Kommunizmus, szivar és zene
Kitekintő – Dufek Bogi
Ha az ember azt a szót hallja: Kuba, rögtön eszébe jut Che Guevara, a szivar, Castro és a “Cuba, hey, mi música” dalszöveg és persze a cukor. De nézzük, mit rejteget még számunkra a szigetország.
A kezdetektől az “olívzöld” forradalomig
Kuba nyolcezer éve lakott terület. Egy nagy szigetből, és kb. 1600 pici szárazulatból áll. Kolumbusz 1492-ben érte el partjait, 1510-től gyarmatosították, fővárosa 1514 óta Havanna. A kiirtott őslakosságot nyugat-afrikai rabszolgákkal helyettesítették, akiket a cukornád- és dohányültetvényeken dolgoztatták. Sokfajta nemzetiség élt itt, kezdve az afrikaiaktól a Haitiról menekült franciákon át a spanyolokig.
A XIX. század elején kezdtek megfogalmazódni a szigetország függetlenségi törekvései. Három elképzelés alakult ki: Spanyolország fennhatósága, az USA által való “bekebelezés”, és a teljes függetlenség iránti vágy. Mozgalom bontakozott ki a gyarmatosítókkal szemben, de mivel külső támogatójuk nem volt, a béke felé kellett hajlaniuk. A spanyolok ezek után autonómiát ajánlottak, melyet a kubaiak később elutasítottak.
A függetlenségi harc kiemelkedő alakja José Martí volt, a nagy költő, író, szabadságharcos, akinek eszméin alapul Kuba mai politikai rendszere, és akit kétszer kellett kiutasítani az országból, mert miután először amnesztiát kapott, elkezdett szervezni egy új forradalmat. Egész életében Latin-Amerika sorsával foglalkozott, a népek közötti ellenségeskedés megszüntetésétől az áhított gazdasági függetlenség kérdéséig. A nemzeti hősként számon tartott hányatott sorsú José Martí nevéhez fűződik a rabszolgaság eltörlésének kivívása, ami a gazdaság összeomlásához vezetett, így az USA be tudott nyomulni a kubai dohány- és cukorpiacra. A második függetlenségi háborúban meghalt a szabadságharcosok példaképe, az USA és Spanyolország harca következett a fennhatóságért, melyet az USA nyert és 1898-ban megszállta a szigetet.
Így a sziget önálló köztársaságot alapíthatott amerikai felügyelettel. Harminc évig “védnökösködött” az Egyesült Államok Kuba felett, még Alkotmányába is beiktatta az ún. Platt-cikkelyt, mely lehetővé tette, hogy az USA beleavatkozhat Kuba belügyeibe, ha úgy látja jónak a sziget érdekében. Amikor ezt 1934-ben hatályon kívül helyezték, Kuba végre szuverén állammá vált, és Fulgencio Batista hamarosan puccsal magához is ragadta a hatalmat. Később kétszer is megválasztották. Harmadszorra nem ő nyert, hanem ellenfele, akinek kezei alatt a szigeten soha nem látott mértéket öltött a korrupció és a bűnözés. 1953-ben még egy államcsíny alkalmával megszerezte az államfői posztot, de ekkor már nem akart alkotmányos keretek között kormányozni, így ellenzéki csoportok alakultak ellene. Az egyik ilyen csoport vezetője volt Fidel Castro.
A Fidel-korszak kezdetei
Fidelt először egy sikertelen puccskísérlet miatt elítélték, de tizenöt év múlva amnesztiát kapott, majd Che Guevarával megerősítve csapatát 1956-ban visszatért Kubába. Che Guevara a sziget történelmének a leghíresebb személyisége, bár argentin születésű, tiszteletbeli kubai állampolgár. Nézetei először a Szovjetunió, majd Kína politikájának az irányát követték. Egész Latin-Amerikát akarta megváltoztatni, a szegénység és társadalmi egyenlőség ellen fegyverrel akart harcolni.
1959-ben Fidel Castro, öccsével Raúllal és Ernesto Che Guevara-val győzelemre vitték az általuk vezetett mozgalmat. Már 1952-ben próbálkoztak, akkor Kuba második legnagyobb katonai bázisát, a Moncada laktanyát akarták elfoglalni, de nem volt sikeres az akció. Hét évvel később egyetlen puskalövés nélkül sikerült elfoglalni a laktanyát, így győzött a forradalom. Mexikóból hajóztak át Kubába a Granma nevű hajó fedélzetén, amely az ország egyik tartományáról kapta nevét, és amelyet az amerikaiaktól kaptak ajándékba, annak érdekében, hogy Batista rendszerét, – mely az USA számára is teherré vált – minél gyorsabban megdönthessék. Manapság már senki sem gondolná, hogy a CIA adott pénzt Fideléknek, Kuba meghódítására. A triumvirátus – Fidel, Che, Raúl – a sikeres partraszállás után teljhatalmú urai voltak a szigetnek. Elsőként földreformot vezettek be, amely sok amerikai vállalat kubai területeinek kisajátítását vonta maga után. Válaszul az USA 95%-kal kevesebb cukrot kezdett el vásárolni a szigettől.
A sikeres forradalom után sem feledkeztek meg a Granma-ról, ez lett a párt lapjának címe. A mai napig ez a kubai hivatalos kommunista újság, a párt szócsőve, Fidel is ezen keresztül tartja a kapcsolatot a kubaiakkal.
Végül, amikor elkezdődött a kubai és külföldi vállalatok államosítása, gazdasági embargót hirdetett 1962-ben, amely alapján csak gyógyszer és élelmiszer szállítását engedélyezi a szigetre. Kuba a 2008-as hurrikánok által okozott károk miatt megkérte az USA-t, hogy az embargót fél évre szüntesse be, hiszen az újjáépítéshez hitelekre és anyagokra van szüksége. Az USA nem oldotta fel az embargót, George W. Bush kijelentette: majd akkor reagálnak kedvezően, ha Kuba szabadon engedi a politikai foglyokat, és tisztességes választásokat tart.
