Kínai beruházás Kubában

MNO: Jövőre közel hatmilliárd dollár értékű olajfinomító-bővítési terv megvalósítását kezdi meg Kubában a kínai CNPC nemzeti olajvállalat. A kubai Cienfuegosban lévő olajfinomító bővítési projektje értékét tekintve egyike a szigetország valaha végrehajtott legnagyobb beruházásainak.

Olajfúró torony a tengeren - Kubainfo.net

A projektet nagyrészt a kínai Eximbank finanszírozza, míg Venezuela olajszállítások formájában ad hitelgaranciát politikai szövetségesének és vezető kereskedelmi partnerének, Kubának. A bővítéssel a „szovjet időkben” épült, Havannától mintegy 250 kilométerre délkeletre levő finomító kapacitása napi 150 ezer hordóra nő az eddigi 65 ezerről. A munkálatokat várhatóan a jövő év első negyedében kezdi a CNPC építőipari vállalkozása, a befejezés 2013 végén várható.

A beruházásból 4,5 milliárd dollár a finomító bővítését és korszerűsítését szolgálja, míg 1,3 milliárd dollárból cseppfolyósítottföldgáz-terminált (LNG) létesítenek. A finomítót a kubai állami Cuba Petroleo és a venezuelai állami energiacég, a PDVSA közösen működteti, mint a kubai–venezuelai stratégiai szövetség egyik legfontosabb gazdasági létesítményét.

www.kubainfo.net

Végleg visszavonult Fidel Castro?

MTI: A Reuters szerint esetleg lemondott utolsóként megmaradt vezetői posztjáról, a kubai kommunista párt első titkári tisztségéről az egykori vezér.

Fidel Castro esetleg lemondott utolsóként megmaradt vezetői posztjáról, a kubai kommunista párt első titkári tisztségéről – legalábbis a Reuters brit hírügynökség csütörtöki anyaga szerint ilyen értelmezése is lehet Castro előző napi szavainak. A hírügynökség mindezt arra alapozza, hogy szerdán, diákokkal találkozva a kubai sajtó szerint Castro azt mondta, hogy nem a párt első titkáraként van velük.

“Megbetegedtem, és azt tettem, amit tennem kellett: delegáltam a hatáskörömet. Nem csinálhatok valamit, ha nem vagyok abban a helyzetben, hogy teljes időmet neki szenteljem” – mondta.

Fidel Castro a betegsége miatt 2006-ban ideiglenesen, majd 2008 februárjában végleg átadta az állam- és kormányfői tisztségét öccsének, Raúl Castrónak, de a Kubai Kommunista Párt első titkári posztját legalább névleg megtartotta. A párt jövő áprilisban tartja a 13 éve első kongresszusát, amelyet a gazdasági reformnak szentelnek.

www.kubainfo.net

Kubai reformok – elmozdulás a kínai gazdasági modell felé?

MTI: Azon ritka alkalmak esetében, amikor a kubai politikai vezetők irányváltást akarnak jelezni, vagy egyszerűen csak meg akarják erősíteni addigi politikájukat, rendszerint összehívják a kommunista párt kongresszusát. Ezt hagyományosan ötévenként tartják, a legutóbbira 1997-ben került sor. A gazdasági problémák, Fidel Castro betegsége és lemondása, a tapintható döntésképtelenség oda vezetett, hogy egyre halogatták a soron következő, VI. pártkongresszus összehívását. Raúl Castro végül november elején jelentette be, hogy jövő év áprilisában tartják meg a tanácskozást, hogy “alapvető döntéseket hozzanak a kubai gazdasági modell korszerűsítéséről” – írta a The Economist című brit hetilap.

A bejelentés röviddel azután hangzott el, hogy a kormány nyilvánosságra hozta terveit, melyek értelmében legkevesebb 500 ezer állami alkalmazottat bocsátanak el, és magánvállalkozásra vagy szövetkezetek létrehozására ösztönzik az embereket. A “társadalmi-gazdasági politika új irányelveit” egy minap megjelentetett 32 oldalas füzet tartalmazza, amelyet a kongresszus fog jóváhagyni.

