A szakadék szélén táncol Kuba
december 26, 2010 Hozzászólás
Kitekinto: Az idei év utolsó ülését tartotta a kubai parlament a múlt héten, melynek a fő témája a 2010-es év gazdasági teljesítményének értékelése volt. Kiderült, a helyzet sokkal súlyosabb, mint ahogy azt sejteni lehetett. A változtatás most már elkerülhetetlen, akár jóváhagyja a “kubai nép” a Gazdasági és Társadalmi Irányváltoztatás nevű dokumentumot akár nem, a Castro fivérek nem ülhetnek ölbe tett kézzel, a kubai rendszer alapjai egyre inkább meginognak.
December elsejétől nyitva áll a lehetőség a kubaiak előtt, hogy nyíltan tájékozódjanak a fent említett reformcsomagról, amely a karibi szigetország kilábalását hivatott segíteni a szovjet blokk összeomlása utáni második legsúlyosabb gazdasági válságból. Az év utolsó Nemzetgyűlésén nem csak Raúl Castro szólalt fel, hanem a kubai gazdasági miniszter Marino Murillo és a pénzügyminiszter, Lina Pedraza is. Mindhárman a helyzet tarthatatlanságáról és a változtatás kényszeréről beszéltek. Az üléssorozatot a havannai sajtó közvetítette, így az üzenet már nem csak a pártszékház párnázott ajtói mögött ülők, hanem mindenki számára nyilvánvaló lett. Reformok kellenek: most vagy soha.
2010-ben a gazdasági növekedés 2,1%-os volt, egy kicsivel több, mint az 1,9%-os várt érték. – ezzel a pozitív felütéssel nyitotta Marino Murillo beszédét.
A gazdasági miniszter ezek után kritikus hangot ütött meg, kénytelen volt beismerni, eltértek a beruházási tervektől és a termelékenység sem volt a leghatékonyabb ebben az évben. Kuba egyik előző területen sem tudta teljesíteni az előírt színvonalat. Murillo megnevezte ennek okait, kihangsúlyozta azokat a pontokat, amik szerinte hozzájárultak a siralmas gazdasági teljesítmény produkálásához. Az improvizáció, a fegyelem és a szigor hiánya illetve a költségvetés elégtelen kezelése csak néhány azok közül, amiket a kommunista kormányzat elbaltázott a 2010-es évben.
Nem kétséges, hogy ha nem maradtak volna el az időközi elemzések, a kubai gazdaság meglovagolhatta volna a nemzetközi konjunkturális hullámot. – mondta a gazdasági miniszter
Marino Murillo szerint most kell őszintének lenni, itt az ideje önkritikát gyakorolni, mert ez az utolsó pont ahol a befektetési tevékenység hatékonyabbá tételével és a primer szektor, azaz a mezőgazdaság fejlesztésének erőteljes támogatásával még elérhetőek a 2015-re kitűzött célszámok. Murillo maga kezdte az őszinteségi hullámot, beismerte, hogy az ő háza táján sem volt minden rendben. Sokkal szigorúbbnak kellett volna lennie a gazdaság irányítását, leginkább a mezőgazdaságot illetően. Ha a mezőgazdasági termelés, a cukor- és az élelmiszeripar nem tud megfelelni az elvárt színvonalnak, jövőre akár 1600 millió dollár értékben importálhat Kuba élelmiszereket a hazai szükséglet kielégítésére.
Az államháztartási deficit szintje is igen elkeserítő mértéket mutat, a várt 0,8% helyett három százalékponttal magasabb értéket, 3,8%-ot mértek év végén.
Az adórendszer is “plasztikázásra” szorul
2009-ben a munkavállalók száma 143 800 fő volt, 2011-re a számuk az előrejelzések szerint ugrásszerűen nő majd, 250 000-en lesznek. Ez azt a – kormány számára kellemes – hírt foglalja magába, hogy az adóbevételek nagyjából egymilliárd dollárral emelkednének, ha a munkaképes korúak mindegyike el tudna helyezkedni. Lina Pedraza pénzügyminiszter szerint a kormány feladata az elkövetkezendő időben az lesz, hogy kiterjesszék a magántevékenységek részvételi arányát az adórendszerben, hogy a fizetési struktúrába sokkal produktívabb módon épüljenek be.
Ezt persze úgy kellene elérni, hogy véletlenül se fordulhasson elő a tulajdon és a vagyon koncentrációja. “Jaj lenne” a kommunista berendezkedésnek, ha a rendszerellenes csoportok annyira megerősödnének, hogy a végén megbuktatnák a Castroék által olyan nagy műgonddal épített olívzöld Forradalmat. Egyébként ez az aggály hangzik el egyre gyakrabban a Kubai Kommunista Párt ülésein.
A pénzügyminiszter asszony is külön fejezetet szánt a legérzékenyebb szektorral, a mezőgazdasággal kapcsolatos kérdéseknek. Tervei szerint olyan speciális sarcot kellene kivetni a mezőgazdasági termelésre, amely alacsonyabb színvonalú, mint a magánvállalkozásokra kivetett adó, így nem kedvteleníti el a termelőket.
