Százezrek vonultak Havannában

MTI:

Több százezer kubai vonult fel szombaton Havannában, megemlékezve a Disznó-öbölbeli invázió visszaveréséről, amikor – épp ötven éve – emigránsok próbáltak meg partra szállni a szigetországban, s megbuktatni a Castro-rendszert.

A megemlékezés egy katonai parádéval kezdődött, amelyet Raúl Castro elnök is megtekintett, tábornoki egyenruhában. Utána pedig több százezer kubai vonult el a dísztribün előtt a kubai forradalom hagyományos jelszavait skandálva: “Éljen Fidel”, “Éljen Raúl”, “Éljen a forradalom”, “Éljen a szabad Kuba”. A tömegdemonstráción nemcsak a Disznó-öbölbeli partraszállás kudarcát ünnepelték, hanem azt is, hogy Fidel Castro 1961. április 16-án (két évvel hatalomra kerülése után) hirdette ki a kubai forradalom szocialista jellegét.

A felvonulás után, magyar idő szerint az éjszakai órákban kezdődik meg a Kubai Kommunista Párt kongresszusa – az első 1997 óta. A tanácskozáson kulcsfontosságú gazdasági reformokat akarnak jóváhagyni.

A 84 éves Fidel – aki mostanra már átadta az államfői és a pártvezetői posztot öccsének, a 79 éves Raúlnak – hivatalosan csak mint “az eszmék egyszerű harcosa” vesz részt a kongresszuson.

www.kubainfo.net

A szakadék szélén táncol Kuba

Kitekinto: Az idei év utolsó ülését tartotta a kubai parlament a múlt héten, melynek a fő témája a 2010-es év gazdasági teljesítményének értékelése volt. Kiderült, a helyzet sokkal súlyosabb, mint ahogy azt sejteni lehetett. A változtatás most már elkerülhetetlen, akár jóváhagyja a “kubai nép” a Gazdasági és Társadalmi Irányváltoztatás nevű dokumentumot akár nem, a Castro fivérek nem ülhetnek ölbe tett kézzel, a kubai rendszer alapjai egyre inkább meginognak.

December elsejétől nyitva áll a lehetőség a kubaiak előtt, hogy nyíltan tájékozódjanak a fent említett reformcsomagról, amely a karibi szigetország kilábalását hivatott segíteni a szovjet blokk összeomlása utáni második legsúlyosabb gazdasági válságból. Az év utolsó Nemzetgyűlésén nem csak Raúl Castro szólalt fel, hanem a kubai gazdasági miniszter Marino Murillo és a pénzügyminiszter, Lina Pedraza is. Mindhárman a helyzet tarthatatlanságáról és a változtatás kényszeréről beszéltek. Az üléssorozatot a havannai sajtó közvetítette, így az üzenet már nem csak a pártszékház párnázott ajtói mögött ülők, hanem mindenki számára nyilvánvaló lett. Reformok kellenek: most vagy soha.

2010-ben a gazdasági növekedés 2,1%-os volt, egy kicsivel több, mint az 1,9%-os várt érték. – ezzel a pozitív felütéssel nyitotta Marino Murillo beszédét.

A gazdasági miniszter ezek után kritikus hangot ütött meg, kénytelen volt beismerni, eltértek a beruházási tervektől és a termelékenység sem volt a leghatékonyabb ebben az évben. Kuba egyik előző területen sem tudta teljesíteni az előírt színvonalat. Murillo megnevezte ennek okait, kihangsúlyozta azokat a pontokat, amik szerinte hozzájárultak a siralmas gazdasági teljesítmény produkálásához. Az improvizáció, a fegyelem és a szigor hiánya illetve a költségvetés elégtelen kezelése csak néhány azok közül, amiket a kommunista kormányzat elbaltázott a 2010-es évben.

Nem kétséges, hogy ha nem maradtak volna el az időközi elemzések, a kubai gazdaság meglovagolhatta volna a nemzetközi konjunkturális hullámot. – mondta a gazdasági miniszter

Marino Murillo szerint most kell őszintének lenni, itt az ideje önkritikát gyakorolni, mert ez az utolsó pont ahol a befektetési tevékenység hatékonyabbá tételével és a primer szektor, azaz a mezőgazdaság fejlesztésének erőteljes támogatásával még elérhetőek a 2015-re kitűzött célszámok. Murillo maga kezdte az őszinteségi hullámot, beismerte, hogy az ő háza táján sem volt minden rendben. Sokkal szigorúbbnak kellett volna lennie a gazdaság irányítását, leginkább a mezőgazdaságot illetően. Ha a mezőgazdasági termelés, a cukor- és az élelmiszeripar nem tud megfelelni az elvárt színvonalnak, jövőre akár 1600 millió dollár értékben importálhat Kuba élelmiszereket a hazai szükséglet kielégítésére.