Vajon a Castro fivérek életük alkonyán arra készülnek, hogy Kubát egy, a kínaihoz hasonló vegyes gazdaság felé vezessék? Vagy ezek csupán rövid távú, visszafordítható intézkedések, melyek célja az akut pénzhiány enyhítése? A kormány által a közelmúltban közzétett 178 engedélyezett vállalkozási forma listája kiábrándító olvasmány azoknak, akik radikális reformokban reménykedtek. Olyan szakmák is szerepelnek rajta, mint a bohóc, a gombfelvarró vagy a jelmezes táncos (a hivatalos kikötés szerint Beny Moré, az 1940-es években népszerű kubai énekes öltözetében), de engedélyezik a bútorjavítást (az árusítást nem) és olyan hagyományos mesterségeket, mint a vízvezeték-szerelés vagy a kőművesség. Az irányelvekben mindazonáltal rögzítették: nem fogják megengedni a “tulajdon halmozását”. Ráadásul a vállalkozások adója 25-től 50 százalékig terjed.

Vannak, akik szerint csupán arról van szó, hogy engedélyezik az illegálisan már eddig is elterjedt kisvállalkozásokat. A széles körű törvényesítés érdekében a kubai kommunista rendszer egyik dogmáját rúgja fel az a változás, hogy a kisvállalkozók ezentúl a családtagjaikon kívül is vehetnek fel alkalmazottakat. Nem fogják többé maximálni a béreket, és magánszemélyeknek megengedik, hogy bérbe adják, megvásárolják vagy eladják lakásukat.

Sok kubai azonban szkeptikusan tekint a reformokra. Még emlékeznek arra, amikor az 1991-es IV. pártkongresszust követően bizonyos korlátok között engedélyezték a magánvállalkozásokat, megengedték az embereknek, hogy szobákat adjanak ki, vagy saját éttermet nyissanak. Ezek az üzletek virágzásnak is indultak, de amint az állam pénzügyei javultak, és az olcsó venezuelai olaj részben pótolta az eltűnő szovjet bőkezűséget, a hatóságok leállították az újabb engedélyek kiadását, drákói adókkal és végtelen bürokráciával fojtották meg a családi vállalkozásokat.

A kubai bérek alacsonyak (20-30 dollár havonta a nem hivatalos átváltási árfolyamon), és jegyrendszer van érvényben. De az állam eddig biztosította a foglalkoztatást, az ingyenes egészségügyi ellátást és oktatást, erősen támogatta a lakhatást és a közlekedést. Mindezt ma már nehezen tudja teljesíteni. A központi tervezés rossz hatékonyságához és az amerikai gazdasági embargóhoz az elmúlt években újabb csapások járultak, köztük a 2008-as pusztító hurrikánok és a turizmus visszaesése a világméretű recesszió miatt.

Raul Castro - http://www.kubainfo.net

Raúl Castro úgy látja, hogy Kuba nem képes tovább fenntartani azt a felduzzasztott és paternalista államot, amelyet bátyjától, Fideltől örökölt, s az állami fizetéseket a termelékenységtől szeretné függővé tenni. A kormány közgazdászai úgy számolnak, hogy 1 millió munkás, minden negyedik állami alkalmazott fölösleges. Az első elbocsátások megkezdődtek, a havannai minisztériumokból több száz embert küldtek el.

A pártkongresszus összehívása a kubai vezetők közötti négyéves vita kicsúcsosodásának jele. Raúl és szövetségesei nyilvánvalóan megnyerték ezt a harcot a Fidel által támogatott doktriner hivatalnokokkal szemben. Raúl győzelmét fokozatos kormányátalakítás követte, az elődje által kinevezett miniszterek közül már csak három van hivatalban. Raúl, aki védelmi miniszter volt, számos katonatisztet ültetett különféle vezető civil állásokba. A GAESA, a fegyveres erők holdingja a kubai gazdaság domináns intézményévé nőtte ki magát, amelyet Raúl veje, Luis Alberto Rodríguez ezredes vezet. Héctor Oroza ezredes, a GAESA korábbi második embere nemrég egy másik nagy állami konglomerátum, a CIMEX vezetője lett, amelyet addig civil igazgató irányított.

Az új irányelvek azt ígérik, hogy fokozzák a gazdaság decentralizálását, amit Fidel korábban ellenzett. Az állami vállalatok széles körű autonómiát kapnak; elvárják tőlük, hogy megálljanak a saját lábukon, és ha ez nem sikerül, felszámolják őket. Szabadabban létesíthetnek vegyes vállalatokat külföldi cégekkel munkahelyteremtés céljából az új “különleges fejlesztési övezetekben”. A reform előkészítése jegyében sok vállalatnál máris tisztogatások folynak, számos régi vezetőt különböző vádakkal – hűtlen kezelés, kenőpénzek elfogadása és adása – leváltottak, ellenük büntetőeljárásokat indítottak.

