Százezrek vonultak Havannában

MTI:

Több százezer kubai vonult fel szombaton Havannában, megemlékezve a Disznó-öbölbeli invázió visszaveréséről, amikor – épp ötven éve – emigránsok próbáltak meg partra szállni a szigetországban, s megbuktatni a Castro-rendszert.

A megemlékezés egy katonai parádéval kezdődött, amelyet Raúl Castro elnök is megtekintett, tábornoki egyenruhában. Utána pedig több százezer kubai vonult el a dísztribün előtt a kubai forradalom hagyományos jelszavait skandálva: “Éljen Fidel”, “Éljen Raúl”, “Éljen a forradalom”, “Éljen a szabad Kuba”. A tömegdemonstráción nemcsak a Disznó-öbölbeli partraszállás kudarcát ünnepelték, hanem azt is, hogy Fidel Castro 1961. április 16-án (két évvel hatalomra kerülése után) hirdette ki a kubai forradalom szocialista jellegét.

A felvonulás után, magyar idő szerint az éjszakai órákban kezdődik meg a Kubai Kommunista Párt kongresszusa – az első 1997 óta. A tanácskozáson kulcsfontosságú gazdasági reformokat akarnak jóváhagyni.

A 84 éves Fidel – aki mostanra már átadta az államfői és a pártvezetői posztot öccsének, a 79 éves Raúlnak – hivatalosan csak mint “az eszmék egyszerű harcosa” vesz részt a kongresszuson.

www.kubainfo.net

Kubai reformok – elmozdulás a kínai gazdasági modell felé?

MTI: Azon ritka alkalmak esetében, amikor a kubai politikai vezetők irányváltást akarnak jelezni, vagy egyszerűen csak meg akarják erősíteni addigi politikájukat, rendszerint összehívják a kommunista párt kongresszusát. Ezt hagyományosan ötévenként tartják, a legutóbbira 1997-ben került sor. A gazdasági problémák, Fidel Castro betegsége és lemondása, a tapintható döntésképtelenség oda vezetett, hogy egyre halogatták a soron következő, VI. pártkongresszus összehívását. Raúl Castro végül november elején jelentette be, hogy jövő év áprilisában tartják meg a tanácskozást, hogy “alapvető döntéseket hozzanak a kubai gazdasági modell korszerűsítéséről” – írta a The Economist című brit hetilap.

A bejelentés röviddel azután hangzott el, hogy a kormány nyilvánosságra hozta terveit, melyek értelmében legkevesebb 500 ezer állami alkalmazottat bocsátanak el, és magánvállalkozásra vagy szövetkezetek létrehozására ösztönzik az embereket. A “társadalmi-gazdasági politika új irányelveit” egy minap megjelentetett 32 oldalas füzet tartalmazza, amelyet a kongresszus fog jóváhagyni.

Vajon a Castro fivérek életük alkonyán arra készülnek, hogy Kubát egy, a kínaihoz hasonló vegyes gazdaság felé vezessék? Vagy ezek csupán rövid távú, visszafordítható intézkedések, melyek célja az akut pénzhiány enyhítése? A kormány által a közelmúltban közzétett 178 engedélyezett vállalkozási forma listája kiábrándító olvasmány azoknak, akik radikális reformokban reménykedtek. Olyan szakmák is szerepelnek rajta, mint a bohóc, a gombfelvarró vagy a jelmezes táncos (a hivatalos kikötés szerint Beny Moré, az 1940-es években népszerű kubai énekes öltözetében), de engedélyezik a bútorjavítást (az árusítást nem) és olyan hagyományos mesterségeket, mint a vízvezeték-szerelés vagy a kőművesség. Az irányelvekben mindazonáltal rögzítették: nem fogják megengedni a “tulajdon halmozását”. Ráadásul a vállalkozások adója 25-től 50 százalékig terjed.

Vannak, akik szerint csupán arról van szó, hogy engedélyezik az illegálisan már eddig is elterjedt kisvállalkozásokat. A széles körű törvényesítés érdekében a kubai kommunista rendszer egyik dogmáját rúgja fel az a változás, hogy a kisvállalkozók ezentúl a családtagjaikon kívül is vehetnek fel alkalmazottakat. Nem fogják többé maximálni a béreket, és magánszemélyeknek megengedik, hogy bérbe adják, megvásárolják vagy eladják lakásukat.

Sok kubai azonban szkeptikusan tekint a reformokra. Még emlékeznek arra, amikor az 1991-es IV. pártkongresszust követően bizonyos korlátok között engedélyezték a magánvállalkozásokat, megengedték az embereknek, hogy szobákat adjanak ki, vagy saját éttermet nyissanak. Ezek az üzletek virágzásnak is indultak, de amint az állam pénzügyei javultak, és az olcsó venezuelai olaj részben pótolta az eltűnő szovjet bőkezűséget, a hatóságok leállították az újabb engedélyek kiadását, drákói adókkal és végtelen bürokráciával fojtották meg a családi vállalkozásokat.

