IDA hurrikán Kuba felé tart, de elkerüli az előrejelzések szerint
november 7, 2009 Hozzászólás
National Hurricane Center
Chávez bekeményít: Centralizáció “mindenáron”
március 18, 2009 Hozzászólás
Kitekinto:
Hugo Chávez venezuelai elnök a központi hatalom erősítése, és nem utolsó sorban politikai ellenfeleivel szembeni erőfitogtatásként az ’Alo Presidente’ című hétvégi műsorában bejelentette, hogy a caracasi vezetés központi államigazgatási felügyelet alá helyezi az ország valamennyi vízi – és légikikötőjét, melyek eddig elsősorban regionális kontroll alá tartoztak.
Az intézkedések foganatosításának alapját az újonnan elfogadott, „A közhatalom decentralizációjáról, a kompetenciák szétválasztásáról és átadásáról” szóló alaptörvény adja.
Az elnök elrendelte, hogy a Venezuelai Bolivári Nemzeti Hadsereg a következő hét folyamán vegye birtokba a maracaiboi, puerto cabelloi és porlamari kikötők területeit. „Vissza fogjuk szerezni a Köztársaság valamennyi kikötőjét és repülőterét, mindegy, hogy ki van ellene” – jelentette ki az elnök a vasárnapi tévéadásban. Nyilván nem véletlen azonban, az első három „elfoglalandó”, jelentős fontossággal bíró tengeri kikötő mindegyike jelenleg ellenzéki vezetésű államban található. „Ezek mind stratégiai jelentőséggel bíró létesítmények, nem tartozhatnak valami helyi törzsfőnökhöz vagy a maffiához” – nyomatékosította a kérdés fontosságát Chávez.
www.kubainfo.net – Utazás Kubába, fakultatív programok, magyar nyelvű idegenvezetés
Új politika? USA-Kuba
február 23, 2009 Hozzászólás
MTI:
Új politika? Át kell gondolni az amerikai Kuba-politikát, amely nem járt sikerrel, a szigorú kereskedelmi embargóval nem sikerült előmozdítani a demokrácia ügyét a kommunista szigetországban – foglalt állást Richard Lugar republikánus szenátor egy hétfőn megjelent interjúban. “Be kell ismerjük jelenlegi politikánk hatástalanságát, és olyan módon kell kezelni a kubai rezsimet, amely erősíti az amerikai érdekeket” – fogalmazott az indianai szenátor, aki az egyik legtekintélyesebb külpolitikai szakértő a kongresszus felsőházában, a külügyi bizottság rangidős ellenzéki tagja.
Lugar véleménye erősíti azt a több demokrata és republikánus politikus által is hangoztatott nézetet, hogy Raúl Castro hatalomra kerülésének köszönhetően lehetőség nyílik az amerikai-kubai kapcsolatok javítására. Barack Obama elnök korábban azt ígérte, új módon fog közelíteni Kubához. Jelezte: nyitott a Castróval való találkozóra, és támogatja azoknak a korlátozásoknak az enyhítését, amelyek arra vonatkoznak, hogy az Egyesült Államokban élő kubaiak hányszor látogathatják meg rokonaikat, és mekkora pénzösszegeket küldhetnek családtagjaiknak. Elődjéhez, George Bush elnökhöz hasonlóan, azonban az ő álláspontja is az, hogy az embargó fontos eszköz a kubai vezetőkre irányuló nyomásgyakorlásban, fenn kell tartani. Lugar ugyan nem hívott fel nyíltan az embargó feloldására, de kemény bírálattal illette a jelenlegi politikát. Kifejtette: a változatlan amerikai politika nincs tekintettel a szigetországban a közelmúltban végbement politikai fejleményekre, akadályozza, hogy Washington jobban átlássa a kubai eseményeket, és az embargót egyfajta bűnbakként emlegetheti a havannai vezetés a gazdasági nehézségek közepette.
Az Egyesült Államok csak tehetetlen bámészkodó marad, aki csak a távolból figyeli az események alakulását, ha elutasítja a diplomáciai érintkezés legtöbb csatornáját és arra a valószínűtlen dologra vár, hogy Kubában rövid távon demokratikus átmenet következik be.