Az államháztartási deficit szintje is igen elkeserítő mértéket mutat, a várt 0,8% helyett három százalékponttal magasabb értéket, 3,8%-ot mértek év végén.

Az adórendszer is “plasztikázásra” szorul

2009-ben a munkavállalók száma 143 800 fő volt, 2011-re a számuk az előrejelzések szerint ugrásszerűen nő majd, 250 000-en lesznek. Ez azt a – kormány számára kellemes – hírt foglalja magába, hogy az adóbevételek nagyjából egymilliárd dollárral emelkednének, ha a munkaképes korúak mindegyike el tudna helyezkedni. Lina Pedraza pénzügyminiszter szerint a kormány feladata az elkövetkezendő időben az lesz, hogy kiterjesszék a magántevékenységek részvételi arányát az adórendszerben, hogy a fizetési struktúrába sokkal produktívabb módon épüljenek be.

Ezt persze úgy kellene elérni, hogy véletlenül se fordulhasson elő a tulajdon és a vagyon koncentrációja. “Jaj lenne” a kommunista berendezkedésnek, ha a rendszerellenes csoportok annyira megerősödnének, hogy a végén megbuktatnák a Castroék által olyan nagy műgonddal épített olívzöld Forradalmat. Egyébként ez az aggály hangzik el egyre gyakrabban a Kubai Kommunista Párt ülésein.

A pénzügyminiszter asszony is külön fejezetet szánt a legérzékenyebb szektorral, a mezőgazdasággal kapcsolatos kérdéseknek. Tervei szerint olyan speciális sarcot kellene kivetni a mezőgazdasági termelésre, amely alacsonyabb színvonalú, mint a magánvállalkozásokra kivetett adó, így nem kedvteleníti el a termelőket.

Pedraza beszédét végül azzal a hajmeresztő kijelentéssel zárta, hogy nem fogják megadóztatni a fizetéseket egészen addig, amíg a “gazdasági előrejelzések ezt megengedik”. Hozzátette gyorsan, hogy ez persze az ÁFÁ-ra nem vonatkozik. Végighallgatva a gazdasági, majd a pénzügyminiszter felszólalásait a gazdaság állapotáról, a kubai munkavállalók jobb ha felkészülnek a személyi jövedelemadó bevezetésére.

Szegény embert az ág is húzza

A Nemzetgyűlés idei utolsó üléssorozatát Raúl Castro beszéde zárta. Az elnök bejelentette, hogy 2011. év végéig befejezik a külföldi beszállítók bankszámláinak zárolását. Ezt a 2008 óta húzódó likviditási válság miatt volt kénytelen megtenni a kubai kormány. A kis Commandante nem mondta ki nyíltan a beszédében, hogy pontosan mekkora összegről beszélt, de szakértők jóslata alapján nagyjából 600 beszállító összesen egymilliárd dollárjáról volt szó.

A korlátozást 2009 óta folyamatosan oldja fel a kormány, a hitelezőknek a kellemetlenségért cserébe öt éven keresztül évi 2%-os kamatot ígért Castro .

Ennek ellenére a karibi szigetországnak még mindig nem sikerült kilábalnia a likviditási válságból, amely tulajdonképpen a 2008-as gazdasági világválságnak és a saját gazdaságpolitikai hiányosságuknak tulajdonítható továbbá annak, hogy abban az évben több pusztító hurrikán is végigsöpört az országon.

Nem javít Kuba helyzetén az sem, hogy erősen függ az importoktól. Noha a kormány már megpróbálkozott az adósságszerkezetének átstrukturálásával, a terv nem jött be, az ország fizetésképtelen lett. A kormány ezután elodázta a külföldi partnerekkel közös vállalatai számára az osztalékfizetést.