A kubai bérek alacsonyak (20-30 dollár havonta a nem hivatalos átváltási árfolyamon), és jegyrendszer van érvényben. De az állam eddig biztosította a foglalkoztatást, az ingyenes egészségügyi ellátást és oktatást, erősen támogatta a lakhatást és a közlekedést. Mindezt ma már nehezen tudja teljesíteni. A központi tervezés rossz hatékonyságához és az amerikai gazdasági embargóhoz az elmúlt években újabb csapások járultak, köztük a 2008-as pusztító hurrikánok és a turizmus visszaesése a világméretű recesszió miatt.

Raul Castro - http://www.kubainfo.net

Raúl Castro úgy látja, hogy Kuba nem képes tovább fenntartani azt a felduzzasztott és paternalista államot, amelyet bátyjától, Fideltől örökölt, s az állami fizetéseket a termelékenységtől szeretné függővé tenni. A kormány közgazdászai úgy számolnak, hogy 1 millió munkás, minden negyedik állami alkalmazott fölösleges. Az első elbocsátások megkezdődtek, a havannai minisztériumokból több száz embert küldtek el.

A pártkongresszus összehívása a kubai vezetők közötti négyéves vita kicsúcsosodásának jele. Raúl és szövetségesei nyilvánvalóan megnyerték ezt a harcot a Fidel által támogatott doktriner hivatalnokokkal szemben. Raúl győzelmét fokozatos kormányátalakítás követte, az elődje által kinevezett miniszterek közül már csak három van hivatalban. Raúl, aki védelmi miniszter volt, számos katonatisztet ültetett különféle vezető civil állásokba. A GAESA, a fegyveres erők holdingja a kubai gazdaság domináns intézményévé nőtte ki magát, amelyet Raúl veje, Luis Alberto Rodríguez ezredes vezet. Héctor Oroza ezredes, a GAESA korábbi második embere nemrég egy másik nagy állami konglomerátum, a CIMEX vezetője lett, amelyet addig civil igazgató irányított.

Az új irányelvek azt ígérik, hogy fokozzák a gazdaság decentralizálását, amit Fidel korábban ellenzett. Az állami vállalatok széles körű autonómiát kapnak; elvárják tőlük, hogy megálljanak a saját lábukon, és ha ez nem sikerül, felszámolják őket. Szabadabban létesíthetnek vegyes vállalatokat külföldi cégekkel munkahelyteremtés céljából az új “különleges fejlesztési övezetekben”. A reform előkészítése jegyében sok vállalatnál máris tisztogatások folynak, számos régi vezetőt különböző vádakkal – hűtlen kezelés, kenőpénzek elfogadása és adása – leváltottak, ellenük büntetőeljárásokat indítottak.

Bár az irányelvek nem rajzolják fel teljes részletességgel az elképzelt új gazdasági rendszert, a közelmúltbeli bejelentésekkel együtt kibontakozik belőlük Raúl víziója Kuba jövőjéről: megbízható katonatisztek által irányított erős állami vállalatok, kísérlet a feketepiac megadóztatására és szabályozására a kisvállalkozások engedélyezésével, a bérek, árak és a foglalkoztatás hozzáigazítása az üzleti eredményekhez és a termelékenységhez. A végső cél az export előmozdítása és az importtól való függőség csökkentése, valamint az értéktelen peso és a konvertibilis fizetőeszközök egységesítése lehet.

www.kubainfo.net

Chucho Valdés Magyarországon – 2010. November 15. MÜPA

Fidelio:

Chucho Valdés a kubai jazz igazi óriása. Afro-Cuban Messengers együttesével ott folytatja, ahol az Irakerével abbahagyta: a kubai zene vitalitását a jazz kifinomultságával egyesíti. Hatvankilenc évesen olyan energiákat sugároz, mintha most akarná meghódítani a világot, fél tucat Grammy-díj és jó néhány nagysikerű világkörüli turné után.