50 éves a kubai forradalom: Portré Fidel Castróról 3. rész
február 23, 2009 Hozzászólás
KITEKINTO.HU:
Fidel és az Egyesült Államok
Mint saját érdekzónájának ügyeire kényesen reagáló szuperhatalom, az USA nem nézhette tétlenül az egyre kellemetlenebbé váló kommunista állam és annak vezetőjének ténykedését, mindössze 150 kilométerre az ország déli partjaitól. Nem is nézte: kubai belügyi források szerint 2005-ig több mint hatszáz esetben próbálta meg az USA különböző szerveinek közreműködésével – főként a CIA segítségével – likvidálni a diktátort. Az olyan emberölési kísérletek, mint Castro ételének, szivarjának megmérgezése mellett olyan szélsőségesebb – a józan ész határain némileg túlmutató – terveket is végre kívántak hajtani, mint amikor méreganyagot próbáltak a diktátor szervezetébe juttatni, hogy kihulljon jellegzetes szakálla, és így nevetségessé váljon a kubaiak előtt. Ezekről az esetekről ír Fabian Escalante, a Commandante volt testőre 2006-ban „638 kísérlet Fidel Castro megölésére – A titkos háború” /638 Ways to Kill Fidel Castro (Secret War)/ címen megjelent könyvében.
Castro karizmatikus személyisége mindig is szálka
volt az USA szemében (sevenstring.org)
A likvidálási kísérletek sikertelensége következtében erőszakmentesebb tervekkel is előállt az amerikai kormányzati gépezet: politikai támogatottságát kezdték ki. Castro hiteltelenné tételének egyik eszközeként az amerikai média előszeretettel próbálja bizonyítani, hogy a Commandante óriási vagyonnal rendelkezik.
Ennek egyik fő megtestesítője az amerikai üzleti és pénzügyi magazin, a Forbes – melynek tulajdonosa egyébként az ismert republikánus, Steve Forbes – szerint Castro 2005-ben megközelítőleg 550 millió dollárral, míg 2006-ban már 900 millió dollárral a világ leggazdagabbjaihoz tartozik. Fidel a megjelent cikket egy tévéműsorban úgy kommentálta, hogy „több benne a művészet, mint a tudomány”, majd hozzátette: „amennyiben be tudják bizonyítani, hogy magánvagyonnal rendelkezem, vagy külföldi bankszámláim vannak; aljas rágalom, amerikai manőver.”
A visszavonulás
Castro egészségi állapotának megrendüléséről már 1998-ban különböző, a későbbiekben tévesnek bizonyuló álhírek kezdtek el keringeni, miszerint az elnök rákos, agydaganata van, illetve egyéb neurológiai problémákkal küzd. A kubai kormányzat természetesen mindezen híreszteléseket az ország neves orvosait megnyilatkoztatva cáfolta.
Az első igen látványos jele Castro a változásoknak Castro egészségi állapotában 2001 júniusában volt, mikor egy hétórás beszéd közben elájult az égető napsütésben. Beszédét, tőle várhatóan természetesen még aznap befejezte. 2004 októberében azonban egy pártrendezvényen tartott beszéde után a pódiumról rosszul lépett le, az esés következtében pedig eltörte térdkalácsát és jobb karját. A kórházi kezelés után két hónappal – demonstrálandó, hogy az elnök teljes mértékben felépült – tévékamerák előtt menetelt. A változás azonban nem csak azért volt szembetűnő, mert Castro már nem a megszokott katonai egyenruhát, hanem az azóta már-már emblematikussá vált joggingját viselte: arca lefogyott, mozdulatai erőltetettek és gépiesek voltak.
Egy beszédében a nyolcvanas években Castro a következőket mondta: „Úgy érzem a küzdelembe és önfeláldozásba vetett hitem egyre erősödik. Megvetem a létnek azt a formáját, melyet csak a szánalmas nyavalygás és az önérdek mozgat. Egy embernek nem kellene tovább élnie annál, mikor az egészsége elkezd leromlani, és a tűz, ami bevilágította élete legragyogóbb pillanatát, meggyengül.”
