Mi dolgozunk. És te?
november 22, 2008 Hozzászólás
Working ants
Medvegyev latin-amerikai körútja
november 21, 2008 Hozzászólás
Kitekinto: Bush elnököt hamarosan Obama váltja a Fehér Házban, Medvegyev orosz elnök pedig még novemberben látogatást tesz Peruban, Brazíliában, Venezuelában és Kubában. Moszkva szándékai emlékeztetőként hatnak a leendő elnök számára, miközben minden állam kíváncsian várja, mi lesz majd Obama lépése.
Medvegyev november 22-én kezdi meg a négy országot érintő latin-amerikai körútját. Az első állomás Lima, ahol az Ázsiai-csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés kapcsán kerül sor tárgyalásokra, ezután következik Brazília, Venezuela, majd Kuba. Oroszország arra törekszik, hogy még az amerikai elnökváltás előtt megerősítse eddigi pozícióit. A fő cél, hogy a tárgyalási pozíciók egy kompromisszumos megoldás felé tereljék Washingtont olyan stratégiai kérdésekben, mint az Európába telepítendő amerikai rakétapajzs. Az USA perifériáján történő nyomásgyakorlás egyike a Kreml részéről felhasználható eszközöknek.
Az USA átmeneti, Obama beiktatása előtti időszaka a latin-amerikai államok számára is lehetőséget biztosít helyzetük átgondolására. Ugyan Oroszország potenciális kereskedelmi partner Kubának, és katonai, gazdasági partner Venezuelának, nem szabad elfelejteni, hogy a térségbeli közelségük miatt az amerikaiak válhatnak dominánssá. Kérdés csupán az, hogy az Obama-adminisztráció milyen politikát fog folytatni.
A caracasi látogatás már-már menetrendszerű. Oroszország egyre komolyabb kapcsolatot ápol Venezuelával, folyamatosak a kölcsönös vizitek, és meghatározó a katonai együttműködés mértéke is. Korábban stratégiai bombázók tűntek fel a venéz égen, valamint orosz hajók jelenleg is úton vannak Venezuela felé. Az országban roppant mód örülnek annak, hogy Oroszország jelen van a térségben, hiszen Chávez elnök minden lehetőséget megaragad, amely az USA által gyakorolt hatás csökkentését eredményezi. Mindamellett a lakosság körében egyre népszerűtlenebb Cháveznek most még inkább érdekében állhat egy a népnek is tetsző megállapodást kötni, hiszen a venezuelaiak november 23-án járulnak az urnákhoz. Ilyen megállapodás lehet egy újabb fegyverüzlet, bár az ország fizetési képessége nagy mértékben az olajár függvényében változik. Emellett az oroszok részéről is problémás lehet a mihamarabbi szállítás, hiszen a globális hitelválság a védelmi iparágaknak sem segített, és késedelmekkel kell számolni.
Felipe Pérez Roque november 11-i moszkvai látogatása
A következő állomás egy nap erejéig Kuba. A látogatás előzménye Felipe Pérez Roque kubai külügyminiszter oroszországi látogatása, Medvegyev pedig szívesen eleget tesz a viszontinvitálásnak. A két ország óvatos játszmát folytat, Oroszország és Kuba is szeretne profitálni a közelgő Obama-elnökségből. Kuba számára a cél az amerikai gazdasági embargó felszámolása. Oroszország számára – emlékezve az 1962-es rakétaválságra – Kuba kulcsfontosságú stratégiai, nyomásgyakorló partner Florida partjaitól kevesebb mint 150 km-re. Ugyan a múltban felröppent a nehézfegyverek Kubába telepítésének terve, de már jó ideje nem merült fel újra. Az viszont több mint valószínű, hogy a két ország kapcsolatát az USA fogja eldönteni. Washington ki fogja használni, hogy külön-külön tárgyalhat a fagyos kapcsolatok olvadásáról Havannával és Moszkvával. Ez a tény megbízhatatlanná és pusztán szimbolikussá teszi Kuba és Oroszország szövetségét, és sokkal visszafogottabb gazdasági együttműködés generál a két ország között. Mindamellett a Washingtonnal kialakítandó megegyezés reményében – valamint az USA-val szembeni tárgyalási potenciál megtartása érdekében – mindkét fél megpróbálja fenntartani a stabil szövetség látszatát. A visszafogott gazdasági együttműködés – és a katonai témák hiánya – Obama számára is egyértelművé teszi, hogy mindkét fél hajlik a Washingtonnal való kiegyezésre.