Bár az irányelvek nem rajzolják fel teljes részletességgel az elképzelt új gazdasági rendszert, a közelmúltbeli bejelentésekkel együtt kibontakozik belőlük Raúl víziója Kuba jövőjéről: megbízható katonatisztek által irányított erős állami vállalatok, kísérlet a feketepiac megadóztatására és szabályozására a kisvállalkozások engedélyezésével, a bérek, árak és a foglalkoztatás hozzáigazítása az üzleti eredményekhez és a termelékenységhez. A végső cél az export előmozdítása és az importtól való függőség csökkentése, valamint az értéktelen peso és a konvertibilis fizetőeszközök egységesítése lehet.

www.kubainfo.net

Chucho Valdés Magyarországon – 2010. November 15. MÜPA

Fidelio:

Chucho Valdés a kubai jazz igazi óriása. Afro-Cuban Messengers együttesével ott folytatja, ahol az Irakerével abbahagyta: a kubai zene vitalitását a jazz kifinomultságával egyesíti. Hatvankilenc évesen olyan energiákat sugároz, mintha most akarná meghódítani a világot, fél tucat Grammy-díj és jó néhány nagysikerű világkörüli turné után.

Valdés a kubai Quivicánban (Havanna tartomány) született 1941 októberében. Apja, Bebo Valdés szintén zongorista, egykor a Tropicana night club zenei vezetője volt, de még mindig aktív, pár éve újabb Latin Grammyt nyert Diego El Cigala flamencoénekessel. Chucho édesanyja is zongorista, sőt fia, Chuchito is ezt a pályát választotta. Nem csoda, hogy Chucho a Tropicanában már három évesen a zongora körül császkált, és kilenc évesen fel is vették a havannai konzervatóriumba. Apja meg engedte neki, hogy a Tropicanában játsszon, és tizenhat évesen már megalakította saját zenekarát. A hatvanas évek közepén két későbbi világsztárral szűrte össze a levet, Arturo Sandoval trombitással és Paquito D’Rivera klarinétossal. Velük alakította meg az Orquestra Cubana de Musica Modernát. Ez az együttes egyik első híres szerzeményét, a Misa Negrát is műsorra tűzte. Már 1970-ben eljutott Európába, a magyarok által is gyakran látogatott varsói Jazz Jamboree-ra.

Azáltal, hogy Sandovallal és D’Riverával 1973-ban megalakították új zenekarukat, az Irakerét, az egész világon ismertté tették a kubai jazzt. Felléptek annak az évtizednek a két legjelentősebb jazzfesztiválján, az észak-amerikai Newportban és a svájci Montreux-ben, az egyik koncertfelvétellel ki is érdemeltek egy Grammyt. Ugyan később mindkét híres szólista „disszidált” a kommunista Kubából, Valdés tovább vezette a zenekart, hiszen ő jegyezte a legtöbb számot és hangszerelést. Az Irakere sokáig aktív maradt, de 1998-ban a Valdés-dinasztia újabb képviselője, Francisco kapta meg apjától a marsallbotot. Egyébként Sandoval Dizzy Gillespie zenekarába került, és a nemzetközi bigband, a United Nation egyik szólistája lett. Sandoval már a nyolcvanas években igazi világsztár volt, mégis csak 1990-ben emigrált, később megkapta az amerikai állampolgárságot, míg a klarinéton és szaxofonon egyaránt elbűvölő D’Rivera már ’81-ben végleg otthagyta hazáját.

Annak, hogy Valdés nem települt át az Egyesült Államokba, bár ott a legnagyobb presztízsű koncertszínpadokon ugyanúgy foglalt helye van, mint a katedrán, egyik oka az lehetett, hogy 1980-tól kezdve ő lett a híres Havanna Jazzfesztivál igazgatója. Éppen idén ősszel ebben a tisztségében fogadja a világ egyik leghíresebb zenészét, Wynton Marsalist, aki a Lincoln Center jazz-zenekara élén vendégeskedik Kubában. (Korábban ilyen szintű együttműködés a két ország közötti elhúzódó blokád és hidegháborús légkör miatt elképzelhetetlen volt.)Erre az alkalomra Valdés újra hangszerelte régi számát, a Misa Negrát. Ezen kívül Valdés vezeti a zongoratanszéket is a fővárosban, és vendégtanár a bostoni Berklee-n.