Ennek ellenére Raúl Castro azzal próbálja nyugtatni a hitelezőket, hogy Kuba jelentős fejlődést ért el az adósságszerkezetének átalakításában, ezért a jövőben valószínűleg ki tudja őket fizetni. Sikerült a hitelezők bizalmát visszanyerni, 2015-ig kaptak haladékot 2 milliárd dollár visszafizetésére. Ezzel szemben a kormány csak tavaly merte bejelenteni, hogy a külföldi adósság mértéke 2007-ben 17,8 milliárd dollárra rúgott és a gazdasági elemzők úgy saccolják, hogy az összeg mára 20 milliárd dollár körüli lehet, ami egyenlő a GDP 50%-ával.

Atyai szigor: A szocialista modell frissítése elkerülhetetlen

Ha most nem hozzuk helyre a hibáinkat, kifutunk az időből- mondta Raúl Castro parlament előtti beszédében.

A kis Castro megismételte, hogy a piaci szocialista rendszer nem lesz egyenlő a kapitalizmussal, majd hozzátette, hogy a kiigazítási tervek csak az első lépést jelentik a “kubai szocialista jövő ösvényén”.

Raúl nem hazudtolta meg bátyját, aki hosszú delejes szónoklatairól volt híres, több mint két órán át beszélt a hibákról megemlítve túlzottan atyáskodó hozzáállását a “kubai nép” ügyéhez, a Forradalom idealizálását és azt, hogy valóban hitte, hogy az képes elhozni a teljes társadalmi egyenlőséget. A kis Commandante – aki e szavakkal látszólag ostorozta magát,  valójában azonban a naiv idealista szerepét vette fel – arra kérte a kubaiakat, hogy változtassanak a gondolkodásmódjukon a vezetési kereteket illetően, legyenek sokkal állhatatosabbak és soha ne alkudjanak meg a “gonosszal”.

Az elnök a Kommunista Párt  és a kormányzat kapcsolatáról meghökkentő kijelentést tett:

A Kommunista Párt irányítja és ellenőrzi saját tevékenységét, de semmilyen szinten nem szólhat bele a kormány ügyeibe, hiszen mindkettőnek saját szabályai és folyamatai vannak, más-más társadalmi küldetéssel rendelkeznek.

Ez nagy arculcsapás lehet a Kommunista Pártnak, melynek a következő ülése csak 2011. április 16-19. között esedékes. A VI. Kongresszuson a Párt nagy öregjei is részt vesznek majd, ugyanis az mérföldkő lesz a párt történetében. Nem csak a Forradalom évfordulóját ünneplik meg, az “újrakozmetikázási” lendület is elkapta a tagokat, a vezetésnek össze kell dugnia a fejét és ki kell jelölnie a Párt számára követendő új útvonalat.

http://www.kubainfo.net

Fidel feltámadása

168 Óra: 2006-ban, nyolcvanévesen súlyos betegség támadta meg, és már nekrológjait kezdték írni. Államfői tisztéről lemondott, az ügyek intézését az öccsének engedte át. A nyilvánosság évekig nem vagy alig hallott róla. Olykor a régi barátot, Hugo Chávez venezuelai elnököt lehetett látni a tévében a betegágyánál; e látogatásokat mindenki búcsúzásnak tekintette. Elterelődött róla a figyelem. Kuba-szakértők cikkeket, könyveket kezdtek publikálni a „Fidel utáni” Kubáról, Raúl, az öcs várható reformkurzusáról. Aztán idén júliusban, egy szép napon… ACZÉL ENDRE írása.

Fidel Castro törékenyen bár, de láthatóan felépülve és szellemi frissességét megőrizve megjelent a televízióban. Aztán bemutatta emlékiratainak első kötetét. Nem sokat kellett várni rá, és felbukkant a parlamentben is: 11 perces, világpolitikai kérdésekkel foglalkozó beszédet mondott. Ebből az alkalomból felöltötte korábban kötelezőnek számító, olívazöld katonai egyenruhájának felső részét. Legvégül – most, szeptember elején – immár alul-felül egyenruhában (bár rangjelzés nélkül) zarándokolt el alma materéhez, a Havanai Egyetemhez, s a szabad ég alatt már 35 perces szónoklatot tartott több ezer diák előtt. Eközben nem kis feltűnést keltett, hogy a Granma, a Kubai Kommunista Párt központi lapja újból „főparancsnoknak” nevezte őt; s ugyancsak, hogy egyetemi hallgatósága előtt ismét ilyenként mutatták be, sőt a műsorközlő a „máximo lider” (legfőbb vezető) kifejezést is használta.