A jelenlegi és az egykori elnök (politicalkudzu.com)
Következetes ember lévén a Commandante 2006. július 31-én, a Granma című hivatalos kormánylapban közzétett személyes hangvételű proklamációjában legfontosabb feladatköreit mint a párt, az ország és a hadsereg vezetője átmenetileg Raúl Castrora ruházta át.
A Kubai Alkotmány 94. szakasza az elnöki utódlás kérdésében kimondja, hogy az Államtanács elnökének első helyettese veszi át az elnöki hatalmat, amennyiben az ország első embere megbetegszik vagy meghal. Ezt a tisztséget pedig Fidel elnöki idejének utolsó 32 évében öt évvel fiatalabb öccse, Raúl Castro töltötte be, így sok találgatást nem engedett az alaptörvény a hatalom birtokosának személyét illetően.
Az átmenetiség azonban szertefoszlani látszott mikor később az év folyamán Castronál súlyos emésztőszervi rendellenességeket diagnosztizáltak, melyeket komoly műtétek követtek. A többszöri sikertelen operációk és a beavatkozások nyomán fellépő fertőzések erősen legyengítették az akkor 81 éves politikust, akinek állapota a külföldi orvosok kezeléseinek köszönhetően stabilizálódott, így Castro újra követni kezdte az eseményeket, írásai jelentek meg a Granma és a Juventud Rebelde újságok hasábjain, az országba érkező politikusok közül többen meg is látogatták. A részben a sajtó jelenlétében zajló találkozókról – kiváltképp közeli barátjával Hugo Chávezzel – több fotó is megjelent, a cikkek pedig arról számoltak be, hogy Fidel egyre több munkát vállal és kezdi kivenni részét az ország irányításából.
Fidel egy propagandaképen a Granma egy számával
(firstfriday.wordpress.com)
Terve, hogy teljes mértékben visszavegye feladatköreit mint Kuba elnöke már nem valósultak meg: 2008. február 18-án kelt levelében mentális és fizikai állapotára hivatkozva bejelentette, hogy a Nemzetgyűlés február 24-i ülésén nem fogadja el az elnöki és a hadsereg főparancsnoki tisztséget, pártfőtitkári posztját azonban megtartotta.
Utoljára 2009 januári cikkében szólt a kubaiakhoz, kérve őket, hogy ne aggódjanak egészségi állapota miatt. Fidel tervei szerint kevesebbet fog publikálni és véleményt nyilvánítani, hogy ezzel is kevésbé befolyásolja a párt politikai döntéseit.
Az utókornak
„Nyolcvankét emberrel kezdtem a forradalmat. Ha újra kéne csinálnom, tízzel vagy tizenöttel is biztosan megtenném. Nem számít, hogy mennyire vagy gyenge, ha van hited és terveid.”
Fidel Castro, 1980-as évek
Castro aktív politikai évei alatt tucatnyi könyvet írt vagy társszerzett, közülük talán saját életét és politikai hitvallását bemutató írásai a legjelentősebbek: a Beszédek és beszélgetések, valamint az Ifjú éveim. Ez utóbbi előszavát, Fidel közeli barátja, a Nobel-díjas Gabriel García Márquez írta.
A Commandante idősödő kora ellenére is még mindig a társadalmi igazságosság és a forradalmi haladást jelenti a legtöbb kubai számára.