Az amerikaiknak szánt üzenet kristálytiszta: az USA csupán egy játékos a sok közül, és amennyiben szoros befolyást kíván fenntartani a térségben, sokkal agresszívebb külpolitikát kell folytatnia a latin-amerikai térségben, mint ahogy azt a Bush-adminisztráció tette. Itt jön a képbe Medvegyev brazíliai látogatása. Ugyan Latin-Amerikában növekedhet az amerikai befolyás, Brazília azonban egyre jelentősebb regionális nagyhatalom. Ez a tény elősegítette Bush meglehetősen semleges politikáját a térség irányába. Továbbá a közelmúlt olajfeltárásai gazdasági löketet adnak a fegyverkezésnek is, amelynek következtében Brazília térségbeli pozíciója megkérdőjelezhetetlenné válik. A növekvő brazil befolyás üzletet jelent az oroszoknak is, elég csak a Venezuelának juttatott fegyverekre gondolni. Bár Venezuela hadereje nem jelent közvetlen fenyegetést Brazíliára nézve, a brazilok mégsem érdekeltek más térségbeli országok fegyverkezésében. Oroszország és Brazília alapvetően természetes vetélytársak. A gazdaságaik GDP alapján nézve hasonló képet kapunk, ráadásul mindketten javarészt olajat és acélt exportálnak. A brazil állami olajcég egyre sikeresebben birkózik meg a mélytengeri kitermeléssel, és úgy tűnik, a két ország képes lenne együttműködni az energiaipar terén. Többek között a brazil protekcionizmussal szemben az Obama-elnökség kapcsán esetleg létrejövő erősebb térségbeli amerikai jelenlét nem kecsegtet túl sok jóval Lula számára. Így tökéletes időzítés, hogy megvitassák a stratégiáikat, az pedig, hogy sikerül-e közös alapokat meghatározni, már csak rajtuk múlik.
Kína segítené ki Kubát a pénzügyi válságból
november 18, 2008 Hozzászólás
Kétnapos látogatásra érkezett kedden Kubába Hu Csin-tao (Hu Jintao) kínai elnök, aki a két ország gazdasági kapcsolatainak erősítése céljából látogatott el a három hurrikán következményeivel és a pénzügyi világválság hatásaival küzdő kommunista szigetországba.
Hu útja alkalmával várhatóan több megállapodást ír alá kubai partnereivel egyebek mellett a gazdaság, a kereskedelem és az oktatás területén. A kínai elnök közleményében arról tájékoztatott, hogy kubai útja a barátság és az együttműködés fokozását szolgálja.
Kína Kuba második legnagyobb kereskedelmi partnere, ilyen tekintetben csak Venezuela előzi meg. Az ázsiai ország évente 400 ezer tonna cukrot vásárol Kubától.
MTI
Indul a 2009-es kubai baseball szezon
november 17, 2008 Hozzászólás
2009 November 29-én indul a kubai baseball szezon Santiago de Cuba-ban, ahol a helyi csapat a Pinar del Rio együttesét látja vendégül.
Az idei bajnokság 2009 juniusáig tart április helyett, mivel 2009 Március 8-23 között rendezik meg a 2. Klasszikus Baseball Világbajnokságot (WBC), melyre a nemzeti válogatott februárban felkészül, és erre az időszakra megszakítják a bajnokságot.
A 16 csapat 90 mérkőzésen méri össze tudását az elsőnek kijáró nemzeti kupáért.
Raúl Castro: kiléphet-e valaha fivére árnyékából?
november 17, 2008 Hozzászólás
Mindig minden Fidelről szólt, Raúl csak a háttér volt. És ez így van a mai napig, annak ellenére, hogy már hivatalosan is ő Kuba elnöke. Illették őt már mindenféle jelzővel, bátyja talpnyalójától kezdve, a fattyú árnyékon keresztül a hidegvérű gyilkosig. Mindegyikben van igazság.
Politika lépten-nyomon
Raúl, Fidel Castro öccse, Kuba jelenlegi államfője sosem választhatta a politikamentes életet, hiszen ha valakinek olyan fivére van, mint Fidel, hiába tanul a jezsuitáknál, később társadalomtudományokat az egyetemen, sorsa el van döntve, a testvérét kell segítenie egész életében.