Akik látták, nem lidércet vizionáltak, hanem egy újból erőre kapó öregembert, aki mellesleg – és változatlanul – a párt főtitkára. A „kubanológus szekta” új kérdése tehát nem az, vajon mire készül Raúl, hanem hogy mire készül Fidel. Talán vissza a hatalomba?

Formálisan bizonyosan nem. A kérdés nem ez. Hanem inkább az, hogy visszanyervén egészségét, milyen fokon képes és akar beleszólni az ország sorsába a háttérből. És ha igen, akkor milyen módszerekkel?

Mire gondolhatott?

Azt már az eddigiekből is látni, hogy belpolitikai ügyekről a nyilvánosság előtt nem beszél; ezt meghagyja hivatalosan regnáló öccsének. Viszont gondoskodott arról, hogy a nagyvilág belelásson gondolkodásába. Tett ugyanis egy szenzációt keltő nyilatkozatot magánvendége, Jeffrey Goldberg amerikai újságíró, a The Atlantic magazin munkatársa előtt. Goldberg megkérdezte tőle: mindazok után, ami történt, ma is úgy gondolja-e, mint hajdanán, fáradhatatlan forradalmárként, hogy a kubai modell méltó az exportra?

A válasz, amit kapott, ekképp hangzott: „A kubai modell már nálunk sem működik.” (Más fordításban: „A kubai modell már nekünk se jó.”)

Fidel Castro a havannai delfináriumban

– Vajon mire gondolhatott Fidel? – kérdezte Goldberg a társaságában levő Julia Sweig ismert Latin-Amerika-szakértőtől. – Én a mondatot annak beismeréseként értelmeztem, hogy a „kubai modell” túl nagy gazdasági szerephez juttatta az államot az ország gazdasági életében – hangzott a válasz, azzal a kiegészítéssel, hogy Fidel valószínűleg „teret akart nyitni” a Raúl által eltervezett, de a kommunista politikai-katonai elit várható ellenállásába ütköző reformok előtt.

Amikor ezek a szavak nyomtatásban megjelentek, Fidel Castro tett egy egészen különös, hiteltelen hátrasasszét. Talán azért, hogy hallgatósága – amely természetesen már tudott a „kubai modell már nekünk se jó” kijelentésről – nehogy illúzióit veszítse. „Valójában a válaszom szögesen ellentétes volt azzal az értelmezéssel, amelyet a két amerikai újságíró a kubai modellel kapcsolatban közzétett – mondta. – Az én hitem az, és erről az egész világ tud, hogy a kapitalista rendszer működésképtelenné vált az Egyesült Államokban és az egész világon.”

Egy blogbejegyzésben Goldberg udvariasan reagált Fidel kijelentésére, pláne, hogy cáfoló szavaiban a „főparancsnok” azt mondta, vendége kiváló újságíró, aki „nem agyal ki, csak továbbít és értelmez bizonyos kifejezéseket”. Az amerikai újságíró köszönetet mondott e szavakért vendéglátójának, egyszersmind – nyelvi kísérlet gyanánt – felrajzolta: ha Fidel valóban az ellenkezőjét mondta volna annak, amit, akkor a mondata így hangzott volna: „A kubai modell olyannyira jól működik nálunk, hogy exportálni akarjuk.” De ilyesmi nem hangzott el.

A delfinshow-n

Mindent egybevéve a „feltámadott Fidel” manapság hajlamos különös dolgokra. Meghívta például Goldberget és kísérőjét a híres (valóban világszenzációnak számító) havannai delfinshowra – ugyanoda, ahol röviddel azelőtt egyszer már maga is felbukkant, s ahol Che Guevara lánya, Celia állatorvos idomárként dolgozik –, s arra biztatta, hogy hozza magával egyik aznapi beszélgetőpartnerét, aki nem más, mint Adela Dworin, a kubai zsidó közösség elnöke volt. Amint aztán ők hárman megérkeztek, Fidel a kamerák kereszttüzében megcsókolta Adelát, Goldberg szerint talán azért, hogy „megint üzenjen Ahmadinezsádnak”. (Ennek a közjátéknak előtörténete van. Fidel Castro a parlamentben is, a diákok előtt is fölfestette egy atomháború rémképét, amelyet összefüggésbe hozott az Egyesült Államok és Izrael Irán-ellenes terveivel. Ezt a témát hosszasan vitatta Goldberggel is. Nem titkolta, hogy erősen kritikus Izraellel szemben, viszont egyfolytában ostorozta Ahmadinezsád iráni elnök antiszemitizmusát, mondván, Irán akkor tenne többet a békéért, ha elismerné a holokauszt egyediségét, és megpróbálná megérteni, miért aggódnak az izraeliek a puszta létükért.)