50 éves a kubai forradalom: Portré Fidel Castróról 2. rész
február 23, 2009 Hozzászólás
KITEKINTO.HU:
Hatalomban
Castro azonban számos ígéretét nem tartotta be, így a demokratikus értékek fokozatosan háttérbe szorultak. A castroi hatalomátvételt követő években több ezer Batista-párti embert végeztetett ki. A Commandante 1959-ben világjáró körútra indult, mely során az Egyesült Államokba is ellátogatott, ahol azonban Eisenhower elnök nem volt hajlandó találkozni vele, az elnököt helyettesítő alelnök, Nixon pedig kommunista diktátornak nevezte, akinek hatalmát meg kell dönteni. Második amerikai útja során mikor az ENSZ Közgyűlésen vett részt, többek között Hruscsovval folytatott eszmecserét. Az USA-ból visszatérve hozzálátott az ország gazdaságának megreformálásához. Az addig 70 százalékban külföldi kézben lévő földterületeket és farmokat államosította. Ezzel a lépésével legnagyobb mértékben az amerikai érdekeltségeket sértette, ami az USA és Kuba viszonyának látványos megromlásához vezetett. Az államosítás több mint egymilliárd dollár értékű ingó és ingatlan vagyon veszteséget okozott az amerikai magánvállalatoknak.
A Platt-cikkely (1903.)
Kuba „függetlenségének” kikiáltása után, 1901-ben kihirdették az ország Alkotmányát, melyhez azonban 1903-ban csatolták az ún. Platt-kiegészítést, amely lehetővé tette, hogy az USA – Kuba függetlenségének védelme érdekében – fegyveresen is beavatkozhasson az ország belügyeibe, emellett támaszpont használatát is engedélyezte a szigeten. Az USA legrégebbi tengerentúli támaszpontjának, a Guantánamói Haditengerészeti Támaszpont jogi státuszát is ez a dokumnetum szabályozza. Szintén ez volt az alapja az erős amerikai befolyás fenntartásának, valamint a protektorátusnak tekintett Kuba belügyeibe való 1906-os, 1912-es és 1917-es beavatkozásoknak. A szerződések 1934-es megerősítésével, és a Roosevelt által meghirdetett “jószomszédság politikának” köszönhetően azonban a Platt-cikkely hatályát vesztette, így ezentúl az USA-nak már nemzetközi jogilag nem állt módjában közbeavatkozni Kuba belpolitikai ügyeibe.
A még a Platt-kiegészítés által kedvező helyzetbe került amerikai üzleti körök addigra maximálisan kihasználták a szigetország kínálta lehetőségeket. A helyzet érzékeltetésére néhány adat: 1958-ra az Egyesült Államokban bejegyzett cégek érdekeltségébe került a cukortermelés 36,5%-a, a bányák 90%-a, a sziget legjobb termőföldjeinek 36%-a, a szolgáltatások terén pedig 90%-ban birtokolták az áramszolgáltatást, 79%-ban az olajkitermelést, emellett jelentős hányaduk származott a szállodaiparból, vasutakból, illetve távbeszélőközpontok hasznából is.
Castro külpolitikai kapcsolatait a Szovjetunió és Kína irányában kezdte kiépíteni, melyet az amerikai politikai vezetés még nagyobb veszélyként értelmezett, így 1961. április 17-én a CIA által támogatott kubai emigránsok segítségével megpróbálták megdönteni hatalmát. A Disznó-öbölbeli akció azonban nem járt sikerrel. A következő évben ismét Kubára terelődött a világ figyelme, mikor a kubai rakétaválság 13 napja alatt az emberiség történetében a legközelebb került a harmadik világháborúhoz, a két szuperhatalom egyeztetéseinek köszönhetően azonban Castro stabilizálhatta hatalmát, hiszen az USA garanciákat adott a Szovjetuniónak, hogy nem támadják meg országát.
Hatalmának bebiztosítását követően Castro egyre aktívabb külpolitikát kezdett folytatni. A kontinens baloldali nézetű forradalmárait támogatta több országban is, köztük elsőként Bolíviában, ahol 1967-ben bekövetkezett haláláig a Kubát elhagyó Che Guevara vezette a felkelést. Ez a kudarc azonban nem szegte a Commandante kedvét, és kitartását látszott igazolni, hogy 1979-ben Nicaraguában győzött a szandinisták forradalma. 1975 és 1989 között segédcsapatokat küldött a szocialista Angola kormányának megsegítésére. 1980-ban pedig saját országában vezetett be reformintézkedéseket: megnyitotta a határokat, melyet követően több tízezer kubai hagyhatta el Kubát. A szovjet összeomlás után gazdasági téren is reformok bevezetésére kényszerült a válság enyhítésére, így részben megnyitotta az országot a külföldi befektetők előtt, valamint az idegenforgalmat támogató intézkedéseket vezetett be.