Valdés a kubai Quivicánban (Havanna tartomány) született 1941 októberében. Apja, Bebo Valdés szintén zongorista, egykor a Tropicana night club zenei vezetője volt, de még mindig aktív, pár éve újabb Latin Grammyt nyert Diego El Cigala flamencoénekessel. Chucho édesanyja is zongorista, sőt fia, Chuchito is ezt a pályát választotta. Nem csoda, hogy Chucho a Tropicanában már három évesen a zongora körül császkált, és kilenc évesen fel is vették a havannai konzervatóriumba. Apja meg engedte neki, hogy a Tropicanában játsszon, és tizenhat évesen már megalakította saját zenekarát. A hatvanas évek közepén két későbbi világsztárral szűrte össze a levet, Arturo Sandoval trombitással és Paquito D’Rivera klarinétossal. Velük alakította meg az Orquestra Cubana de Musica Modernát. Ez az együttes egyik első híres szerzeményét, a Misa Negrát is műsorra tűzte. Már 1970-ben eljutott Európába, a magyarok által is gyakran látogatott varsói Jazz Jamboree-ra.

Azáltal, hogy Sandovallal és D’Riverával 1973-ban megalakították új zenekarukat, az Irakerét, az egész világon ismertté tették a kubai jazzt. Felléptek annak az évtizednek a két legjelentősebb jazzfesztiválján, az észak-amerikai Newportban és a svájci Montreux-ben, az egyik koncertfelvétellel ki is érdemeltek egy Grammyt. Ugyan később mindkét híres szólista „disszidált” a kommunista Kubából, Valdés tovább vezette a zenekart, hiszen ő jegyezte a legtöbb számot és hangszerelést. Az Irakere sokáig aktív maradt, de 1998-ban a Valdés-dinasztia újabb képviselője, Francisco kapta meg apjától a marsallbotot. Egyébként Sandoval Dizzy Gillespie zenekarába került, és a nemzetközi bigband, a United Nation egyik szólistája lett. Sandoval már a nyolcvanas években igazi világsztár volt, mégis csak 1990-ben emigrált, később megkapta az amerikai állampolgárságot, míg a klarinéton és szaxofonon egyaránt elbűvölő D’Rivera már ’81-ben végleg otthagyta hazáját.

Annak, hogy Valdés nem települt át az Egyesült Államokba, bár ott a legnagyobb presztízsű koncertszínpadokon ugyanúgy foglalt helye van, mint a katedrán, egyik oka az lehetett, hogy 1980-tól kezdve ő lett a híres Havanna Jazzfesztivál igazgatója. Éppen idén ősszel ebben a tisztségében fogadja a világ egyik leghíresebb zenészét, Wynton Marsalist, aki a Lincoln Center jazz-zenekara élén vendégeskedik Kubában. (Korábban ilyen szintű együttműködés a két ország közötti elhúzódó blokád és hidegháborús légkör miatt elképzelhetetlen volt.)Erre az alkalomra Valdés újra hangszerelte régi számát, a Misa Negrát. Ezen kívül Valdés vezeti a zongoratanszéket is a fővárosban, és vendégtanár a bostoni Berklee-n.

Stílusával és példaképeivel kapcsolatban Valdés azt nyilatkozta, hogy Oscar Petersontól a virtuozitást, McCoy Tynertől a kemény, perkusszív billentést és a kvartfeltevéseket, Bill Evanstől pedig a líraiságot próbálta meg ellesni. De mielőtt a régi példaképekből valaki egy ódivatú zongoristára következtetne, gyorsan le kell szögezni, hogy Joe Zawinulnak ajánlott egy szerzeményt, amelyből az új lemez nyitószáma lett (és amelyet a Weather Report vezetője még pár éve bekövetkezett halála előtt meghallgatott).

Valdés hihetetlen érzékkel tudja integrálni azokat a zenei világokat, amelyek kedvesek neki. A megkapó ebben az, hogy az afro-kubai és a jazz a szíve közepében találhatóak, a legszélesebb hidat – az Irakere óta nyilvánvalóan – a jazz és a kubai folklór között verte, de a kortárs zene és a karibi népzenék közül több is közel áll hozzá. Budapestre az Afro-Cuban Messengers nevű zenekarával érkezik, amelynek neve arra utal, hogy Art Blakey és társai az ötvenes évektől kezdve a hard bop egyik úttörő zenekarát Messengers (azaz hírvivők, futárok) néven működtették, és nagyon is komolyan vették azt a maguk vállalta missziót, hogy a jazz jó hírét keltsék a világban. Valdés az All About Jazznek is nyilatkozott a Messengers iránti rajongásáról, és hogy a Marsalis-fivérek iránt is azóta lelkesedik, amióta tagjai voltak a Blakey-féle Messengersnek.

Az afro-kubai zenekar tehát a kubai jazz hírét hozza. Ehhez persze ki kellett bővíteni szokásos turnékvartettjét, hogy megvalósítsák Chucho új zenei elképzeléseit. A bőgős Lázaro Rivero Alarcón, az ütőhangszeres Yaroldi Abreu és a dobos Juan Carlos Rojas mellé a trombitás Reinaldo Melián, a tenorszaxofonos Carlos Manuel Miyares, valamint Dreiser Durruthy énekes csatlakozott, aki ütőhangszereken is közreműködik. Az új zenekar Chucho’s Steps néven ebben a felállásban vette fel az új lemezt. A turnéhoz viszont társul még Mayra Caridad Valdés énekes, Chucho húga.

