férfi és nő közti elkeseredett drámának lehetünk tanúi.

Hemingwayről azt terjesztették, miután megírt egy művet, azt újra átolvasta és kihúzogatta a felesleges szavakat – legfőképpen a mellékneveket – és csak a legszükségesebbeket tartotta meg. Műveire jellemző az ilyen irányú minimalizálás, a jelzők gyér használata, ami szintén a jéghegy csúcsának csiszolását és a rejtett tartalom hangsúlyozását szolgálta. Írói stílusa éles ellentétben állt irodalmi riválisa, William Faulkner stílusával.

Világszemlélete

Ernest Hemingway műveinek világa egyértelműen férfiközpontú. Témáiban férfias sportokat ábrázol: vadászatot, halászatot, ökölvívást, bikaviadalt. Az erőszak többféle megvilágításban is megjelenik nála, mint például a háború az Akiért a harang szól (For Whom the Bell Tolls) című regényében, vagy a bérgyilkosság a Bérgyilkosok novellában (“The Killers”). A halál – legyen az csatatérhez vagy máshoz kapcsolódó – visszatérő eleme műveinek. Azonban ez a halál szinte soha sem dicsőséges és nemes; inkább a puszta valósággal és a dolgok értelmetlenségével szembesít. A veszélyekkel, az élet nehézségeivel való bátor szembenézés Hemingway világának tartóoszlopa. Férfias követelmény nála a bátorság és a helytállás, minden körülmények között. A gyávaság megbocsáthatatlan bűn, ezért kell a Francis Macomber rövid boldogsága (“The Short Happy Life of Francis Macomber”) című novella címszereplőjének is meghalnia. Hemingway erkölcsi kódexe nem ad felmentést senkinek, még akkor sem, ha az a szereplő pusztulásához vezet. Ezzel a kemény, meg nem alkuvó helytállással találkozhatunk az Aki nem adja meg magát című elbeszélés kiöregedett torreádorában vagy Santiagonak a tengerrel való hősies küzdelmében. (Az öreg halász és a tenger).

Kiemelkedő műve: Az öreg halász és a tenger

Leglíraibb írása, amelyben az öreg halásznak a tengerrel, a hallal, a természettel, és emberi voltáért vívott küzdelmében a magára hagyatott egyén makacs hősiességét ünnepli.

Mélytengeri horgászat - http://www.kubainfo.net

Egy napon a halász Santiago messzire kievez a tengerre, s horgára végre ráakad egy nagy hal, amely jó két napon át vonszolja őt csónakostul. A harmadik napon sikerül elejteni a zsákmányt, és megindul a hazafelé fújó passzát szél is. Ám jönnek a cápák, s bár közülük hősies küzdelemben, minden erőtartalékának mozgósításával többet megöl az öreg, végül is a hajóhoz kötözött puszta csontvázzal tér haza, önmaga meg szinte élőhalott már. Az első cápa megölése után mondja ki az öreg halász a mű szállóigévé vált gondolatát: “De hát az ember nem arra született, hogy legyőzzék – mondta. Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni.”

www.kubainfo.net – Kuba minden mennyiségben

Férfi röplabda: kialakult a világliga döntőjének mezőnye

Nemzetisport.hu: A férfi világliga alapszakaszában hetek óta az volt az egyik legizgalmasabb kérdés, hogy a C-csoportból Kuba vagy Oroszország jut-e tovább a belgrádi hatos döntőbe. Nos, a karibi együttes végzett a tabella élén, de az európaiaknak sincs okuk szomorkodni, mert legjobb másodikként ők is ott lehetnek a szerb fővárosban!

Eldőlt az alapszakasz legfontosabb kérdése, megvan a hat döntős csapat. A házigazda Szerbián kívül az olimpiai bajnok Egyesült Államok, a világbajnok Brazília, valamint az olimpiai bronzérmes Oroszország, Kuba és Argentína léphet pályára Belgrádban július 22–26. között.

www.kubainfo.net – Körutazás Kubában