Visszatérve most már a reformok ügyéhez, az igazat szólva Raúl Castro közel négyéves országlása alatt nem sok minden történt. Valami azt súgja nekem, hogy a dolgok abban a tempóban kezdtek gyorsulni, ahogyan Fidel visszanyerte az egészségét. Bejelentés történt arról, hogy bizonyos teret nyitnak önálló, egyszemélyes de akár társas kisvállalkozások előtt, s a borbélyok például már a saját zsebükre dolgozhatnak. Immár szabadon vásárolható mobiltelefon és (ami sokkal lényegesebb) építőanyag, amelynek forgalmát eddig az állam 100 százalékig monopolizálta. Fontosabb ennél, hogy külföldiek – hacsak nem amerikaiak – idegenforgalmi fejlesztés céljaira (innen származik Kuba bevételeinek zöme) immár ingatlanokat vásárolhatnak. Végül, de nem utolsósorban júliusban Moratinos spanyol külügyminiszter és a kubai római katolikus egyház „brókerolása” nyomán kiengedtek 52 politikai foglyot. (Ezekből a korábbi ezrek helyett már csak úgy 150-en vannak rács mögött.)

Semmittevők

Amúgy a rendszernek természetesen organikus bajai vannak, amelyeken a kis könnyítések nem segítenek. Szakértők úgy számolják, hogy az alkalmazott munkaerő tekintetében iszonyúan felduzzasztott állami bürokrácia és állami ipar dolgozói közül a felének gyakorlatilag nincsen munkája, s őket a többiek tartják el. Raúl Castro rá is dörgött az országra: „Eltökéltem, hogy Kubát a továbbiakban nem fogják a világ egyetlen olyan országának tekinteni, ahol nem kell dolgozni.” Eddig körülbelül ennyi történt.

Gyanítom, hogy az a fajta, nevében kommunista, gyakorlatában államkapitalista modell, amelyet Kína épített ki, gyakorol bizonyos vonzerőt a kubaiakra. Ami a rendszer „kézben tartását”, a hatalom szigorú centralizációját illeti, erre a kínai kommunistákkal együtt a kubaiak is képesek. Akár erős elnyomás árán is. Afelől azonban erős kétségeim vannak, hogy a kubai ember a maga mentalitásával, amelyben – hogy finoman fogalmazzak – nagyobb tere van a „léha”, zenével, szórakozással, játékkal, kicsapongásokkal, testi örömökkel teli életmódnak, mint a fáradhatatlan jövedelemszerzésnek, ugyanolyan messze juthatna, mint a kínai. (Pláne tőke nélkül.) Ez nem rasszista megközelítés, csupán egy olyan párhuzamnak másfelé terelése, amely az európai kontinensen is kitapintható: az Észak a protestáns etikára és a szorgos adófizetésre, a Dél a jövedelmet meghaladó költekezésre és az adóelkerülésre van berendezkedve.

www.kubainfo.net

Castro: A kubai modell nem működik

Index:

Fidel Castro arról beszélt, hogy a kubai modell már nem működik, a kijelentés erősítheti a volt vezetőt 2006-ban váltó Raúl Castro elnök és a jelenlegi kormányzat gazdasági reformjait. Fidel Castro az 1962-es kubai rakétaválságban tett egyes kijelentéseit is felülértékelte.

Fidel Castro azt mondta a szigetországban járó egyik amerikai újságírónak, hogy Kuba kommunista gazdasági modellje nem működik, írja az AP . A volt kubai vezető csak nagyon ritkán beszél az ország ügyeiről, mióta 2006-ban öccse, Raúl Castro vette át Kuba vezetését.

Jeffrey Goldberg, a The Atlantic újságírója azt is írta blogján, hogy Fidel Castro saját lépéseit is megkérdőjelezte az 1962-es kubai rakétaválság idején. Az exelnök először adott interjút amerikai újságírónak lemondása óta.