Megfontolt lépésnek nevezhető az új anyag, mert Valdés hét évig érlelte, és az alapkvartett is már tíz éve működik. Néhány szám keletkezése munkamódszerében emlékeztet az Irakerére, ahol kollektív, műhelyszerű folyamatban alakultak ki a végleges formák, a Danzón című szerzemény pedig egyenesen a legendás zenekar repertoárjából való. A címadó viszont újabb egyértelmű utalás a jazztörténetre, a Giant Steps című Coltrane-darabra, amely szokatlan harmóniamenetéről ismert. Valdés szerzeménye ezt annyiban követi, hogy nincsen a kompozícióban ismétlődő harmónia, a lépések mindig új zenei területre vezetnek.

Valdés elementáris pianisztikus energiáit néha zongorás duóban is kamatoztatja, nemcsak apjával készített ilyen felvételeket, hanem a latin jazz másik, Puerto Rico-i titánjával, a Müpában már ugyancsak szerepelt Michel Camilóval. Valdésnek nemcsak a technikája elképesztő, hanem az a képessége is, amellyel zenei betéteket, idézeteket be tud csempészni egy-egy számba, és nem is csak szóló közben – ezt méltatta különösen melegen nemrég a Guardian című brit lap kritikusa. Afro-kubai hangszerelései a turné kezdete óta minden közönségréteget, a jazz iránt lelkesedőket és a latin lüktetés híveit egyaránt elkényeztetik.

2010. november 15. 19:30 – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Chucho Valdés

Km.: Chucho Valdés (zongora), Mayra Caridad Valdés (ének), Lázaro Rivero Alarcón (nagybőgő, basszusgitár), Juan Carlos Rojas Castro (dob), Yaroldy Abreu Robles (ütőhangszerek), Dreiser Durruthy Bambolé (bata dob, ének), Carlos Manuel Miyares Hernandez (tenor szaxofon), Reinaldo Melián Álvarez (trombita)

www.kubainfo.net

Fidel feltámadása

168 Óra: 2006-ban, nyolcvanévesen súlyos betegség támadta meg, és már nekrológjait kezdték írni. Államfői tisztéről lemondott, az ügyek intézését az öccsének engedte át. A nyilvánosság évekig nem vagy alig hallott róla. Olykor a régi barátot, Hugo Chávez venezuelai elnököt lehetett látni a tévében a betegágyánál; e látogatásokat mindenki búcsúzásnak tekintette. Elterelődött róla a figyelem. Kuba-szakértők cikkeket, könyveket kezdtek publikálni a „Fidel utáni” Kubáról, Raúl, az öcs várható reformkurzusáról. Aztán idén júliusban, egy szép napon… ACZÉL ENDRE írása.

Fidel Castro törékenyen bár, de láthatóan felépülve és szellemi frissességét megőrizve megjelent a televízióban. Aztán bemutatta emlékiratainak első kötetét. Nem sokat kellett várni rá, és felbukkant a parlamentben is: 11 perces, világpolitikai kérdésekkel foglalkozó beszédet mondott. Ebből az alkalomból felöltötte korábban kötelezőnek számító, olívazöld katonai egyenruhájának felső részét. Legvégül – most, szeptember elején – immár alul-felül egyenruhában (bár rangjelzés nélkül) zarándokolt el alma materéhez, a Havanai Egyetemhez, s a szabad ég alatt már 35 perces szónoklatot tartott több ezer diák előtt. Eközben nem kis feltűnést keltett, hogy a Granma, a Kubai Kommunista Párt központi lapja újból „főparancsnoknak” nevezte őt; s ugyancsak, hogy egyetemi hallgatósága előtt ismét ilyenként mutatták be, sőt a műsorközlő a „máximo lider” (legfőbb vezető) kifejezést is használta.

Akik látták, nem lidércet vizionáltak, hanem egy újból erőre kapó öregembert, aki mellesleg – és változatlanul – a párt főtitkára. A „kubanológus szekta” új kérdése tehát nem az, vajon mire készül Raúl, hanem hogy mire készül Fidel. Talán vissza a hatalomba?

Formálisan bizonyosan nem. A kérdés nem ez. Hanem inkább az, hogy visszanyervén egészségét, milyen fokon képes és akar beleszólni az ország sorsába a háttérből. És ha igen, akkor milyen módszerekkel?

Mire gondolhatott?