Családi élet
Castronak második feleségétől, Dalia Soto del Valle-tól öt fia született: Alexis, Alexander, Alejandro, Antonio, és Angel. Házassága alatt viszonya volt Naty Revueltával, akitől Alina Fernández-Revuelta nevű lánya született. Alina 1993-ban spanyol turistának álcázva illegálisan elhagyta az országot, és az USA-ban kért menedékjogot, ahol azóta apja politikájának egyik leghangosabb kritikusa.
50 éves a kubai forradalom: Portré Fidel Castróról
február 23, 2009 Hozzászólás
KITEKINTO.HU:
Idén 50 éve annak, hogy a kommunista politikus nevét az ellenállással, a fricskával és a konok kitartással azonosítjuk. Élete során 11 amerikai elnököt “fogyasztott el”, az utolsó hidegháborús ikon ma is, a Nyugattal való szembenállás megtestesítője, olyan emblematikus államférfiak példaképe, mint Hugo Chávez vagy Evo Morales, de kapcsolatai az ázsiai és afrikai földrészig is elnyúlnak. Az idén 83 éves Fidel Castro, bár nyilvánosan már nem jelenik meg, írásaival, nyilatkozataival szinte nap mint nap tudatja létét és gondolatait a külvilággal.
A gyermekkor évei
Fidel Alejandro Castro Ruz 1926. augusztus 13-án egy farmon született, az Oriente megyebeli Mayari település egy viszonylag jómódban élő cukornádültetvény tulajdonos családjában, Ángel Castro y Argiz és Lina Ruz Gonzales harmadik gyermekeként, bár középső nevét – Alejandro – csak 17 éves korában vette fel, azután hogy a makedón hadvezérről, Nagy Sándorról tanult a gimnáziumban. Különös körülmény, hogy Castro és öt testvére: Ramón, Raúl, Angela, Juanita és Emma valamennyien házasságon kívül születtek, apja ugyanis Castro 17 éves koráig előző feleségével élt, és csak ezt követően vette nőül az öt gyerek anyját.
Santiago de Cubában szigorú jezsuita nevelést kapott a Colegio de Belén nevű katolikus iskolában. Tanárai már ekkor felfigyeltek kiemelkedő képességeire és hihetetlen memóriájára, melynek segítségével teljes könyveket tudott memorizálni. 1945-ben beiratkozott a Havannai Egyetemre, ahol 1950-ben jogi diplomát szerzett. Egyetemi évei alatt számos, a kubai hatalmat ellenző szervezet tagja lett, melyek keretén belül dominikai száműzötteket is segítettek. A kormány azonban 1947-ben feloszlatta ezt a szervezetet, így ezt követően Bogotában protestált az Amerikai Államok IX. konferenciájának megrendezése ellen. 1948-ban elvette Mirta Díaz-Balartot, akivel hat évvel később elváltak, Mirta jelenleg Madridban él. Fiuk, Fidel „Fidelito” Castro Diaz-Balart 1949-ben született, felnőttként a Kubai Atomenergia Bizottság vezetője lett.
Kezdeti lépések a politika színpadán
Tekintse meg fotógalériánkat Fidel Castróról!