Kuba gazdasága az 1970-es évek végére a csőd szélére került, a lakosság szenvedett a nélkülözéstől. Szocialista testvérei segítettek rajta, ahogy tudtak, de Kuba messze volt a vasfüggönytől, és hát valljuk be, errefelé sem volt kedvezőbb a helyzet. Magyar vonatkozás ebből az időből például, hogy a budapesti XVIII. kerületi Havanna lakótelep elnevezése kubai ihletésű, a sok ott lakó kubai vendégmunkás miatt. A kommunista rezsim alatt több ezer kubai munkás fordult meg Magyarországon. A textilgyárakban végzett munka nagy részét ők látták el. A szocializmus minden árnyoldalával együtt a magyarországi lét a kubaiaknak maga volt a mennyország.
A változás szele
Kuba a világ egyik utolsó kommunista berendezkedésű állama. Fidel 2006-ig volt hatalmon, majd átadta a stafétabotot Raúlnak, aki először csak ideiglenesen vette át a vezetést, majd 2008-ban formálisan is. Reformokat ígért, mert a sziget lakóinak nagy gazdasági problémái vannak. Az élelmiszerhiány, az alacsony bérek és a lakásproblémák megoldása még várat magára. Raúl szimbolikus jelentőségű intézkedése volt, hogy lehetővé tette DVD-lejátszók, videók, tévék, számítógépek és elektromos konyhai eszközök árusítását. Olyan további reformokat terveznek, mint a havi fizetési maximumok eltörlése, a városok közelében gazdasági termelő övezet kialakítása, és a nyugdíjkorhatár emelése. Kuba fokozatosan, meggondoltan nyit a potenciális partnerei felé.
Fidel Castro visszavonulása óta is rendszeresen kommentálja az eseményeket, szerinte újra kell értékelni mindent, ha nem akar Kuba a történelem előtti korban maradni, óvatosnak kell lenni, nehogy sérüljön a szocializmus eszméje. Fidel Castro egészségi állapota Kuba legnagyobb államtitka. Médiában valló megjelenései elég ritkák, de időről-időre hallatt magáról az idős diktátor.
Az ország szinte egész Latin-Amerikával baráti viszonyt ápol. Sőt, összesen egy nemzetet nem szívlelnek a kubaiak, és ez nem meglepő módon az Egyesült Államok. Éves szinten több millió dollár bevételi forrástól fosztja meg őket az embargó. De ha a kontinens északi részével nem is, legalább déli oldalával szövetséges viszonyt ápol, ugyanúgy mint Spanyolországgal, sőt, Pakisztánnal és Indonéziával is. Amikor az utóbbi kettőt természeti katasztrófa sújtotta, Kuba élelmet és mentőalakulatokat küldött segítségképpen. Kuba külpolitikája alapvetően a nemzetközi jog elveivel egyezik, látható ez például a szuverenitás tiszteletében és a más államok belügyeibe való be nem avatkozásban.
Megkopottan is mesés
Földrajzi fekvése miatt a hurrikánok évről évre végigvonulnak rajta. 2008. augusztus végén és szeptember elején két hurrikán is pusztított Kubában. Bár gazdasági blokádját nem szüntette be, az Egyesült Államok felajánlott először százezer, majd ötmillió dollár gyorssegélyt Kubának, de a szigetország visszautasította azt, mondván „ A nép méltóságának nincs ára” . Természetesen más országok segítségét elfogadták, így például Spanyolország, Oroszország, Brazília, Kína, Venezuela, Ecuador és az ENSZ segélyét. Országszerte “az újjáépítés mindenki feladata” feliratú plakátok hívják fel az emberek figyelmét kötelességükre.
A ’60-as évek elejéig a turizmus volt Kuba fő bevétele. A gazdag amerikaiak szívesen üdültek a szigeten, de a blokád bevezetése óta nem nagyon látogatnak el a Karib térség ezen részére. Akinek van annyi pénze, hogy eljusson Kubáig, nem bánja meg. Színvonalas szállodák és gazdag helyi kultúra várja az odautazót, latin zene és kókuszdió, pálmafa és égszínkék tenger, homokos part és gasztronómiai csodák szolgálják ki a nyaralók igényét
A szivar
Kubai különlegesség a szivar. A rossz nyelvek szerint romlott a minősége Fidel uralma óta, erre válaszként kiadták a Cohiba és a Montecristo szivarokat, amelyek a világ legjobbjai. Magyarországon egy mondás is őrzi a szivar hírnevét. Hajdan a parlamenti ülések között a képviselők, az unalmasabb percekben kimentek az ülésterem előtti folyosóra, ahol szivartartókban pihentek égő szivarjaik. Előfordult, hogy mire legközelebb kijöttek az ülésről, leégett a szivar, ilyenkor nehéz szívvel ugyan, de felsóhajtottak: “Ez bizony megérte a Havannáját” – hiszen az három órán keresztül füstölt, míg ők benn tárgyaltak vagy beszédet hallgattak.
A baloldali politikai rendszer rányomta a bélyegét az ország kultúrájára. Azt mondják, ma egy megfakult Kubát láthatunk, a régi csillogás eltűnt, de maga az élmény még így is egyedülálló. Az emberek a sok nélkülözés ellenére mindig mosolyognak. Ez az, amiért Kuba elérte, hogy még mindig az lehet, ami – egyszóval örök.
www.kubainfo.net
Kubainfo - Hírek Kubából 