Azt már az eddigiekből is látni, hogy belpolitikai ügyekről a nyilvánosság előtt nem beszél; ezt meghagyja hivatalosan regnáló öccsének. Viszont gondoskodott arról, hogy a nagyvilág belelásson gondolkodásába. Tett ugyanis egy szenzációt keltő nyilatkozatot magánvendége, Jeffrey Goldberg amerikai újságíró, a The Atlantic magazin munkatársa előtt. Goldberg megkérdezte tőle: mindazok után, ami történt, ma is úgy gondolja-e, mint hajdanán, fáradhatatlan forradalmárként, hogy a kubai modell méltó az exportra?

A válasz, amit kapott, ekképp hangzott: „A kubai modell már nálunk sem működik.” (Más fordításban: „A kubai modell már nekünk se jó.”)

Fidel Castro a havannai delfináriumban

– Vajon mire gondolhatott Fidel? – kérdezte Goldberg a társaságában levő Julia Sweig ismert Latin-Amerika-szakértőtől. – Én a mondatot annak beismeréseként értelmeztem, hogy a „kubai modell” túl nagy gazdasági szerephez juttatta az államot az ország gazdasági életében – hangzott a válasz, azzal a kiegészítéssel, hogy Fidel valószínűleg „teret akart nyitni” a Raúl által eltervezett, de a kommunista politikai-katonai elit várható ellenállásába ütköző reformok előtt.

Amikor ezek a szavak nyomtatásban megjelentek, Fidel Castro tett egy egészen különös, hiteltelen hátrasasszét. Talán azért, hogy hallgatósága – amely természetesen már tudott a „kubai modell már nekünk se jó” kijelentésről – nehogy illúzióit veszítse. „Valójában a válaszom szögesen ellentétes volt azzal az értelmezéssel, amelyet a két amerikai újságíró a kubai modellel kapcsolatban közzétett – mondta. – Az én hitem az, és erről az egész világ tud, hogy a kapitalista rendszer működésképtelenné vált az Egyesült Államokban és az egész világon.”

Egy blogbejegyzésben Goldberg udvariasan reagált Fidel kijelentésére, pláne, hogy cáfoló szavaiban a „főparancsnok” azt mondta, vendége kiváló újságíró, aki „nem agyal ki, csak továbbít és értelmez bizonyos kifejezéseket”. Az amerikai újságíró köszönetet mondott e szavakért vendéglátójának, egyszersmind – nyelvi kísérlet gyanánt – felrajzolta: ha Fidel valóban az ellenkezőjét mondta volna annak, amit, akkor a mondata így hangzott volna: „A kubai modell olyannyira jól működik nálunk, hogy exportálni akarjuk.” De ilyesmi nem hangzott el.

A delfinshow-n

Mindent egybevéve a „feltámadott Fidel” manapság hajlamos különös dolgokra. Meghívta például Goldberget és kísérőjét a híres (valóban világszenzációnak számító) havannai delfinshowra – ugyanoda, ahol röviddel azelőtt egyszer már maga is felbukkant, s ahol Che Guevara lánya, Celia állatorvos idomárként dolgozik –, s arra biztatta, hogy hozza magával egyik aznapi beszélgetőpartnerét, aki nem más, mint Adela Dworin, a kubai zsidó közösség elnöke volt. Amint aztán ők hárman megérkeztek, Fidel a kamerák kereszttüzében megcsókolta Adelát, Goldberg szerint talán azért, hogy „megint üzenjen Ahmadinezsádnak”. (Ennek a közjátéknak előtörténete van. Fidel Castro a parlamentben is, a diákok előtt is fölfestette egy atomháború rémképét, amelyet összefüggésbe hozott az Egyesült Államok és Izrael Irán-ellenes terveivel. Ezt a témát hosszasan vitatta Goldberggel is. Nem titkolta, hogy erősen kritikus Izraellel szemben, viszont egyfolytában ostorozta Ahmadinezsád iráni elnök antiszemitizmusát, mondván, Irán akkor tenne többet a békéért, ha elismerné a holokauszt egyediségét, és megpróbálná megérteni, miért aggódnak az izraeliek a puszta létükért.)

Visszatérve most már a reformok ügyéhez, az igazat szólva Raúl Castro közel négyéves országlása alatt nem sok minden történt. Valami azt súgja nekem, hogy a dolgok abban a tempóban kezdtek gyorsulni, ahogyan Fidel visszanyerte az egészségét. Bejelentés történt arról, hogy bizonyos teret nyitnak önálló, egyszemélyes de akár társas kisvállalkozások előtt, s a borbélyok például már a saját zsebükre dolgozhatnak. Immár szabadon vásárolható mobiltelefon és (ami sokkal lényegesebb) építőanyag, amelynek forgalmát eddig az állam 100 százalékig monopolizálta. Fontosabb ennél, hogy külföldiek – hacsak nem amerikaiak – idegenforgalmi fejlesztés céljaira (innen származik Kuba bevételeinek zöme) immár ingatlanokat vásárolhatnak. Végül, de nem utolsósorban júliusban Moratinos spanyol külügyminiszter és a kubai római katolikus egyház „brókerolása” nyomán kiengedtek 52 politikai foglyot. (Ezekből a korábbi ezrek helyett már csak úgy 150-en vannak rács mögött.)