Castro a szociáldemokrata Ortodox Párt tagjaként próbált bekerülni a törvényhozásba, de Batista hatalomátvétele keresztülhúzta számításait. Az 1950-es évek fordulóján Fulgencio Batista rezsimének bírálójaként lépett fel. 1953. július 26-án elvbarátaival, mintegy 200 fő részvételével támadást vezetett a santiagoi Moncada laktanya ellen, mely ugyan sikertelen volt, de meghozta számára az ismertséget. Ebben az időben még tisztán nacionalista, antiimperialista és reformer nézeteket vallott. A támadást követően Castro 15 év börtönbüntetést kapott, de 1955. május 15-én amnesztiával idő előtt szabadult. Különös pikantériát ad az eseményeknek, hogy a 76 napos elzárás után – könyv, papír, ügyvéd vagy bármiféle látogató megtagadása mellett – kitűnő memóriájának köszönhetően Castro, az őt fogvatartóknak az emberi jogokról és az elnyomás elleni harchoz való jogról tartott “előadást”, melyet többek között Cromwelltől, az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozatból, Rousseautól, Miltontól, Balzactól, José Martítól származó idézetekkel fűzött egybe. Miután Batista 1954-ben csak egy egyindulós választáson tudott nyerni, a kubaiak több jelölt részvételével tartott választások kiírását követelték. A magabiztos Batista 1955-ben ki is írta az új választásokat, és az „önmérséklet” jeleként elfogadta a kubai parlament amnesztia-javaslatát, így Castrot és társait szabadon engedték.
A Forradalom
Ezt követően az ekkor mindössze harmincéves Castro mexikói száműzetése alatt megalakította a Július Huszonhatodika Mozgalmat, célul tűzve ki a visszatérést a szigetre, hogy Batista ellen harcoljon. 1956. december 2-án nyolcvanegyed magával – köztük Che Guevaraval – egy Granma nevű hajón visszatért Kubába, ahol a kubai alakulatok gyorsan megsemmisítették erejüket, így a Sierra Maestra hegyei között rejtőzött el maradék embereivel, hogy innen indítsa meg a gerillaháborút Batista ellen.
Egy elhíresült kép: Castro és gerillái az esőerdőben
(UPI / worldrandi.com)
Egyes források szerint mikor a hajóút során egyik embere vízbe esett, addig nem indultak tovább, míg meg nem találták társukat. Az erős vezetőnek mutatkozó Castro, a hadsereg összeomlását látó és az amerikaiaktól segítséget nem remélő Batistát 1959. január 1-jén az ország elhagyására kényszerítette. Castro ezután miniszterelnöknek nevezte ki magát.
Első beszédében korrupciómentes politikát és őszinteséget ígért, azonban a kezdetben demokratikus elemeket is tartalmazó kormányzása szép lassan radikalizálódott, az emberek viszont – mivel az új vezető politikája életkörülményeik jelentős javulását hozta – felsorakoztak mögé. A szituáció különlegességét és pátoszosságát csak növelte, hogy a beszéd megtartása közben szemtanúk elmesélése szerint egy galamb szállt Castro vállára, ami a mélyen hívő kubai emberekben különösen nagy nyomot hagyott: Isten küldöttének hitték.
Kuba-Venezuela – a gazdasági válság hatásait is megvitatta Chávez a Castro-fivérekkel
február 23, 2009 Hozzászólás
MTI: Titokban zajlott le a tárgyalás az államfők között. hirdetés A kétoldalú kapcsolatokról és a világgazdasági válságnak Latin-Amerikára és a karibi térségre gyakorolt hatásáról is eszmét cserélt Fidel és Raúl Castróval Havannában a venezuelai elnök. Hugo Chávez alig egynapos látogatása alatt két alkalommal is felkereste a hatalomból és a nyilvánosság elől visszavonult Fidel Castrót: először helyi idő szerint péntek esti megérkezése után, másodszor szombat délutáni elutazása előtt, a volt elnök fivére, Raúl Castro társaságában. A szocialista Chávez, aki magát “a kubai forradalom szellemi gyermekének” tekinti, néhány nappal azután látogatott a karibi szigetországba, hogy győzelmet aratott az alkotmánymódosítási népszavazáson. Az új venezuelai alaptörvény lehetővé teszi számára, hogy elnöki mandátumának 2012-es lejárta után is indulhasson újra az államfői tisztségért. Utazását nem jelentették be előre, és a Fidel Castróval való találkozóiról nem adtak közre fotót. Venezuela nem csupán a legnagyobb politikai, nem a legnagyobb gazdasági szövetségese is Kubának, napi 92 ezer hordó olajat szállít a szigetországnak kedvezményes áron.