Raúl Castro többször is beszélt már arról, hogy nincs minden rendben a szigetországban, azonban az 1959-es forradalom atyja eddig nem tett erre utaló kijelentést. 2006-os lemondása óta Fidel Castro szinte kizárólag külpolitikai kérdésekben foglalt állást, Kubával és belpolitikával csak ritkán foglalkozott, hogy ne tűnjön úgy, beleszól öccse elképzeléseibe.

Goldberg arra volt kíváncsi, hogy Fidel Castro szerint a kubai gazdasági berendezkedést még mindig megéri-e kiterjeszteni más országokra. “A kubai modell már nálunk sem működik” – válaszolta Castro az újságíró blogposztja szerint. A volt vezető ebéd közben, a Közel-Keletről szóló értekezés után beszélt erről, de nem fejtette ki, hogy pontosan mire gondol.

A kubai kormányzat eddig még nem kommentálta Goldberg beszámolóját, de a washingtoni Council on Foreign Relations Kuba-szakértője, Julia Sweig is jelen volt az ebédnél, és megerősítette az elhangzottakat. Szerinte a kijelentések összhangban vannak Raúl Castro reformtörekvéseivel.

Raúl Castro egy sor kisebb gazdasági reformot vezetett be, és figyelmeztette a kubaiakat, hogy a jövőben kevesebbet várhatnak az államtól. Szerinte át kellene nézni, hogy mennyire szólhat bele az állam a gazdaságba, a munkahelyeknek az egyötöde felesleges. Az apróbb változtatásokat között pedig főleg farmereknek és borbélyoknak lehetnek saját vállalkozásaik. Ugyanakkor azt is világossá tette, hogy nem akar letérni az eddigi útról és bevezetni a kapitalizmust Kubában.

Castro 2006-ban, súlyos egészségügyi problémák miatt adta át az elnöki széket öccsének. Az elmúlt négy évben az írásnak szentelte magát, az utóbbi másfél hónapban sokszorozta meg nyilvános szerepléseit.

www.kubainfo.net

Távközléssel törhetik át a kubai embargót

Napi.hu: Számos távközlési szolgáltató sürgeti a Kubával szembeni amerikai embargó lazítását, hogy az ország mobiltelefon piaca megnyílhasson előttük.

Az olyan óriáscégek, mint a Nokia az AT&T vagy a Verizon arra kérik az Obama adminisztrációt, hogy cselekedjen az elnök 2009 áprilisban előadott beszédével összhangban, mely szerint a külvilággal történő több kommunikáció csökkenti a kubaiak függőségét a Castro rezsimmel szemben.

A telekommunikációs vállalatok szerint bár az előírások mára lazultak valamelyest a telekommunikáció terén, egyéb szabályozások miatt továbbra sem teljesen világos, hogy mit tehetnek meg Kubában és mit nem az embargó megsértése nélkül, ezért a többségük továbbra is távol marad a szigetországtól.

Kuba egyébként a karibi térség legnagyobb telekommunikációs piaca lehet, ahol a mobiltelefonok penetrációja még mindig nagyon alacsony. A 11,4 milliós országban jelenleg mintegy 800 ezer telefon lehet használatban, így rendkívül fontos lehet, hogy mely vállalatok tudják először lábukat megvetni a szocialista országban.

Az AT&T és a Verizon első lépésként az országba utazó amerikaiak számára szeretne roaming szolgáltatást indítani, mely ugyan elhanyagolható a társaságok bevételéhez képest, ám a kezdeti lépéseket jelentheti az országban.

A vállalatok azt is szeretnék elérni, hogy az ország kommunikációs ügynöksége törölje el a kubai államnak a telefonkapcsolat létrehozásáért fizethető maximum díjat, mely jelenleg 19 cent, miközben a szigetország 84 centet kér a kapcsolat létrehozásáért – írja a Bloomberg.

www.kubainfo.net

Könnyítenek a Kubába utazáson

MTI:

Az Obama-kormányzat azt tervezi, hogy az amerikai tudomány, kultúra és egyházak képviselői számára megkönnyíti a beutazást Kubába – jelentette keddi számában a The New York Times.