Semmittevők

Amúgy a rendszernek természetesen organikus bajai vannak, amelyeken a kis könnyítések nem segítenek. Szakértők úgy számolják, hogy az alkalmazott munkaerő tekintetében iszonyúan felduzzasztott állami bürokrácia és állami ipar dolgozói közül a felének gyakorlatilag nincsen munkája, s őket a többiek tartják el. Raúl Castro rá is dörgött az országra: „Eltökéltem, hogy Kubát a továbbiakban nem fogják a világ egyetlen olyan országának tekinteni, ahol nem kell dolgozni.” Eddig körülbelül ennyi történt.

Gyanítom, hogy az a fajta, nevében kommunista, gyakorlatában államkapitalista modell, amelyet Kína épített ki, gyakorol bizonyos vonzerőt a kubaiakra. Ami a rendszer „kézben tartását”, a hatalom szigorú centralizációját illeti, erre a kínai kommunistákkal együtt a kubaiak is képesek. Akár erős elnyomás árán is. Afelől azonban erős kétségeim vannak, hogy a kubai ember a maga mentalitásával, amelyben – hogy finoman fogalmazzak – nagyobb tere van a „léha”, zenével, szórakozással, játékkal, kicsapongásokkal, testi örömökkel teli életmódnak, mint a fáradhatatlan jövedelemszerzésnek, ugyanolyan messze juthatna, mint a kínai. (Pláne tőke nélkül.) Ez nem rasszista megközelítés, csupán egy olyan párhuzamnak másfelé terelése, amely az európai kontinensen is kitapintható: az Észak a protestáns etikára és a szorgos adófizetésre, a Dél a jövedelmet meghaladó költekezésre és az adóelkerülésre van berendezkedve.

www.kubainfo.net

Tüzes ritmusok, forró salsa

Kubai utcabál lesz Újbudán

Cubano – Salsa utcabál lesz Újbudán augusztus 3-án, kedden este a volt Skála Áruház helyén épült parkban. Új trend a kultúra világában Európában, hogy utcákra, terekre vonulnak ki nyaranta zenészek, táncosok, bábosok, mímesek, hogy kicsalogassák az embereket lakásukból és minőségi szórakozást nyújtsanak nekik – mondta el Mandel Róbert, az esemény szervezője. A Mandel Quartettel maga is járt Párizsban és zenélt ilyen utcabálon – tette hozzá. Itthon 18. éve szervez Mandel Róbert világzenei sorozatot különböző helyszíneken, és most a kubai est is ennek a sorozatnak a része lesz. Kedd este 7 órakor a Habana Son Club nevű hét tagú kubai együttes lép a park egyik sarkában fölállított, mindössze 7 méter széles színpadra. Azért jegyezte meg a színpad méreteit, mert ezzel jelzi, bensőséges hangulatot akarnak kialakítani és nem nagy erősítőkkel hangoskodni – magyarázta.

A Habana Son Club havannai zenekar a legnépszerűbb kubai muzsikusokból alakult. Az együttes zenei gyökerei és speciális ritmusvilága nemcsak a legnépszerűbb kubai zenei forma, a són, hanem a szintén népszerű cha-cha-cha, danzon, bolero, salsa ritmusig is visszanyúlik, de nem idegen tőlük a swing és dzsessz sem. A mára már Európa-szerte ismert zenekar tagjai korábban olyan világhírű együttesekkel muzsikáltak együtt, mint a legendás Sierra Maestra, az Orchestra Reve, a Rumba Habana vagy a Banda Meteore. A koncerten legújabb albumuk zenei anyagát adják elő, de saját zenéjük mellett Compay Segundo, aki a Buena Vista Social Club lemezén játszott és lett ezzel világhírű, Adalberto Alvarez, Juan Almeida, Solina Carrillo, Miguel Matamuro szerzeményeiből is előadnak – részletezte a szervező.

Az utcabálon föllép a Quinteto Cubano, más néven a Latin Combo zenekar is este fél kilenctől. Kubai zenét játszanak eredeti hangszereken, de műsorukon a kedvelt latin világslágerek is szerepelnek. A Latin Combo szívesen interpretálja a dél-amerikai kontinens valamennyi nemzetének zenéjét, ritmusait Brazíliától Kubán keresztül Mexikóig – tette hozzá Mandel Róbert.