A két testvér egymáshoz fűződő viszonya már régóta foglalkoztatja a kutatókat, ideológia-társaikat, az utca emberét, egyszóval az egész világot. Gyengeségeik és erősségeik kiegészítik egymást, Fidel megálmodta, Raúl megszervezte az életet. A kisebbik testvér mindig alávetette magát bátyja akaratának. Mostanában intézkedései k ülönböznek bátyja politikájától, de még mindig kikéri véleményét.
A paraszti származású család az apa, Angel Castro leleményességének köszönhetően jelentős vagyonra tett szert. Anyjuk cselédlány volt az apai nagyszülők házában. Nem volt boldog gyerekkoruk, de Raúl mindig is szentimentális, családcentrikus volt. Apjuk halálát Fidel egy „ micsoda veszteség” felkiáltással intézte el, Raúl egy éjszakát sírt át a fürdőszobában. A kisebbik Castro sosem szégyellte származását, ellenben bátyjával, akinek derogált visszanézni a poros múltra.
Raúl alapvetően egy kellemes természet lett volna, ha nincs a „nagytestvér”, a diktátor, aki saját igényei szerint meggyúrta jellemét. Fidel bízta rá a gyilkolások elvégzését, beleültette hatalomvággyal teli eszméit.
Az iskolában Raúl visszahúzódó, bizonytalan és szégyenlős kisfiú volt, akit valószínűleg rendszeresen megvertek társai és „minibolhának” csúfolták. A középiskolában, Belénben a leggazdagabb ficsúrokkal tanulhatott, de hamar kirúgták nem odaillő viselkedése miatt. Az iskola igazgatója „eléggé korlátoltnak” nevezte egy interjúban. Katonai iskolába került, de azt sem végezte el végül. Összességében tanulmányairól annyit lehet elmondani, hogy nyolc elemit végzett, mást nem, és ezt ő is beismeri. Bátyja intellektuális és kognitív képességeit meg sem közelítik övéi, így feltételezhető, hogy ma Fidel nélkül ő egy senki lenne.
Raúl és Che Guevara
Raúl bátyja hatására elkezdett közeledni a kommunista eszmékhez, és annyira megtetszett neki az ideológia, hogy belépett Szocialista Ifjúság táborába, majd később a Kubai Kommunista Pártot gazdagította jelenlétével. A kommunista párt nem sokkal később szovjet mintára a Szocialista Néppárt névre váltott. Ekkor Raúl már huszonéves fejjel eljutott egészen Bécsig, ahol részt vett egy a Kreml által szervezett nemzetközi kommunista ifjúsági fesztiválon 1953-ban, és ha már úgyis erre járt, ellátogatott pár országba, amely a szovjet-blokád által nyert „felszabadulást” a II. világháború után. Miután Csehszlovákia, Románia és Magyarország fővárosait bejárta, egy olasz hajón indult haza, ahol összebarátkozott Nyikolaj Leonovval. Rögtön jó barátok lettek, és a fiatal orosz szerint „égtek a vágytól, hogy életüket áldozzák a nép szolgálatára”.
Kubába visszatérve testvéréhez csatlakozva a reformista Ortodox Párt színeiben ő is részt vett a felkelésben, melynek célja az akkori diktátor, Fulgencio Batista hatalmának megdöntése volt. Terveik azonban kudarcba fulladtak, a két fivért elkapták, és Raúl tizenhárom évnyi börtönbüntetést kapott az államfő elleni merényletben való részvételért. A havannai érsek közbenjárása révén a testvérpáros megúszta Batista megtorlását, sőt, két börtönév után amnesztiát kapva Raúl kiszabadult a fogságból.
A hirtelen jött szabadság arra ösztönözte, hogy elhagyja az országot amilyen gyorsan csak lehet, így Mexikóig meg sem állt, ahol testvére várta, és attól fogva már együtt tervezték a következő, ezúttal eredményes hatalom megdöntő forradalmat. Raúl feladata volt a lakhatás biztosítása, a logisztikai szervezés, új tagok toborozása és a fegyverek beszerzése.
Che Guevarával is itt találkozott, Raúl rögtön eszményi barátra lelt benne, a két kommunista együtt tervezte a világ jövőjét, mindennaposak voltak megbeszéléseik és tanácskozásaik. Ideológiai fejlődése szempontjából Che Guevara személye létfontosságú volt. Egy volt gerillaharcos szerint a két jó barát sokat versengett egymással, mégpedig a gyilkolásban és a gonoszságban.