Az amerikai kormányzat ugyanakkor nem szándékozik megszüntetni a szigetország elleni kereskedelmi tilalmat. A lap névtelenséget kérő kormányzati és kongresszusi forrásokra hivatkozva azt állítja, hogy a jövőben nemcsak Miamiból, New Yorkból és Los Angelesből indulhatnak majd repülőjáratok Havannába.

Elemzők szerint a tervezett könnyítés fontos változást jelent az Egyesült Államok Kuba-politikájában. Hivatalba lépésekor Barack Obama elnök “új csatornák” megnyitását ígérte a kétoldalú kapcsolatokban, de Washington eddig csak a kubai származású amerikai állampolgárok utazását liberalizálta.

Az új utazási szabályok bevezetésének időpontjáról megoszlik a lapnak nyilatkozó informátorok véleménye. Van, aki úgy véli, hogy az ügy kényessége miatt a könnyítéseket csak a novemberi félidős kongresszusi választások után jelentik be. Akad azonban olyan is, aki szerint az utóbbi években annyira megenyhült a kubai származású amerikaiaknak a Havannával szembeni ellenérzése, hogy a rendelet még szeptember közepéig megszülethet, vagyis azelőtt, hogy a nyári vakációról visszatérő szövetségi törvényhozás újból összeülne.

A tudományos, kulturális és vallási csoportok Kubába utazását George W. Bush elnök kormányzása idején szigorították meg. A tervezett könnyítések egyebek mellett azt is lehetővé teszik majd, hogy amerikai állampolgárok ne csak a Kubában maradt rokonaik, de iskolák, templomok és emberi jogi csoportok javára is intézhessenek átutalásokat.

www.kubainfo.net

Három hétig sodródott egy hungarocellből tákolt tutajon

Független Hírügynökség: Egy Kubáról elmenekült, házilag eszkábált tutajon sodródó férfit fogtak el az amerikai hatóságok Florida partvonala előtt – jelentette szerdán az AFP.

A francia hírügynökség információi szerint a férfi 23 napon át sodródott a hungarocellből barkácsolt tákolmányán. De mivel az amerikai parti őrség az előtt fogta el a kubai férfit, hogy az elérte volna az Egyesült Államok területét, a menekültet hamarosan visszatoloncolják hazájába.

A kubai menekültet kedden, Florida partjaitól mintegy 80 kilométerre délre vette őrizetbe az amerikai parti őrség. A férfi elmondása szerint június 20.-

án indult útnak Havannából egy 2 méter hosszúságú, hungarocell habból készült lemezen. Több mint 3 hetes tengeri hánykódása közben szervezete vészesen kiszáradt.

Az amerikai törvények szerint, csak azok a kubai menekültek maradhatnak az Egyesült Államokban, akiknek sikerül elérniük az ország szárazföldi területét. Ellenben azokat visszaküldik Kubába, akiket még a vízen fognak el. Így a férfival együtt hamarosan további 7 olyan kubai menekültet toloncolnak vissza a hazájukba, akiket egy hete fogtak el Key West partvonalától mintegy 40 kilométerre.

Az Egyesült Államok és Kuba 1961 óta nem áll egymással hivatalos diplomáciai kapcsolatban. A két állam képviselőinek legutóbbi megbeszélésén a washingtoni kormányzat azt ígérte, hogy évente 20 ezer vízumot állítanak ki kubai menekülteknek. Válaszul a kubai vezetés azt ígérte, hogy többet tesz annak érdekében, hogy lebeszélje azokat, akik el az Egyesült Államokba akarnak menekülni, valamint, hogy nem büntetik meg azokat, akiket az amerikai hatóságok visszatoloncolnak hazájukba.

www.kubainfo.net – Utazás Kubába

Kuba – Oroszország olajüzlete

MNO.hu: Három napja a havannai orosz nagykövet, Mihail Kaminyin bejelentette, hogy az orosz olajcég, az OAO Zarubezsnyeft megnyitotta kubai leányvállalatát azért, hogy Kuba növelje olajtermelését. A kubai és az orosz fél is hivatkozott az egykori Szovjetunió és Kuba régi kapcsolataira, amelyek az utóbbi két-három évben éledtek újra. A mostani egyezmény aláírásának előzménye, hogy a kubai szénhidrogén-kitermelés visszaesett az előző évben: 2009-ben csak 2,7 millió tonna olajat termelt ki a kubai olajcég, a Cubapet, és földgázból is valamivel kevesebbet hoztak felszínre.