Magyarországon legalább 3000 salsatáncos van, Budapesten csak egyetlen salsa klub 800 tagot számlál, így a rendező reméli, hogy a latin zene és tánc sok kedvelője elmegy az utcabálra, amelynek főtámogatója Újbuda, vagyis a XI. kerületi önkormányzat.

WWW.KUBAINFO.NET

Eltette a tréningruhát – elővette zubbonyát a “Commandante”

Hirado: Immár hagyományos, olajzöld katonaingében vállalkozott újabb nyilvános szereplésre szombaton Fidel Castro: a volt kubai elnök a Moncada laktanya elleni kudarccal végződött ostrom, a kubai forradalom kezdete (1953. július 26.) alkalmából tartott megemlékezésen vett részt.

Fidel Castro betegsége miatt négy évig nem jelent meg a nyilvánosság előtt, júliusban viszont már többször vett részt különböző programokon. Kuba volt első számú vezetője – aki augusztusban tölti be 84-ik életévét – a Cubadebate hivatalos kubai honlap és az állami televízió képes beszámolói szerint 2006 óta először viselt ismét nyilvánosan – sötét nadrág mellett – olajzöld katonainget, mindenfajta rangjelzés és vállpántok nélkül.

A volt államfő Havanna tartományban, Artemisa településen az itt született forradalmárok emlékének adózott az évfordulós megemlékezésen. Meglátogatta az elesettek mauzóleumát, s elbeszélgetett az őt üdvözlő helyiekkel.

Fidel Castro 2006-ban betegedett meg, és azóta távol maradt a nyilvánosságtól. Július 7-én azonban visszatért a rivaldafénybe: először a nemzeti tudományos kutatóközpontban (CNIC) jelent meg, majd pár nappal később az állami televízióban vállalt szereplést,és a kubai világgazdasági kutatóközpontba is ellátogatott, illetve egy hete nagykövetekkel találkozott a külügyminisztériumban.

Fidel Castro a havannai delfináriumban

Fidel Castro átengedte öccsének, Raúlnak az államelnöki széket, de változatlanul övé a Kubai Kommunista Párt első számú vezetői tisztsége, a főtitkári poszt.

www.kubainfo.net – Kuba utazás felsőfokon

Kockás ingben adott tévéinterjút Castro

MTI: A kubai vezető, aki augusztusban tölti be 84-ik életévét, a Kerekasztal nevű népszerű tévéműsor különkiadásában szerepelt, amelyet a szigetország vezető tévéállomásai sugároztak.

Fidel Castro életben van

A több mint egyórás interjú során Castro világpolitikai folyamatokról fejtette ki véleményét, beszélt Észak- és Dél-Korea konfliktusáról és az iráni helyzetről is. Azt mondta, hogy az Egyesült Államok és szövetségeseinek iráni és észak-koreai politikája atomháborúhoz vezethet. Korábban úgy vélekedett, hogy a globális konfliktust az észak-koreai válság robbanthatja ki, de ma már inkább úgy látja, hogy ez akkor következhet be, ha az Egyesült Államok és Izrael megtámadja Iránt. “Ők olyan ellenállásba ütközhetnek ott (Iránban), amilyet Irakban nem tapasztaltak” – mondta.

Hírügynökségi jelentések szerint az idős politikus kockás inget és sötétkék melegítőt viselt. Lassan beszélt, de lezseren és meggyőzően érvelt, csak ritkán pillantott a feljegyzéseire.

A kubai forradalom vezetője a múlt héten szombaton lépett a nyilvánosság elé, négy év óta először. Felkereste a havannai nemzeti tudományos kutatóközpontot, és a látogatásáról fényképek jelentek meg a kubai médiában.

A “lider maximo”, aki 49 éven át állt a szigetország élén, négy éve nem mutatkozott a nyilvánosság előtt. Azóta nem látták, hogy egy államtitokként kezelt betegség 2006 júliusában arra kényszerítette, hogy átadja a hatalmat öccsének, Raúlnak.

www.kubainfo.net – Kuba utazás, utazás Kubába

Elhalasztják az EU-Kuba külügyminiszteri találkozót

MTI: Miguel Ángel Moratinos spanyol és BrunoRodríguez kubai külügyminiszter tanácskozásának új időpontját később jelölik ki – jelentette be kedd este a spanyol külügyminisztérium. A tárca nem közölte a halasztás okát. Catherine Ashton, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője hétfőn jelezte, hogy nem venne részt a madridi találkozón. Havanna, Madrid és Brüsszel kapcsolata feszültté vált az utóbbi hetekben, miután február végén Kubában meghalt egy éhségsztrájkoló bebörtönzött. Az Európai Parlament (EP) elítélő határozatot fogadott el az esettel kapcsolatban, a kubai parlament pedig azonnal “manipulációval és hazugsággal” vádolta meg a strasbourgi testületet. A soros uniós elnökséget ellátó Spanyolország szorgalmazza, hogy az unió adja fel a még 1996-ben elfogadott közös álláspontját Kubával kapcsolatban, és mélyítse el az EU és a szigetország közötti politikai párbeszédet az emberi jogok terén. Több uniós tagállam azonban ezzel nem ért egyet, mert úgy véli, Kubában ezen a téren nem történt előrelépés az utóbbi években.