Pedraza beszédét végül azzal a hajmeresztő kijelentéssel zárta, hogy nem fogják megadóztatni a fizetéseket egészen addig, amíg a “gazdasági előrejelzések ezt megengedik”. Hozzátette gyorsan, hogy ez persze az ÁFÁ-ra nem vonatkozik. Végighallgatva a gazdasági, majd a pénzügyminiszter felszólalásait a gazdaság állapotáról, a kubai munkavállalók jobb ha felkészülnek a személyi jövedelemadó bevezetésére.
Szegény embert az ág is húzza
A Nemzetgyűlés idei utolsó üléssorozatát Raúl Castro beszéde zárta. Az elnök bejelentette, hogy 2011. év végéig befejezik a külföldi beszállítók bankszámláinak zárolását. Ezt a 2008 óta húzódó likviditási válság miatt volt kénytelen megtenni a kubai kormány. A kis Commandante nem mondta ki nyíltan a beszédében, hogy pontosan mekkora összegről beszélt, de szakértők jóslata alapján nagyjából 600 beszállító összesen egymilliárd dollárjáról volt szó.
A korlátozást 2009 óta folyamatosan oldja fel a kormány, a hitelezőknek a kellemetlenségért cserébe öt éven keresztül évi 2%-os kamatot ígért Castro .
Ennek ellenére a karibi szigetországnak még mindig nem sikerült kilábalnia a likviditási válságból, amely tulajdonképpen a 2008-as gazdasági világválságnak és a saját gazdaságpolitikai hiányosságuknak tulajdonítható továbbá annak, hogy abban az évben több pusztító hurrikán is végigsöpört az országon.
Nem javít Kuba helyzetén az sem, hogy erősen függ az importoktól. Noha a kormány már megpróbálkozott az adósságszerkezetének átstrukturálásával, a terv nem jött be, az ország fizetésképtelen lett. A kormány ezután elodázta a külföldi partnerekkel közös vállalatai számára az osztalékfizetést.
Ennek ellenére Raúl Castro azzal próbálja nyugtatni a hitelezőket, hogy Kuba jelentős fejlődést ért el az adósságszerkezetének átalakításában, ezért a jövőben valószínűleg ki tudja őket fizetni. Sikerült a hitelezők bizalmát visszanyerni, 2015-ig kaptak haladékot 2 milliárd dollár visszafizetésére. Ezzel szemben a kormány csak tavaly merte bejelenteni, hogy a külföldi adósság mértéke 2007-ben 17,8 milliárd dollárra rúgott és a gazdasági elemzők úgy saccolják, hogy az összeg mára 20 milliárd dollár körüli lehet, ami egyenlő a GDP 50%-ával.
Atyai szigor: A szocialista modell frissítése elkerülhetetlen
Ha most nem hozzuk helyre a hibáinkat, kifutunk az időből- mondta Raúl Castro parlament előtti beszédében.
A kis Castro megismételte, hogy a piaci szocialista rendszer nem lesz egyenlő a kapitalizmussal, majd hozzátette, hogy a kiigazítási tervek csak az első lépést jelentik a “kubai szocialista jövő ösvényén”.
Raúl nem hazudtolta meg bátyját, aki hosszú delejes szónoklatairól volt híres, több mint két órán át beszélt a hibákról megemlítve túlzottan atyáskodó hozzáállását a “kubai nép” ügyéhez, a Forradalom idealizálását és azt, hogy valóban hitte, hogy az képes elhozni a teljes társadalmi egyenlőséget. A kis Commandante – aki e szavakkal látszólag ostorozta magát, valójában azonban a naiv idealista szerepét vette fel – arra kérte a kubaiakat, hogy változtassanak a gondolkodásmódjukon a vezetési kereteket illetően, legyenek sokkal állhatatosabbak és soha ne alkudjanak meg a “gonosszal”.
Az elnök a Kommunista Párt és a kormányzat kapcsolatáról meghökkentő kijelentést tett:
A Kommunista Párt irányítja és ellenőrzi saját tevékenységét, de semmilyen szinten nem szólhat bele a kormány ügyeibe, hiszen mindkettőnek saját szabályai és folyamatai vannak, más-más társadalmi küldetéssel rendelkeznek.
Ez nagy arculcsapás lehet a Kommunista Pártnak, melynek a következő ülése csak 2011. április 16-19. között esedékes. A VI. Kongresszuson a Párt nagy öregjei is részt vesznek majd, ugyanis az mérföldkő lesz a párt történetében. Nem csak a Forradalom évfordulóját ünneplik meg, az “újrakozmetikázási” lendület is elkapta a tagokat, a vezetésnek össze kell dugnia a fejét és ki kell jelölnie a Párt számára követendő új útvonalat.
Kubainfo - Hírek Kubából 