Raúl a régi jó barátjával Nyikolaj Leonov szovjet KGB ügynökkel is találkozott Mexikóban, éjjeleken és nappalokon át fejtették meg együtt a világ nagy kérdéseit.
Ismét Kuba
Az 1956-os esztendő végén Fidel, Che és Raúl még nyolcvan társukkal hajóra szálltak Kuba felé, ahol Batista már felkészülve várta őket. A maroknyi felkelő csapat nagy része gyorsan odaveszett, de a „triumvirátus” egy tucatnyi követővel menedéket keresett a hegyek között és elkezdte megszervezni a hatalomátvételt. A gerillaharcok alatt megért a parancsnoki címre, és már új titulusában küldték el tisztogatni és embereket toborozni 1958 tavaszán. Az erőszak sosem állt távol tőle, hidegvérrel gyilkolt, ha kellett, ha nem. Nemcsak a kommunisták ellenségeit, megfáradt gerillatársait ölte meg könnyűszerrel, de pl. egy alkalommal azzal dicsekedett, hogy halálra gázolt Mexikó egyik autóútján egy gyalogost, és továbbhajtott lassítás nélkül.
Raúlt ritkán látni egyenruha nélkül
Az év nyarán foglyul ejtett negyven amerikait, így gyakorolva nyomást Washingtonra. Míg Fidel a USA guantanamoi jelenlétét megpróbálta kezelni, addig Raúl, ellenséges cselekedetnek tekintette a támaszpont kialakítását: „állandó provokációként, gyógyíthatatlan, kiirtani való rákként” tekintett rá.
1959-ben győzött Castro forradalma: Batista rendszerét megdöntve teljhatalomhoz jutottak. Leonov sugalmazására szovjet minta alapján alakították ki Kuba politikai rendszerét. Fidel már ekkor kijelentette, hogy öccse lesz az örököse.
Raúl a sikeres hadjárat után feleségül vette Vilma Espínt, akit Kuba First Lady-jeként emlegettek egészen 2006-os haláláig. A hitves édesapja a Bacardi gyár egyik vezetője volt, szép jövő várt rá friss vegyészdiplomásként, de ő inkább a forradalom, és így Raúl oldalára állt.
Amennyiben Önt részletesebben érdekli a téma, Brian Latell – Kuba Fidel Castro után című könyvében érdekes adatokra bukkanhat a Castro testvérekkel kapcsolatban.
Hat év alatt kisebb-nagyobb harcok árán sikerült véghezvinni terveik nagy részét, és megtartották a Kubai Kommunista Párt első ülését. Raúl sok címet kapott, például ő volt központi vezetés másodtitkára, a fegyveres erők parancsnoka, és a politikai tájékoztató iroda elnökhelyettese, így tőle függött miből mennyit és mikor tud meg a nép. A hetvenes és nyolcvanas évek relatíve csendben teltek el, az ifjabbik Castro sokat utazgatott a Szovjetunióba, ahol Kuba és Fidel nevében sokszor tartott beszédeket. Bátyjáról himnuszokat zengett minden felszólalása alkalmával: „Ő a mi atyánk…legyünk alázatos gyermekei…”
Alapvetően egyetértésben kormányozták az országot, bár voltak nézeteltéréseik az idők folyamán. Beszámolókat hallani zárt ajtók mögül kiszivárgó üvöltözésekről, káromkodásokról, ideológiai-ellentétekről.
Amikor Fidel beteg lett, 2001. június 29-én egy nyilatkozatban elmondta: „ Annak ellenére, hogy még nem annyira ismert személyiség, utánam neki van a legnagyobb ismerete, tapasztalata és hatalma …” Ez azután történt, hogy Fidel a kamerák előtt elájult.
Teljhatalommal birkózva
2006-ban Fidel ideiglenesen átruházta a hatalmat testvérére, de végül nem tért vissza a kormányzáshoz, és lemondott posztjáról. Így történt, hogy 2008 februárjában megválasztották hivatalosan is az államtanács elnökévé, azaz államfővé Raúl Castrót, aki ekkor már 76 éves volt. Úgy tűnt, hogy végre kiléphet Fidel árnyékából.