www.kubainfo.net – Cuba buli, Cuba fiesta

Raúl Castróval találkozott a Vatikán “külügyminisztere”

MTI: A kubai televízióban felolvasott hivatalos közlemény “szívélyesnek, tiszteletteljesnek és folyamatosnak” nevezte a Szentszék és a szigetország kapcsolatát. Mamberti és Castro nemzetközi kérdésekről tárgyalt. A vatikáni diplomácia vezetője nemcsak az államfővel, hanem a vallási és a tudományos élet vezetőivel, valamint három Kubában tartózkodó amerikai kutatóval is találkozott. A hazautazó érsek riportereknek elmondta, hogy nagyon pozitívan értékeli a látogatást. Mamberti és Castro tárgyalásai reményt ébresztettek a jogvédő szervezetekben: azt várják ettől, hogy az ország politikai foglyainak nagy részét szabadon engedik vagy családjukhoz közelebb lévő börtönbe helyezik át. A katolikus egyház eddig is közvetítő szerepet játszott a rabok és az állam között. Jaime Ortega bíboros, havannai érsek májusban kezdett el tárgyalni a bebörtönzöttek sorsáról, aminek eredményeképpen egy beteg foglyot szabadon engedtek, tizenkettő másikat pedig áthelyeztek. Castro továbbá ígéretet tett arra, hogy gondosabb orvosi ellátást kapnak a beteg rabok. Ortega azt is elérte, hogy a hatóságok engedélyezzék a “fehér ruhás hölgyeknek”, a foglyok feleségeinek és édesanyáinak felvonulását.

Raul Castro - http://www.kubainfo.net

Jogvédő szervezetek szerint a kommunista országban mintegy 180 ember ül rács mögött politikai tevékenysége miatt. Közülük hetvenötöt még 2003-ban, a “fekete tavasz” során ítéltek átlagosan húsz év letöltendő börtönbüntetésre. Többségük újságíró, társadalomtudós vagy emberjogi aktivista, akiket a kormány egyszerű bűnözőknek és az Egyesült Államok “zsoldosainak” tart. A kubai katolikus vezetők meghívták XVI. Benedek pápát, hogy 2012-ben látogasson el az országba. Akkor ünneplik majd Kuba patrónusának, a Cobrei Irgalmas Szűzanya szobra megtalálásának 400. évfordulóját. A katolikus egyház feje (akkor II. János Pál) utoljára 1998-ban járt a szigetországban. Kuba és az egyház kapcsolata évtizedeken keresztül feszült volt. A két fél csak az 1990-es években kezdett közeledni egymáshoz, amikor a kommunista kormány kiiktatta az ateizmusra utaló kifejezéseket az alkotmányból, és engedélyezte, hogy bármely felekezet híve csatlakozzon a kommunista párthoz.

Meghalt a latin-dzsessz nagyasszonya

Kulturpart.hu: Már hosszabb ideje kórházban ápolták Graciela Perez Grillót, a kubai születésű dzsesszénekest.

94 évesen elhunyt Graciela Perez Grillo, akit a latin-dzsessz nagyasszonyaként emlegettek, jelentette a BBC. A kubai születésű énekesnőt már hosszabb ideje egy New York-i kórházban ápolták.

Graciela a kizárólag nőkből álló Orquestra Anacaona nevű együttesben kezdte a pályáját, és a 40-es években költözött Kubából az Egyesült Államokba a siker reményében. Ez be is jött, többször jelölték például Grammy-díjra. A legismertebb dalai a Esta es Graciela (Ez Graciela) and Yo soy asi (Ilyen vagyok) voltak.

“Nem hinném, hogy bárki mással pótolni lehetne az afro-kubai dzsessz királynőjét” – nyilatkozta róla a Candido Camero nevű kubai dobos, akivel négy éve még együtt vették fel az Inolvidable, Candido & Graciela című lemezt.

Ivan Acosta kubai filmrendező szerint “ő volt a legcsodálatosabb dívák egyike, akit Kuba adott a világnak”.

www.kubainfo.net – Kuba kultúra, Kuba utazás