Stílusával és példaképeivel kapcsolatban Valdés azt nyilatkozta, hogy Oscar Petersontól a virtuozitást, McCoy Tynertől a kemény, perkusszív billentést és a kvartfeltevéseket, Bill Evanstől pedig a líraiságot próbálta meg ellesni. De mielőtt a régi példaképekből valaki egy ódivatú zongoristára következtetne, gyorsan le kell szögezni, hogy Joe Zawinulnak ajánlott egy szerzeményt, amelyből az új lemez nyitószáma lett (és amelyet a Weather Report vezetője még pár éve bekövetkezett halála előtt meghallgatott).

Valdés hihetetlen érzékkel tudja integrálni azokat a zenei világokat, amelyek kedvesek neki. A megkapó ebben az, hogy az afro-kubai és a jazz a szíve közepében találhatóak, a legszélesebb hidat – az Irakere óta nyilvánvalóan – a jazz és a kubai folklór között verte, de a kortárs zene és a karibi népzenék közül több is közel áll hozzá. Budapestre az Afro-Cuban Messengers nevű zenekarával érkezik, amelynek neve arra utal, hogy Art Blakey és társai az ötvenes évektől kezdve a hard bop egyik úttörő zenekarát Messengers (azaz hírvivők, futárok) néven működtették, és nagyon is komolyan vették azt a maguk vállalta missziót, hogy a jazz jó hírét keltsék a világban. Valdés az All About Jazznek is nyilatkozott a Messengers iránti rajongásáról, és hogy a Marsalis-fivérek iránt is azóta lelkesedik, amióta tagjai voltak a Blakey-féle Messengersnek.

Az afro-kubai zenekar tehát a kubai jazz hírét hozza. Ehhez persze ki kellett bővíteni szokásos turnékvartettjét, hogy megvalósítsák Chucho új zenei elképzeléseit. A bőgős Lázaro Rivero Alarcón, az ütőhangszeres Yaroldi Abreu és a dobos Juan Carlos Rojas mellé a trombitás Reinaldo Melián, a tenorszaxofonos Carlos Manuel Miyares, valamint Dreiser Durruthy énekes csatlakozott, aki ütőhangszereken is közreműködik. Az új zenekar Chucho’s Steps néven ebben a felállásban vette fel az új lemezt. A turnéhoz viszont társul még Mayra Caridad Valdés énekes, Chucho húga.

Megfontolt lépésnek nevezhető az új anyag, mert Valdés hét évig érlelte, és az alapkvartett is már tíz éve működik. Néhány szám keletkezése munkamódszerében emlékeztet az Irakerére, ahol kollektív, műhelyszerű folyamatban alakultak ki a végleges formák, a Danzón című szerzemény pedig egyenesen a legendás zenekar repertoárjából való. A címadó viszont újabb egyértelmű utalás a jazztörténetre, a Giant Steps című Coltrane-darabra, amely szokatlan harmóniamenetéről ismert. Valdés szerzeménye ezt annyiban követi, hogy nincsen a kompozícióban ismétlődő harmónia, a lépések mindig új zenei területre vezetnek.

Valdés elementáris pianisztikus energiáit néha zongorás duóban is kamatoztatja, nemcsak apjával készített ilyen felvételeket, hanem a latin jazz másik, Puerto Rico-i titánjával, a Müpában már ugyancsak szerepelt Michel Camilóval. Valdésnek nemcsak a technikája elképesztő, hanem az a képessége is, amellyel zenei betéteket, idézeteket be tud csempészni egy-egy számba, és nem is csak szóló közben – ezt méltatta különösen melegen nemrég a Guardian című brit lap kritikusa. Afro-kubai hangszerelései a turné kezdete óta minden közönségréteget, a jazz iránt lelkesedőket és a latin lüktetés híveit egyaránt elkényeztetik.

2010. november 15. 19:30 – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Chucho Valdés

Km.: Chucho Valdés (zongora), Mayra Caridad Valdés (ének), Lázaro Rivero Alarcón (nagybőgő, basszusgitár), Juan Carlos Rojas Castro (dob), Yaroldy Abreu Robles (ütőhangszerek), Dreiser Durruthy Bambolé (bata dob, ének), Carlos Manuel Miyares Hernandez (tenor szaxofon), Reinaldo Melián Álvarez (trombita)

www.kubainfo.net