Az Egyesült Államok nem sokat késett a válasszal: a washingtoni képviselőház mezőgazdasági bizottsága szerdán szoros eredménnyel – 25:20 arányban – ugyan, de feloldotta az Egyesült Államok állampolgáraira több mint ötven éve érvényes utazási tilalmat, sőt engedélyezte a mezőgazdasági termények Kubába szállítását. A bizottsági döntésről az „északi szomszéd” törvényhozásának két háza még az év vége előtt szavaz.

www.kubainfo.net

Raúl Castróval találkozott a Vatikán “külügyminisztere”

MTI: A kubai televízióban felolvasott hivatalos közlemény “szívélyesnek, tiszteletteljesnek és folyamatosnak” nevezte a Szentszék és a szigetország kapcsolatát. Mamberti és Castro nemzetközi kérdésekről tárgyalt. A vatikáni diplomácia vezetője nemcsak az államfővel, hanem a vallási és a tudományos élet vezetőivel, valamint három Kubában tartózkodó amerikai kutatóval is találkozott. A hazautazó érsek riportereknek elmondta, hogy nagyon pozitívan értékeli a látogatást. Mamberti és Castro tárgyalásai reményt ébresztettek a jogvédő szervezetekben: azt várják ettől, hogy az ország politikai foglyainak nagy részét szabadon engedik vagy családjukhoz közelebb lévő börtönbe helyezik át. A katolikus egyház eddig is közvetítő szerepet játszott a rabok és az állam között. Jaime Ortega bíboros, havannai érsek májusban kezdett el tárgyalni a bebörtönzöttek sorsáról, aminek eredményeképpen egy beteg foglyot szabadon engedtek, tizenkettő másikat pedig áthelyeztek. Castro továbbá ígéretet tett arra, hogy gondosabb orvosi ellátást kapnak a beteg rabok. Ortega azt is elérte, hogy a hatóságok engedélyezzék a “fehér ruhás hölgyeknek”, a foglyok feleségeinek és édesanyáinak felvonulását.

Raul Castro - http://www.kubainfo.net

Jogvédő szervezetek szerint a kommunista országban mintegy 180 ember ül rács mögött politikai tevékenysége miatt. Közülük hetvenötöt még 2003-ban, a “fekete tavasz” során ítéltek átlagosan húsz év letöltendő börtönbüntetésre. Többségük újságíró, társadalomtudós vagy emberjogi aktivista, akiket a kormány egyszerű bűnözőknek és az Egyesült Államok “zsoldosainak” tart. A kubai katolikus vezetők meghívták XVI. Benedek pápát, hogy 2012-ben látogasson el az országba. Akkor ünneplik majd Kuba patrónusának, a Cobrei Irgalmas Szűzanya szobra megtalálásának 400. évfordulóját. A katolikus egyház feje (akkor II. János Pál) utoljára 1998-ban járt a szigetországban. Kuba és az egyház kapcsolata évtizedeken keresztül feszült volt. A két fél csak az 1990-es években kezdett közeledni egymáshoz, amikor a kommunista kormány kiiktatta az ateizmusra utaló kifejezéseket az alkotmányból, és engedélyezte, hogy bármely felekezet híve csatlakozzon a kommunista párthoz.

Amerikai cég is kereshet olajat Kubában

MNO: Az El Mundo spanyol lap kubai rovata egy fölöttébb érdekes hírről számolt be: Barack Obama engedélyezte az egyesült államokbeli olajtársaságokat tömörítő társaságnak, hogy Kubába utazzon. Az engedély egészen pontosan arról szól, hogy tárgyalhatnak a kubai felségvizeken zajló olajfúrásban való részvételről. A két állam diplomatái és tudósai különben már három hete tanácskoznak a Mexikói-öbölben történt olajkatasztrófa elleni közös védekezésről. Jorge Pinón, az egyik emigráns kubai olajszakértő nem zárta ki annak lehetőségét, hogy még az év vége előtt megkezdik az olajfúrást kubai vizeken. Becslések szerint 4,6 milliárd hordó olajat rejthet a tengerfenék Kuba partjainak közelében, amelynek kitermelésében egyelőre spanyol, brazil, malajziai, vietnami és venezuelai cégek érdekeltek.

www.kubainfo.net – Kubai hírek, utazás Kubába