Keménykezű vezető, aki a kommunista pártra és a hadseregre támaszkodik. Bátyja véleményét még mindig kikéri, és erre kérte testületének tagjait is. A zökkenőmentes átmenet előkészületei már régóta folynak, fontos pozíciókat fontos szövetségesek kapnak. Raúl azt ígérte, hogy Kuba kormányzási módszerei változni fognak, mert ő mások tanácsait is ki fogja kérni, és nagy súlyt fog helyezni a hivatalos intézményekre.
Raúl sosem vágyott nemzetközi hírnévre, inkább Kubában tevékenykedik, például a gazdasági liberalizáción dolgozik. Fő célja az 1962. óta fenntartott USA-embargó megszüntetése.
Csökkentenie kell az elégedetlenséget, ami kezd elharapózni az országban. A kubaiak sajtószabadságra és véleményszabadságra, magántulajdonra és szabad vállalkozásra, szórakozásra és utazásra vágynak.
Februárban még reformokat ígért, néhányat meg is valósított, ilyen volt például a szabad mobiltelefon használat, az állami földek szétosztása, és a munkások tulajdonjogot szerezhettek lakásukból. Júliusban, a Kubai Forradalom napján már nem ígért több gazdasági és társadalmi reformot.
Szeptemberben hurrikánok pusztítottak szigeten, gyors egymásutánban két erős szélvihar is nagy mennyiségű kárt okozott. Raúl Castro nem sietett a helyszínekre, mint ahogy azt testvére tette mindig ilyen esetben. Amikor végre elment megnézni mit is tett a Gustav és Ike hurrikán, ezt nyilatkozta: “Egyetlen morcos arcot sem láttam… azt kérem, hogy őrizzék meg ezt az optimizmust, reményt és bátorságot, ne essenek kétségbe, mert akkor jön a csüggedtség, ami késlelteti a problémák megoldását”
Ezt a magvas gondolatot – bár Raúl a hurrikánok okozta károkra értette – egész Kuba megfogadhatná. Bár eddig nem volt olyan korszaka történelmének, mikor ne uralkodott volna valaki a kis ország felett, a kubaiak töretlen pozitivizmussal néznek a jövőbe. Idén mindennapi életük kicsit könnyebbé vált a bevezetett intézkedésekkel, már vásárolhatnak DVD-t, mobilt és számítógépet. Nem mintha ezek nélkül élni sem lehetne, és nem mintha lenne rá pénzük, hogy fenntartsák az elektronikai cikkeket, mégis ez már nyitás valamelyest az eddig teljesen elzárkózó Kuba részéről.
Raúl képes volt arra, amire fivére sosem: nyitott a kapitalista világ felé, tárgyal az EU-val, a hurrikánok pusztítása után sok ország segítségét elfogadta. A rendszer enyhül, Kubának szüksége van szövetségesre, és mióta nincs Szovjetunió, sehonnan sem kap megfelelő támogatást.
A nemzetközi közösség kíváncsian figyeli, mi lesz most Kubával, Raúl mennyit tart meg, és mennyit söpör félre bátyja rendszerének elvei és szokásai közül.
Kitekinto
Fidel Castro gyanakvóan tekint Obamára
november 17, 2008 Hozzászólás
Fidel Castro volt kubai elnök szerint naiv gondolat Barack Obama jó szándékában bízni. A kubai forradalom nagybeteg vezére ezúttal egy internetes oldalon megjelent írásában fejtette ki véleményét az Egyesült Államok megválasztott elnökéről.
Castro szerint különösen naiv lenne azt gondolni, egy intelligens ember jó szándéka változtatni tudna mindazon, ami évszázadok óta az egyéni érdekek és az egoizmus diktátálására halmozódott fel. Az emberiség története mást mutat – fűzte hozzá.
“Sokan arról álmodoznak, hogy egy egyszerű változás a birodalom élén, azt türelmesebbé és kevésbé harciasabbá tenné” – elmélkedett az agg politikus, aki az amerikai elnökválasztás előtt kifejtette, hogy Obama intelligensebb és Kubával szemben elfogulatlanabb, mint ellenfele John McCain.
Obama megválasztása előtt kilátásba helyezte, hogy könnyíthet a Kuba ellen 1962-ben bevezetett amerikai gazdasági büntetőintézkedéseken, és hajlandó tárgyalni Raúl Castróval, aki februárban vette át az államfői teendőket bátyjától.
NOL
Kubainfo - Hírek Kubából 