Buena Vista Social Club – Kubai örömzene a Művészetek Palotájában
február 20, 2009 Hozzászólás
A Buena Vista Social Club egy havannai, főként sötétbőrűek számára létrehozott könnyűzenei klub volt, amelyben jellegzetes kubai zenét játszottak. Erről a mulatóról készített zenei albumot és dokumentumfilmet a kilencvenes évek második felében Ry Cooder és Wim Wenders. Mindkét alkotás világhírű lett és a bennük szereplő kubai zenészekre ráragadt a Buena Vista Social Club elnevezés.
Aki hallotta már muzsikálni az idős zenészeket pontosan tudja mi fán terem az örömzenélés. Hallgatva őket szinte látjuk a havanna partjait verdeső hullámokat, a lepusztult várost és a veterán autókat. Még ha a szöveget nem is értjük, a dallamok teljesen átjárnak minket és tudjuk, hogy ezek az emberek az életüket énekelik meg. A hangjukból hihetetlen szenvedély árad és erre csak olyan ember képes, aki szeretett, aki szeretve volt, aki elhagyott, akit elhagytak, aki volt boldog és volt reménytelenül boldogtalan, egyszóval az, aki ÉLT.
Az együttest az elmúlt időszakban nagy veszteségek érték. Sok zenésztársuktól kellett búcsút venniük, legutóbb februárban Orlandó “Cachaíto” López nagybőgőstől. 2005-ben elhunyt énekesük, Ibrahim Ferrer. 2003-ban a szintén énekes Compay Segundo és a zongorista Ruben Gonzales is távozott. Őket sajnos már nem láthatja és hallhatja a magyar közönség 2009. április 24-én, pénteken a Művészetek Palotájában. De a többiek minden bizonnyal felejthetetlen élménnyel ajándékozzák meg azokat a szerencséseket, akik jegyet tudtak váltani a koncertre.
Buena Vista Social Club
Helyszín: Művészetek Palotája, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Időpont: 2009. április 24., péntek 19:30 – 22:00
Jegyárak: 2.400.-, 4.500.-, 6.800.-, 8.500.- (minden jegy elkelt)
www.kubainfo.net
Szamizdat-bemutató Kubában
február 20, 2009 Hozzászólás
Globusz.net: Lehet, hogy Kelet-Európában már ismét el kell magyarázni az embereknek, mi is az a szamizdat, de az biztos, hogy kubai polgár ilyesmivel még sohasem találkozhatott; ott alighanem most jött el az ideje, hogy e szót megtanulják. A napokban, az egyik havannai utcán mutatták be Orlando Luis Pardo Lazo rendszer- és Casto-ellenes fiatal író új kötetét, az Unalmas otthon-t. Igaz, hogy a kötetből csak néhány, amatőr technikával gyártott példányt tudtak a megjelentek között kiosztani, de a teljes szöveg letölthető internetről (Boring Home), illetve az érdeklődők körében CD-n is osztogatták.
A szervezők – és közülük is főként a legaktívabb, a bloggerként ismert Yoani Sánchez, az Y Gerenration aktivistája – megelégedéssel nyilatkozta a sajtónak, hogy a hatóságok nem avatkoztak be, s ezzel a fiatal ellenzék történelmet írt. Pedig másra lehetett számítani. Mind a szervezők, mind pedig a szerző heteken keresztül fenyegető hívásokat és ugyanilyen hangvételű email-eket kaptak, a titkosügynökök állandóan a nyomokban voltak, mindazonáltal ők nem hagyták magukat megfélemlíteni. Kitartásuk jutalmaként mintegy ötvenen jelentek meg a könyvbemutatón, és ennek fontosságából semmit sem von le, hogy az érdeklődők között többségben inkább a külföldi tudósítók voltak jelen, így a CNN-től vagy az NBC-től.
Yoani Sánchez nyilatkozatában kiemelte: előfordult korábban, hogy ellenzékiek rendezvényt szerveztek lakásaikon, de most fordul elő először, hogy ilyesmire köztéren került sor.
www.kubainfo.net
Kubainfo - Hírek Kubából 